Bár valóban szűkíti a kormány mozgásterét a világgazdasági válság és az előző kormányok terhes öröksége, a jelenlegi vezetés is csak a meglévő jelenségekre reagál, és nem a kiváltó okok, problémák felszámolásával foglalkozik. Valódi átalakításokkal újra beindítható lenne a magyar gazdaság szekere Vajon mi annak az oka, hogy 20 éve rossz a magyar gazdaságpolitika? Az, hogy rosszul azonosítjuk a problémákat, így az adott reakciók is rosszak – mondta Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanára a Magyar Közgazdasági Társaság 49. Közgazdász-vándorgyűlésén. Nem elég a világgazdasági válságra és az előző kormányra mutogatni: egy év alatt is romlott a magyar gazdaság helyzete. Vértes András szerint valóban van szükség az adósság csökkentésére, azonban ha nem fokozatosan teszik, akkor recesszióba taszítják az országot.
A tények azt mutatják, hogy a magyar gazdaság válságban van: a növekedési ütem lecsökkent, a munkanélküliségi arány nem javul, a költségvetési deficit a rendkívüli bevételek és kiadások nélkül 5 százalék körüli. A válságjelenségek kiváltó okait firtató kérdésekre a hivatalos kormányzati válasz rendszerint az elmúlt 8 év terhes öröksége, valamint a világgazdasági válsághelyzet begyűrűzése.
Mellár Tamás szerint a világválság mint magyarázó tényező hagyományosan megjelenik a magyar gazdaságpolitikai vezetők körében: régebben is az olajválság begyűrűzése tehetett a helyzet romlásáról, nem pedig a rossz magyar intézkedések. A világgazdasági helyzet valóban bizonytalan, azonban a válság új szakasza még nem is következett be: Németország, Lengyelország, Csehország egyaránt képes volt a magyarnál lényegesen komolyabb gazdasági növekedést felmutatni.
Az „elmúltnyolcévezéssel” kapcsolatban Mellár elmondta: valóban terhes az előző kormányok öröksége, ami csökkenti a gazdaság irányítóinak mozgásterét. A helyzet azonban az egy évvel ezelőttihez képest is sokat romlott; az emlegetett mulasztások, halasztgatások valóban megvannak, az ezekkel való szembenézés azonban továbbra sem kezdődött meg.
Hosszú éveken át a keresletoldali gazdaságpolitika foglya volt a mindenkori kormányzat: a középpontban az aktuális helyzetnek megfelelően a keresletélénkítés vagy a keresletvisszafogás állt, ami azonban elégtelen, mivel szükségszerűen úgynevezett stop-go politikához vezet – néha el lehet ereszteni a pórázt, később viszont nagyon rövidre kell fogni. Ezen változtatott tavaly a kormány, egyfajta eklektikus, neokonzervatív-paternalista-kínálatösztönző egyveleget próbáltak kikeverni. A kínálat élénkítését elsősorban adócsökkentéssel kívánták elérni – ez azonban nem bizonyul járható útnak, a gazdaságpolitika továbbra is csak a meglévő jelenségekre reagál, és nem pedig a kiváltó okokra kínál megoldást. A kitűzött célok Mellár szerint jók, de az elérésükhöz szükséges eszközök meghatározása hiányzik, ahogy azok a hatástanulmányok sem készülnek el, amelyek elengedhetetlenek lennének a nagyívű elképzelések várható eredményének megbecsléséhez.
Sokszor elhangzik ugyan, hogy az egykulcsos adót korai még elbírálni, mivel csak 9 hónap telt el, Mellár szerint azonban igenis joggal lehet kritizálni az intézkedést: a gazdaságpolitikai döntések általában valóban hosszú távú kihatásúak, de az adórendszer januártól érvényes változtatásának következményei már februártól befolyásolják a vásárlók fogyasztási döntéseit, így elbírálható, sikerült-e a belső fogyasztás élénkítés, vagy nem.
A magyar gazdaság 5 problémája
Mellár Tamás szerint a jelenlegi magyar gazdaság krónikus szerkezeti válsága öt problémakörre vezethető vissza. Az első az alacsony produktivitás, a második az erősen duális gazdasági rendszer: a külföldi vállalatok szerepe jelentős, az általuk megtermelt jövedelem pedig részben kivándorol az országból. A harmadik válságtényező a jelentős területi egyenlőtlenségek megléte: óriási fejlettségi különbségek vannak az ország különböző régiói között.
Negyedik problémaként az öregedő társadalmat és a foglalkoztatottság alacsony szintjét említette Mellár, ötödikként pedig a folyamatosan növekvő jövedelemkülönbségeket. Ez utóbbi két problémára bőven van nemzetközi példa, az első három azonban gyakorlatilag „magyar specialitás” - hívta fel a figyelmet a szakember.
Mit (nem) kellene tenni?
Mellár szerint hiba az adósság elleni harcot a gazdaságpolitika meghatározó elemének kinevezni. Az adósság csak egy jelenség: a gazdaságban van hiány, amit az adósság fedez; ha a gazdaság szerkezetét jó irányba változtatják, csökkenni fog a hiány is.
Nem kellene emellett leépíteni a jóléti államot sem: a válságot épp azok az országok vészelték át, ahol a jóléti állam jól működött – Mellár példaként a skandináv országokat említette. Előadásában hangsúlyozta: a jóléti állam nem kiváltó oka a válságnak, az eladósodásnak, viszont a humántőke fejlesztése nélkül nem lehet komoly és tartós növekedést elérni.
A megoldási lehetőségek között első helyen a munkahelyteremtést említette Mellár Tamás: vidéken a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a megújulóenergia-ipar lehetne a magyar gazdaság kitörési pontja. A gazdasági szerkezet átalakításánál a hozzáadott érték arányának növelését, munkaintenzív technológiák alkalmazását javasolta.
Mellár szerint bármilyen rossz is a helyzet, a kormánynak mindig van mozgástere: jelenleg lehetőség lenne a progresszív jövedelemadózás bevezetésére (az egykulcsosnak hívott kétkulcsos helyett) és/vagy a vagyonadó kivetésére a bevételek növelése érdekében. A gazdasági támogatások területén radikális átrendezésre van szükség, emellett elengedhetetlen a bürokrácia leépítése, a korrupció visszaszorítása, a gazdaság fehérítése az egyensúly megteremtése érdekében – sorolta a lehetőségeket Mellár.
Ezen célok elérése érdekében igenis érdemben tudna lépni az állam: hatékony versenyszabályozást kell kialakítani, ki kell építeni a gazdasági háttérintézményrendszert, a megfelelő pénzügyi infrastruktúrát. Szükség lenne kistérségi szintű gazdasági társaságok létrehozására, valamint a január óta működő, ám kevés eredményt felmutatni tudó Új Széchenyi Terv életre keltésére – fogalmazott Mellár Tamás. Ha a gazdaságpolitika ebbe az irányba mozdulna, újra elérhető lenne a 3 százalékos gazdasági növekedés, valamint az államháztartás egyensúlya.
Vértes: kell az adósságcsökkentés - de nem így
Az adósságok leépítése mind az államok, mind pedig a háztartások esetében megkerülhetetlen, azonban csak a fokozatosság elvének betartása mellett történhet, a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésével: ellenkező esetben komoly recessziós veszély fenyeget – hívta fel a figyelmet a Közgazdász-vándorgyűlésen Vértes András.
A GKI Gazdaságkutató elnöke szerint a magyar államadósság látszólag csökken, az egyszeri tételek nélkül azonban a strukturális deficit tovább nő. A 3 százalék alatti hiánycél tartásához szükséges 700-1000 milliárd forintos megtakarítás elérésére – szerkezeti reformok hiányában – csak fájdalmas megszorításokon keresztül van lehetőség. A deficitcél ugyan nehezen elérhető, ám a GDP-arányos államadósság a gazdaság növekedésének jelentős lassulása miatt nem mérséklődik.
Vértes András szerint ugyan a külső gazdasági hatások is felelősek a növekedés lassulásáért, ám a visszaesés oka elsősorban a magyar gazdaságpolitika: többek között a jogbiztonság és a kiszámíthatóság hiánya, a hibás adópolitika, valamint a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésének lehetővé tétele.
Az egykulcsos adórendszer kétkulcsos, nem egyszerű, hanem bonyolult; a jövő évi adóváltozások visszaveszik a korábbi adócsökkentések eredményét, az alacsonyabb jövedelműeknél pedig a reálérték megőrzéséhez szükséges 10-20 százalékos bruttóbér-emelés gyakorlatilag lehetetlen – ha ez mégis bekövetkezne, rengeteg embert szorítana ki a munkaerőpiacról – sorolta az adópolitika hibáit Vértes.
A szakember szerint a végtörlesztés lehetősége nagyon káros, mindenki -. talán még a kormány is – akkor járna a legjobban, ha az Alkotmánybíróság megsemmisítené a törvényt: az Európai Bíróság biztosan Magyarország ellen dönt, ha addig eljut az ügy, és akkor a kártérítést a magyar adófizetők pénzéből fizetik ki a bankoknak.
Összességében a tartós államadósság-csökkentés nem valósul meg; a háztartások közül a jó adósok hitelállománya csökken, a rosszaké pedig nő, miközben még a pénzügyi rendszer stabilitása is romlik – fogalmazott Vértes András.
A tények azt mutatják, hogy a magyar gazdaság válságban van: a növekedési ütem lecsökkent, a munkanélküliségi arány nem javul, a költségvetési deficit a rendkívüli bevételek és kiadások nélkül 5 százalék körüli. A válságjelenségek kiváltó okait firtató kérdésekre a hivatalos kormányzati válasz rendszerint az elmúlt 8 év terhes öröksége, valamint a világgazdasági válsághelyzet begyűrűzése.
Mellár Tamás szerint a világválság mint magyarázó tényező hagyományosan megjelenik a magyar gazdaságpolitikai vezetők körében: régebben is az olajválság begyűrűzése tehetett a helyzet romlásáról, nem pedig a rossz magyar intézkedések. A világgazdasági helyzet valóban bizonytalan, azonban a válság új szakasza még nem is következett be: Németország, Lengyelország, Csehország egyaránt képes volt a magyarnál lényegesen komolyabb gazdasági növekedést felmutatni.
Az „elmúltnyolcévezéssel” kapcsolatban Mellár elmondta: valóban terhes az előző kormányok öröksége, ami csökkenti a gazdaság irányítóinak mozgásterét. A helyzet azonban az egy évvel ezelőttihez képest is sokat romlott; az emlegetett mulasztások, halasztgatások valóban megvannak, az ezekkel való szembenézés azonban továbbra sem kezdődött meg.
Hosszú éveken át a keresletoldali gazdaságpolitika foglya volt a mindenkori kormányzat: a középpontban az aktuális helyzetnek megfelelően a keresletélénkítés vagy a keresletvisszafogás állt, ami azonban elégtelen, mivel szükségszerűen úgynevezett stop-go politikához vezet – néha el lehet ereszteni a pórázt, később viszont nagyon rövidre kell fogni. Ezen változtatott tavaly a kormány, egyfajta eklektikus, neokonzervatív-paternalista-kínálatösztönző egyveleget próbáltak kikeverni. A kínálat élénkítését elsősorban adócsökkentéssel kívánták elérni – ez azonban nem bizonyul járható útnak, a gazdaságpolitika továbbra is csak a meglévő jelenségekre reagál, és nem pedig a kiváltó okokra kínál megoldást. A kitűzött célok Mellár szerint jók, de az elérésükhöz szükséges eszközök meghatározása hiányzik, ahogy azok a hatástanulmányok sem készülnek el, amelyek elengedhetetlenek lennének a nagyívű elképzelések várható eredményének megbecsléséhez.
Sokszor elhangzik ugyan, hogy az egykulcsos adót korai még elbírálni, mivel csak 9 hónap telt el, Mellár szerint azonban igenis joggal lehet kritizálni az intézkedést: a gazdaságpolitikai döntések általában valóban hosszú távú kihatásúak, de az adórendszer januártól érvényes változtatásának következményei már februártól befolyásolják a vásárlók fogyasztási döntéseit, így elbírálható, sikerült-e a belső fogyasztás élénkítés, vagy nem.
A magyar gazdaság 5 problémája
Mellár Tamás szerint a jelenlegi magyar gazdaság krónikus szerkezeti válsága öt problémakörre vezethető vissza. Az első az alacsony produktivitás, a második az erősen duális gazdasági rendszer: a külföldi vállalatok szerepe jelentős, az általuk megtermelt jövedelem pedig részben kivándorol az országból. A harmadik válságtényező a jelentős területi egyenlőtlenségek megléte: óriási fejlettségi különbségek vannak az ország különböző régiói között.
Negyedik problémaként az öregedő társadalmat és a foglalkoztatottság alacsony szintjét említette Mellár, ötödikként pedig a folyamatosan növekvő jövedelemkülönbségeket. Ez utóbbi két problémára bőven van nemzetközi példa, az első három azonban gyakorlatilag „magyar specialitás” - hívta fel a figyelmet a szakember.
Mit (nem) kellene tenni?
Mellár szerint hiba az adósság elleni harcot a gazdaságpolitika meghatározó elemének kinevezni. Az adósság csak egy jelenség: a gazdaságban van hiány, amit az adósság fedez; ha a gazdaság szerkezetét jó irányba változtatják, csökkenni fog a hiány is.
Nem kellene emellett leépíteni a jóléti államot sem: a válságot épp azok az országok vészelték át, ahol a jóléti állam jól működött – Mellár példaként a skandináv országokat említette. Előadásában hangsúlyozta: a jóléti állam nem kiváltó oka a válságnak, az eladósodásnak, viszont a humántőke fejlesztése nélkül nem lehet komoly és tartós növekedést elérni.
A megoldási lehetőségek között első helyen a munkahelyteremtést említette Mellár Tamás: vidéken a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a megújulóenergia-ipar lehetne a magyar gazdaság kitörési pontja. A gazdasági szerkezet átalakításánál a hozzáadott érték arányának növelését, munkaintenzív technológiák alkalmazását javasolta.
Mellár szerint bármilyen rossz is a helyzet, a kormánynak mindig van mozgástere: jelenleg lehetőség lenne a progresszív jövedelemadózás bevezetésére (az egykulcsosnak hívott kétkulcsos helyett) és/vagy a vagyonadó kivetésére a bevételek növelése érdekében. A gazdasági támogatások területén radikális átrendezésre van szükség, emellett elengedhetetlen a bürokrácia leépítése, a korrupció visszaszorítása, a gazdaság fehérítése az egyensúly megteremtése érdekében – sorolta a lehetőségeket Mellár.
Ezen célok elérése érdekében igenis érdemben tudna lépni az állam: hatékony versenyszabályozást kell kialakítani, ki kell építeni a gazdasági háttérintézményrendszert, a megfelelő pénzügyi infrastruktúrát. Szükség lenne kistérségi szintű gazdasági társaságok létrehozására, valamint a január óta működő, ám kevés eredményt felmutatni tudó Új Széchenyi Terv életre keltésére – fogalmazott Mellár Tamás. Ha a gazdaságpolitika ebbe az irányba mozdulna, újra elérhető lenne a 3 százalékos gazdasági növekedés, valamint az államháztartás egyensúlya.
Vértes: kell az adósságcsökkentés - de nem így
Az adósságok leépítése mind az államok, mind pedig a háztartások esetében megkerülhetetlen, azonban csak a fokozatosság elvének betartása mellett történhet, a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésével: ellenkező esetben komoly recessziós veszély fenyeget – hívta fel a figyelmet a Közgazdász-vándorgyűlésen Vértes András.
A GKI Gazdaságkutató elnöke szerint a magyar államadósság látszólag csökken, az egyszeri tételek nélkül azonban a strukturális deficit tovább nő. A 3 százalék alatti hiánycél tartásához szükséges 700-1000 milliárd forintos megtakarítás elérésére – szerkezeti reformok hiányában – csak fájdalmas megszorításokon keresztül van lehetőség. A deficitcél ugyan nehezen elérhető, ám a GDP-arányos államadósság a gazdaság növekedésének jelentős lassulása miatt nem mérséklődik.
Vértes András szerint ugyan a külső gazdasági hatások is felelősek a növekedés lassulásáért, ám a visszaesés oka elsősorban a magyar gazdaságpolitika: többek között a jogbiztonság és a kiszámíthatóság hiánya, a hibás adópolitika, valamint a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésének lehetővé tétele.
Az egykulcsos adórendszer kétkulcsos, nem egyszerű, hanem bonyolult; a jövő évi adóváltozások visszaveszik a korábbi adócsökkentések eredményét, az alacsonyabb jövedelműeknél pedig a reálérték megőrzéséhez szükséges 10-20 százalékos bruttóbér-emelés gyakorlatilag lehetetlen – ha ez mégis bekövetkezne, rengeteg embert szorítana ki a munkaerőpiacról – sorolta az adópolitika hibáit Vértes.
A szakember szerint a végtörlesztés lehetősége nagyon káros, mindenki -. talán még a kormány is – akkor járna a legjobban, ha az Alkotmánybíróság megsemmisítené a törvényt: az Európai Bíróság biztosan Magyarország ellen dönt, ha addig eljut az ügy, és akkor a kártérítést a magyar adófizetők pénzéből fizetik ki a bankoknak.
Összességében a tartós államadósság-csökkentés nem valósul meg; a háztartások közül a jó adósok hitelállománya csökken, a rosszaké pedig nő, miközben még a pénzügyi rendszer stabilitása is romlik – fogalmazott Vértes András.
Privátbankár - Gáspár András
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
