.jpg)
Ott kezdődik a történet, hogy ez Európa egyik legszegényebb övezete, speciel eléggé komoly és tudatos politikája volt Milosevics Jugoszláviájának, hogy ezt a tartományt ne fejlesszék. A háborús pusztítást ellensúlyozandó nemzetközi segítséggel beindult a helyreállítási folyamat, amely főképp az úthálózatot, a szétlőtt otthonokat és az infrastruktúrát keltette életre, de komoly fejlődésnek nem lehetett a motorja. A Világbank friss jelentése szerint az ipari szektor továbbra is gyenge, olyan tényezők korlátozzák a bővülését, mint a megbízhatatlan áramszolgáltatás.
Az országnak szinte a fele a szegénységi küszöb alatt él, tíz százaléknak a napi bevétele egy euró alatt van, a munkanélküliség 40 és 50 százalék között mozog, ami azért is pokolian kemény adat, mert közben a lakosság átlagéletkora nagyon alacsony. Vagyis a fiatalok vagy külföldre mennek tanulni és dolgozni, vagy otthon maradnak, hogy részt vegyenek a függetlenségi mozgalmak legális vagy földalatti fegyveres szárnyának tevékenységében, sőt, sokak szerint, akik külföldön vannak, azoknak a hazautalt pénzét is főképp ezekre a célokra fordítják.
Tíz százalékos az analfabétizmus, a lakosság fele csak általános iskolát végzett. A bányászat és az energiaszektor a Világbank szerint a lehetséges gazdasági fejlődés motorja, van itt lignit és cink, meg más, relatíve olcsón Európába szállítható nyersanyag.
A kérdés csak az, ki lesz az, aki külföldről megkockáztatja a részvételt a helyi albán vezetés, illetve az unió által is szorgalmazott privatizációban? El ne felejtsem, azért van Koszovóban erős gazdasági szektor: a feketegazdaság, a csempészet, az illegális üzemanyag- és cigarettapiac, ezzel szembenézni, ezt leépíteni sem lesz könnyű feladat.
Mindenesetre, ahogy a háború utáni donorkonferenciák és az ezt követő felajánlások nemigen lendítették át a régiót a békés fejlődésbe, gyaníthatóan most sem jelentenének igazi megoldást a különféle segélyprogramok: nincs mese, itt hosszú távú stabilitást kell teremteni valamiképp, akkor lehet szó arról, hogy a külföldi tőke be merje tenni a lábát az egyébként ígéretes terepre. Lenne itt bőven mit építeni, akár magyar vállalkozóknak is, energetikában, infrastruktúrában, mindenben, a nagy kérdés az, lesz-e ehhez béke és nyugalom hetekre, hónapokra, évekre - a függetlenség napja után is.
Márványi Péter jegyzete
Szerbia nem készül háborúra
Készül a vészforgatókönyv Szerbiában
Teljes bénultságban Szerbia
Márciusban új ország a térképen: Koszovó
Nagy a baj Szerbiában: a főszereplők hallgatnak