
Valami nagyon nem stimmel a magyar közutak világában, miközben egyre több a sztrádánk, egyre súlyosabbak és gyakoribbak a sztráda-balesetek, pedig ennek nem kellene törvényszerűen így alakulnia.
A magyarázat gyaníthatóan az, hogy az autópálya más útféleségekhez képest olyan sebességre ad lehetőséget, amellyel az autósok egy része nem tud mit kezdeni, nincs tisztában azzal, mennyire másképp viselkedik a kocsija ilyen tartományokban. Mindenkit elkap a jó érzés, amint a járgány a szokásos városi vagy országúti sebesség fölé gyorsul, és a többé-kevésbé egyenletes robogás a veszélyérzetet is elaltatja.
Közben lehet, hogy a sofőr életében nem próbált még úrrá lenni a kocsiján, furgonján, ha nem hatvannál, nyolcvannál, hanem száznegyvennél próbál fékezni, vagy kényszerül akadály kikerülésére. Nemcsak hogy nem áll meg olyan rövid távon a járgány: a fékezéskor más a kocsi mozgása, a kormánymozdulatokra pedig pláne másképp reagál.
Olyan apró tényezők is befolyásolhatják ilyenkor, mint a pillanatnyi súlyelosztás vagy akár az enyhe oldalszél, amit amúgy tán észre sem vennénk, ha pedig mind a fék, mind a kormány működik ugyanabban a pillanatban, az végképp nehezen kiszámítható pályára viszi a pályán a gyors kocsit. A gyakorlatlanabb, vagy akár a túl magabiztos vezető ilyenkor könnyen összezavarodik, rosszul reagál, és még bizonytalanabbá teszi a kocsija irányítását.
A nyílegyenes úton is kitörhet az autó, a távolságok döbbenetesen lerövidülnek, a döntésekre csak tizedmásodpercek maradnak, minden összesűrűsödik a sebesség miatt. Különlegesen veszélyes mindez a nagy tömegű járművek esetében, ezeket ugyan állítólag mind profik vezetik, akiknek az önbizalmuk is sokkal nagyobb, lehet, hogy épp ettől jár kiszámíthatatlanabb következményekkel, ha mégis ők kerülnek váratlan helyzetbe.
Ha valakit megkérdezünk, miért is építik az autópályákat, többnyire rávágja, azért, hogy gyorsabban mehessünk rajta, pedig ez csak a második indok: az első, hogy - legalábbis az építő szándékai szerint - a sztráda biztonságosabb, bízhatunk abban, hogy nincs szembeforgalom, nincs szintbeli kereszteződés, nincs túl erős és beláthatatlan kanyar, és így tovább.
Az autópálya alapelve a bizalmi elv, az elmúlt huszonnégy óra arról szólt, hogy a magyar járművezetők visszaélnek a bizalmi elvvel, épp a biztonság esélye nem érvényesül mentális állapotuk és felkészületlenségük miatt a biztonságosra épített autópályákon.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Ferihegy: kicsi zajnak is nagy a hangja
Repülő hálószoba
Hostess-kampány: kezdésnek egy átverés
Bikiniben napozni nagyon veszélyes!