
Nos, kezdjük azzal, hogy ha igazán komoly morális alapokon állunk, mint ahogy a magabiztos bírálók magukról szokták állítani, akkor természetes, hogy megpróbálunk segíteni, pláne ha olyan iszonyatos katasztrófa utóhatásait nyögik még most is valahol, mint a délkelet-ázsiai szökőár volt – milyen gyorsan elfelejtkezünk már róla.
Aztán, amiről kevesen tudnak: az Unió előírja a tagállamoknak, hogy nemzeti jövedelmük mekkora hányadát kötelesek, bizony, kötelesek olyan Unión kívüli országok segélyezésére fordítani, amelyeknél viszont éppenséggel nem éri el a nemzeti jövedelem a megállapított szintet. Mindezzel együtt sincs szó arról, hogy Magyarország egyszerűen odaad egy csomó pénzt egy másik országnak.
A címek többsége ezügyben leegyszerűsítve fogalmaz, így: Magyarország tízmilliós segélyt nyújt Indonéziának – ez a leegyszerűsítés félrevezető. Kimarad például a segély mellől a hitel szó, tehát hogy a segélyezett országnak, kedvező feltételekkel és futamidővel ugyan, de a pénzt vissza kell fizetnie. Aztán elmarad még egy fontos jelző: kötött. Vagyis ezt a tízmillió dollárt Indonézia nem költheti akármire: az előírások szerint a segélyezett csakis a segélyező ország termékeit veheti meg a segélyhitelből, vagyis ahogy a hírből is kiderül, ez esetben magyar terméket. Tehát ez a tízmillió dollár magyar cégek számára finanszíroz megrendelést, gyakorlatilag nem más, mint legális exporttámogatás.
Jól jár Indonézia, mert a szokásos piaci feltételekhez képest könnyebben beszerezheti a számára olyannyira fontos víztisztítókat, jól járnak magyar cégek, amelyek szállítják, és amelyek ugyancsak könnyebb feltételek és állami garanciák biztonságában tudnak bejutni egy új piacra, hogy ott aztán később a hitelprogramokon túl is találjanak megrendeléseket. Jól jár a magyar állam, mert magyar adózó cégek jutnak lehetőséghez, és épp, mert olyan a gazdaság helyzete, amilyen, érték minden cég, amely megtalálja a maga stabilitását az exportban.
Ezt a konstrukciót mióta létezik, vagy három éve magyarázzuk elég sűrűn a Gazdasági Rádióban, legutóbb az Eximbank vezérigazgatója, Bodnár Zoltán beszél erről, de úgy látszik a részletek felületes ismeretében még mindig hatásosak a félrevezető morgolódások. Szóval legyen világos: azért segítjük a nálunknál is szegényebbeket, mert mi sem vagyunk túl gazdagok.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Nehéz a dolga a katonának...
Biztos, hogy egy napra gondolunk?
A sógorokat csak az olcsó magyar fogorvos érdekli
Országok sorsa múlhat az interneten