.jpg)
Egyébként, ha valaki veszi magának a fáradtságot és elolvassa az alapító okirat első oldalait, azt a meglepő felfedezést teheti, hogy sem a bevezetésben, sem az első két pontban nincs szó fegyverekről, hadseregekről. Értékekről van szó, és az értékek biztonságáról, csak ezután következik az értékek megőrzését szolgáló országonkénti és kollektív védelmi kapacitás. Kétségkívül nem ez a kép él a közvéleményben, és miközben fura mód a nagy szembenállás idején az impozáns atlanti katonai erő nem kellett végül, hogy ütközésbe kerüljön a Varsói Szerződéssel, azóta viszont a NATO sokkal sűrűbben kényszerül tényleges akciókra.
De a ma kezdődő bukaresti csúcson várható döntések is elsősorban a nem katonai logikának a fényében lesznek érthetők. Közkeletű viccek jellemezték például évtizedeken át nálunk is Albánia haderejének nagyságát, nos azóta valamivel modernebb, de nem sokkal kiterjedtebb lett ez a haderő, mégis van helye Albániának a NATO-ban, mert a NATO által képviselt politikai-társadalmi értékeket vette át és próbálja több-kevesebb sikerrel beépíteni a maga világába.
Görögország és Törökország között továbbra is kemény a feszültség, a NATO egyik legkellemetlenebb belső problémája, ahogy például harci gépeik egymás froclizásából időnként élesbe átváltó légiharcot vívnak a szigetek fölött, de sokak szerint, ha nem lennének NATO-tagok, akkor a nagyobb provokációkból könnyebben alakulnának kisebb háborúk.
Hogy messzebb ne menjünk, Románia és Magyarország között épp a NATO-csatlakozás esélye jegyében a hadseregek között alakult ki először olyan típusú bizalmi viszony, ami aztán elvezethetett egy viszonylag normális együttéléshez, majd a közvetlen tagság a kétoldalú megállapodásokhoz. A mostani bukaresti csúcs tétjei is tehát elsősorban politikaiak. Gyaníthatóan Oroszország ellenállását sem egyszerűen rakéták és katonák megjelenése indukálja határai közelében, sokkal inkább a hadászaton túli történések, gazdaságban és politikai szerkezetben, demokráciában.
Márványi Péter jegyzete