Kína nagy bajban lesz, ha a világ nem vásárol

Az elmúlt években a kínai kétszámjegyű GDP-növekedés egyértelműen az intenzív exportra épült, alapvetően mindent ennek rendeltek alá. Ám az export dinamikája az elmúlt hónapokban látványosan lassulni kezdett.

Az előrejelzések szerint Kínában a következő 17 évben mintegy 350 millió ember fog vidékről a városokba betelepülni, így 2025-re lakosságának mintegy kétharmada városlakó lesz. A legnagyobb társadalmon belüli egyenlőtlenségeket és ezzel járó feszültséget, valamint kockázatokat elsősorban az embermilliók országon belüli migrációja okozza - írja elemzésében Orosz Dániel, az AXA csoport Magyarország stratégiai tanácsadója.


A kínai álom – a növekedés motorja

Nem csak arról van szó, hogy a migráció még a következő évtizedekben is egy folyamatos munkaerőutánpótlást fog biztosítani a termelés számára, illetve fenntarthatóvá teszi a korábbi látványos kínai gazdasági növekedési pályát. A lényeg, hogy vidékről mindenki szeretne a „lehetőségek földjét” jelentő városokba költözni, röviden: megvalósítani a „kínai álmot”. A „növekedés motorja”, az urbanizáció egy pillanatra sem állhat le és még csak nem is lassulhat le drasztikusan. A városokba való „bevándorlás és felemelkedés körforgását” a kormánynak folyamatosan mozgásban kell tartania.

A hitelválságot követően drámaian lefékeződő globális világgazdaság viszont Kínában - a világ második legnagyobb exportőrének országában - is elkerülhetetlenül érezteti a hatását. Szó sincs arról, hogy Kína gazdasága recesszióba csússzon, azonban expanzív fiskális intézkedések nélkül jövőre egy pesszimista forgatókönyvvel és „kemény földetéréssel” számolva, egy 5-6%-ra visszaeső GDP-növekedés potenciálisan már jelentős feszültségekhez vezetne (az IMF 7,5% gazdasági bővüléssel kalkulál). A kínai kormánynak azért is kellett ilyen gyorsan és hatalmasat lépnie (586 milliárd dolláros csomag), mivel egyszerűen nem engedheti meg, hogy a gazdasági növekedés hirtelen megtorpanjon. Öt év 10% körüli gazdasági növekedés után nincs ilyen alternatívája.


Válaszút előtt

Az elmúlt években a kínai kétszámjegyű GDP-növekedés egyértelműen az intenzív exportra épült, alapvetően mindent ennek rendeltek alá. A relatíve gyenge jüan fűtötte az exportot, növelte a kereskedelmi többletet és hatalmas profitot hozott az exportőröknek. A külső makrokörnyezet romlásával a húzóágazatként működő export dinamikája az elmúlt hónapokban azonban már látványosan lassulni kezdett. Néhány hónappal ezelőtt még nem rajzolódott ki egyértelműen, hogy a robosztus gazdasági növekedést a kínai kormány csak az exportszektor támogatásával akarja-e fenntartani vagy esetleg állami beruházásokkal és szociális programok beindításával is élénkíteni szándékozik-e.


A végső megoldás: export helyett belső fogyasztás

A legfrissebb IMF-elemzés is rámutat arra, hogy prioritásként kell Kínának kezelnie az életszínvonal növelését. Miért is fontos ez a fogyasztás szempontjából? Az elmúlt években a kínai háztartások egyrészt pont a szociális háló és a megfelelő nyugdíjellátás hiányában - biztonsági okokból - kénytelenek voltak visszafogni a fogyasztásukat és félretenni a megkeresett pénzt. Másrészt viszont az exportdinamika fenntartása érdekében folyamatosan alulértékelt jüan megdrágította az importot és ezzel szintén visszafogta a belső fogyasztást. A kínaiak számára egyszerűen relatíve drágák voltak a nyugati importtermékek.

A csökkenő fogyasztási hajlandóság mellett a kínai háztartások nagyon komoly megtakarításokat halmoztak fel. A Xinhua hírügynökség szerint ugyan a kínai állam még korábban ígéretet tett arra, hogy a duplájára emeli a vidéki dolgozók fizetését 2020-ig.

Igazi érdemi reformnak számít azonban a szintén októberben jóváhagyott földreform. A Xinhua szerint az intézkedés „egy 30 éve nem látott áttörést jelent”. A belső fogyasztás pedig azért is fontos, mivel a lassulás jeleit felsorakoztató hosszú listával szinte csak a kiskereskedelmi értékesítést (idén év/év alapon átlagosan 22%-os növekedést produkált) lehet szembeállítani, ez az egyetlen fontosabb makromutató, aminek a lendülete még nem tört meg. Ha Kína további intézkedeseket, jövedelem transzfereket vagy adócsökkentéseket vezet be a fogyasztás ösztönzésére, a költekezés felpörgetése akkor is egy lassú folyamat lesz. A kieső exportot így rövid távon - a következő kritikus időszak alatt - elsősorban csak fiskális expanzióval lehet ellensúlyozni.


Az 586 milliárd dolláros csomag – fiskális injekció

A november 9-én bejelentett (a tavalyi kínai GDP mintegy 20%-át kitevő) 586 milliárd dollár gazdaságösztönző csomag rendkívül fontos mérföldkőnek tekinthető a kínai gazdaságpolitikában. A csomag nagysága és összetétele (csak „nyomaiban” lehet felfedezni, hogyan stimulálná a kínai fogyasztót; viszont az exportot még erősebben támogatja) is több kívánnivalót hagy maga után. A FT.com-nak nyilatkozó Dragonomics elemzője szerint a csomagnak ténylegesen csak az 1/3-a új beruházás (a csomag egyes elemeit már korábban bejelentették); az 1/3 résznek pedig mindössze csak az ź-e jön direkten közpénzekből, a maradékot állami vállalatok és bankok finanszírozzák.

A csomagban továbbra sem lehet látni, hogy Peking teljesen elkötelezett lenne az export helyett a fiskális beruházásokra és a hosszabb távon megoldást jelentő belső fogyasztásra épülő gazdasági modellre átállni. A programban ugyan már hangsúlyt fektetnek az egészségügyi, oktatási és kulturális támogatások növelésére, de ezek még inkább csak az első lépések a komolyabb szociális és egészségügyi reformok előcsarnokában. A fiskális intézkedéseket tekintve az 586 milliárdos csomag ugyan munkahelyeket teremt, de nem ösztönöz direkt fogyasztásra. Mindezek ellenére a csomag bejelentése már egy fordulópontot jelent, ugyan „nagyon vonakodva”, de kezd egy határozottabb irányváltás kibontakozni.


Hajtűkanyar a monetáris politikában is: kéziféket ki!

Mindezek ellenére látni kell, hogy 2006 és 2007 között a kínai döntéshozók számára még igen komoly fejtörést okozott, hogyan fékezzék meg a gazdaság túlhevülését. 2007 második negyedévében még 12,6%-ra pörgött fel a GDP-növekedés. 2006 közepétől a kínai központi bank mintegy 8 alkalommal emelte meg az irányadó kamatlábat és 19 alkalommal (a duplájára) növelte a bankok kötelező tartalékolási rátáját. Azóta azonban határozott fordulatot láthattunk. Szeptember óta már négyszer került sor kamatvágásra (7,5%-ról 5,58%-ra csökkent az irányadó kamatláb) és csökkentették a bankok hitelezési tevékenységére kivetett korlátozásokat is.


Infláció: a februári 12 éves csúcsról lefeleződött

A monetáris lazítást nemcsak a növekedés lassulása, de az inflációs nyomás 2008 második felében látott drasztikus enyhülése is lehetővé tette. E mögött elsősorban a nyersanyagpiacok összeomlása, különösképpen pedig az élelmiszerek árának korrekciója húzódik meg. A felpörgetett belső kereslet ellenére az évesített fogyasztói árindex a februári tetőpontról októberre lefeleződött, az év eleji 12 éves csúcsról 4,0%-ra esett vissza. Mindeközben az élelmiszerek inflációja még erősebb ütemben csökkent: 8 hónap alatt közel 15 százalékponttal, 8,5%-ra zuhant vissza.


Az olimpia – túlmisztifikálva

Az AXA Framlington UK portfólió-menedzsere, Nigel Thomas szerint „az olimpia jelentőségét sok közgazdász túlzottan felnagyította, a Pekingi Játékokra való felkészülés és építkezés ténylegesen nem jelentett komoly felhajtóerőt az acélipar vagy a belső fogyasztás számára. Az a 16 milliárd dollár, amit az építkezési projektekre fordítottak csupán a 2%-át tette ki a tavalyi, kínai állóeszköz-beruházásoknak. Azt sem mondhatjuk azonban, hogy ez egy egyszeri, kivételes esemény lenne, mivel az olimpiát a 2010-ben, Guangzhou tartományban megrendezésre kerülő Ázsia Játékok (az infrastrukturális beruházások elérhetik a 24 milliárd dollárt is), valamint a 2010-es sanghaji World Expo fogja követni, ahol a beruházások nagysága előreláthatóan négyszerese is lehet az idei játékokra fordított pénzeknek”.


Még nem kell rátenyerelni a vételi gombra

A visszaesés érintette a lakáspiacot és a tőkepiacokat is. A lakásárak is megszenvedték az utóbbi időszakot: az iparilag fejlett központokban súlyos visszaesés volt megfigyelhető. A Hong Kong-i Hang Seng index a historikus értékekhez és a 2007 októberében látott csúcsokhoz képest (60%-os leértékelődés) is már egyaránt lényegesen alacsonyabb árazási szintekre ereszkedett le.

Mindezeken túl azonban a legfontosabb kérdés mégis az, hogy Peking hezitálás nélkül és következetesen végrehajtja-e az átállást az exportvezérelt gazdasági növekedésről a belső fogyasztáson alapuló növekedésre. A köztes állapotban pedig mintegy infúzióként a fiskális és monetáris politika megfelelően nagy dózisokban pumpálja-e majd pénzt a gazdaságba.

A legrosszabb forgatókönyv szerint, ha Kína továbbra is tabuként kezeli az exportot, akkor akár könnyen egy külkereskedelmi háborúba keveredhet az USA-val, amellett, hogy előbb-utóbb már inkább csak készletre fog termelni. Egy kevésbé pesszimista szcenárió szerint, ha a kínai vezetés késlekedik, illetve nem elég elszántan cselekszik, a munkanélküliség már hónapokon belül elkezdheti majd feszegetni a rendszer kereteit. Mindezen kockázatokat mérlegelve még egy kis türelemmel kell lennünk, hogy azt mondhassuk, itt van már a biztos beszállási pont.

AXA

Lazítanak Kínában
Egyre jobban szeretjük Kínát  
A Wall Street átvágta a világot? 
Kína és Japán pénzeli Amerikát