Magyaroknak nem fizetnek a világháború előtti kötvényekért

Az Alkotmánybíróság (Ab) végleg lezárta a világháború előtti kötvények magyar tulajdonosai előtt a jogérvényesítés útját, miközben a magyar állam külföldi magánszemélyeknek összesen több tízmilliárd forintot fizetett ki, illetve fog kifizetni a következő tíz évben az értékpapírok után - nyilatkozta a magyar kötvénytulajdonosokat képviselő egyik ügyvéd az MTI-nek.

A magyar kötvénytulajdonosoktól a rendes bíróságok mellett az Ab is elévülésre hivatkozva tagadta meg az összesen néhány százmillió forintnyi követelés érvényesítésének lehetőségét - tette hozzá Vad Tibor.

Magyarországon 1945 előtt általános gyakorlat volt, hogy az állam és az önkormányzatok, városok, vármegyék közössége kötvénykibocsátással fedezte költségvetési szükségletei egy részét. A kötvények jelentős részét értékálló valutában bocsátották ki, így azokat sokszor külföldiek vásárolták meg. A perekben szereplő kötvények legnagyobb részét Budapest székesfőváros bocsátotta ki: 1910-ben angol fontban, 1911-ben francia frankban, 1914-ben angol fontban, svájci frankban, holland forintban, német birodalmi márkában és magyar koronában, 1927-ben pedig USA aranydollár alapú kötvényekben - ismertette.

Ennek az ügycsoportnak jogi szempontból az a különlegessége, hogy Budapest székesfővárosnak nincs jogszabályban rögzített jogutódja, mert amikor a második világháború utáni államosításkor létrejött a Fővárosi Tanács, nem rendelkeztek arról, hogy a korábbi székesfővárosnak mi legyen a jogutódja. Így a rendes bíróságok a kötvénytulajdonosok követeléseinek elutasítását az elévülésen túl a székesfővárosi kötvények esetében azzal is indokolták, hogy kizárólag a kibocsátó, vagy annak jogutódja lenne kötelezhető, megfelelő jogszabály híján azonban jogutódnak, helytállási kötelezettnek sem a Magyar Állam, sem a jelenlegi Fővárosi Önkormányzat nem tekinthető.

További ügycsoportot képviselnek az egyesített városi kötvények, amelyek első sorozatában 33 város 1925-26-ban angol font alapú értékpapírt bocsátott ki Londonban. 1926-27-ben újabb sorozat egyesített vármegyei kötvényt bocsátottak ki USA aranydollárban, ezt egy New York-i bank menedzselte. A jogutódlás kérdése a vármegyék által kibocsátott kötvények ügyében is vitatott volt.

A legnagyobb vásárlók a magánszemélyek mellett a nyugdíjbiztosítók voltak. A kötvényeket más értékpapírokhoz hasonlóan tőzsdén lehetett adni-venni. A budapesti tőzsde 1948-as bezárásakor még reális árfolyamuk volt a kötvényeknek, a külföldi tőzsdéken pedig az 1970-es évek végéig szerepeltek és cseréltek gazdát ezek az értékpapírok.

A második világháború után született jogszabályok a magyar állampolgárok számára lehetetlenné tették az igényérvényesítést, a bírósághoz fordulást. A kötvénybirtokosok így négy évtizeden át, 1988-ig egyáltalán nem tudták érvényesíteni követelésüket. Ráadásul ebben az időszakban az értékpapírok nagy része elkallódott, megsemmisült. Ugyanakkor a külföldi kötvénytulajdonosokkal a magyar állami szervek kétoldalú, titkos megállapodásokat kötöttek - az elsőt 1949-ben svájci illetőségű kötvényesekkel, az utolsót pedig egyesült államokbeliekkel 1975-ben -, és ezek alapján az 1950-es években megkezdődött a külföldi kötvénytulajdonosok kifizetése, ami várhatóan 2017-2018-ig tart - mondta Vad Tibor.

Az eredeti követelésállomány a világháború után összesen mintegy 350-370 millió amerikai dollár volt, azaz mintegy 60 milliárd forint, aminek 90 százalékát külföldiek birtokolták - tette hozzá.

A még életben lévő néhány száz idős magyarországi kötvénytulajdonos összesen mintegy 300-400 millió forintos követelését több tucat polgári perben próbálták érvényesíteni az 1990-es évektől közepétől. Az elsőfokú bíróságok ellentmondó ítéleteket hoztak, a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság azonban jogerősen azt mondta ki, hogy a követelések 1993-ban elévültek.

Állampapír referenciahozamok, indexek

A Legfelsőbb Bíróság (LB) 2003-ban felülvizsgálati eljárásban módosított formában, de szintén úgy foglalt állást, hogy a magyarországi követelések túlnyomó többsége elévült. Az LB szerint a polgári törvénykönyv 1960. május elsejei életbe lépése utáni lejáratú kötvények elévültek, az azt megelőzően lejártak ügyében viszont 2007-ben még lehet bírósághoz fordulni. Ezek az 1960. május elseje előtt lejárt kötvények az összes követelés mintegy 0,1 százalékát tehetik ki, értékük néhány százezer forint lehet az ügyvéd szerint.

Az elévülés kérdésében a vita javarészt akörül forgott, hogy a régi, világháború előtti, több évtizedes elévülési időt biztosító jogot kell-e alkalmazni, vagy az 1960. május 1-én életbe lépett polgári törvénykönyvet, amely csupán 5 éves általános elévülési időt biztosít - magyarázta Vad Tibor.

"Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kifejtette, hogy nincs hatásköre a konkrét ügyekben hozott bírósági határozatok felülvizsgálatára; a támadott szabályok pedig nem ellentétesek az Alkotmánynak az indítványokban megjelölt rendelkezéseivel" - tartalmazza a testület április 17-én kiadott közleménye.

A magyarországi kötvénytulajdonosokat képviselő ügyvédek szerint sérti a jogállami alkotmányosság normáit, hogy a kötvénykibocsátások után több évtizeddel bevezetett új elévülési szabályokat alkalmazzák visszamenőleges hatállyal a bíróságok. Az Ab április 16-ai döntésében azonban elutasította a beadványaikat.

Az Ab honlapján olvasható a Magyar Közlönyben közzé nem tett határozat, mely indoklásában kimondja, hogy a jogbiztonság megköveteli "a múltban keletezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását", illetve, hogy "egy jogszabály visszamenőleges hatályú rendelkezései (...) csak akkor eredményeznek alkotmányellenességet, amennyiben visszamenőlegesen (...) állapítanak meg kötelezettséget", a konkrét ügyben azonban erről nincs szó.

Módosul a jelzálog-hitelezés, biztosítási titok is
67 milliárdra nőtt az adósságunk
FED: elsőrendű probléma a másodrendű adósok

MTI