A Költségvetési Tanács – törvényi feladatát teljesítve – becslést készített a kormány által T/1498 számon benyújtott költségvetési törvényjavaslat hatásairól. A Tanács – saját makrogazdasági és költségvetési becsléseinek felhasználásával – az alábbi kérdéseket vizsgálta a sajtónak eljuttatott összefoglalójában:
1. a törvényjavaslat megfelel-e a költségvetési felelősségi törvény és az államháztartási törvény fenntarthatósággal és átláthatósággal kapcsolatos előírásainak;
2. a javaslat alapjául szolgáló makrogazdasági feltevések realisztikusak-e;
3. a költségvetési tételekre vonatkozó előrejelzések és tervszámok megalapozottak-e, a kormány által feltételezett makrogazdasági környezettel összhangban vannak-e;
4. közgazdasági elemzési módszerekkel alátámasztható-e a tervezett kiadások és bevételek között az a különbség, amellyel a kormány a magánnyugdíjpénztárakba áramló járulékok és az ott felhalmozott magánvagyonok felhasználásának szükségességét indokolja;
5. melyek a kormány költségvetési politikájával kapcsolatos főbb fenntarthatósági kockázatok.
A reáladósság-szabályból levezetendő úgynevezett belső tételekre vonatkozó egyenlegkövetelmény teljesül a költségvetési törvényjavaslat szerint; ennek oka, hogy a javaslat 529 milliárd forintnyi belső bevétellel számol a magánnyugdíj-pénztári tagoknak az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépésével összefüggésben. E nélkül a költségvetés a követelménynél mintegy 290 milliárd Ft-tal kedvezőtlenebb belső egyenleget mutatna. Amennyiben nem valósul meg a kormánynak az az elképzelése, hogy kellően nagyszámú magán-nyugdíjpénztári tag átlép az állami nyugdíjrendszerbe, illetve ha az államra ily módon átruházott pénzügyi vagyon nem lesz költségvetési bevételnek tekinthető, akkor a belső tételek egyenlegkövetelménye nem teljesül.
A költségvetési szabályrendszer értelmében a 2010. évi költségvetési törvény elfogadása óta nem volt megengedett olyan törvények elfogadása, amelyek ronthatták a szaktörvények által meghatározott, úgynevezett külső tételek akár 2010. akár 2011. évi várható egyenlegét. Ez az ún. kötelező ellentételezési szabály több törvényjavaslat esetében nem teljesült, bár a 2009 vége és a költségvetési törvényjavaslat benyújtása között elfogadott szaktörvények együttes hatása a külső tételek 2011. évi várható alakulására pozitív.
A 2011-re érvényes kiadási szabály értelmében a korrigált elsődleges kiadások nem nőhetnek reálértékben gyorsabban, mint a reál GDP növekedési ütemének fele. Ez a szabály teljesül.
forrás: Költségvetési Tanács
A Költségvetési Tanács makrogazdasági előrejelzésében fokozatosan élénkülő külső keresleti környezettel számol. Megjegyzendő, hogy továbbra is fennállnak a külső konjunktúra törékenységére vonatkozó – korábban is jelzett – kockázatok. A gazdasági növekedésben a belső kereslet tényezői egyre nagyobb szerepet kapnak. Ennek oka, hogy a pénzügyi válság elmúltával és az óvatossági megtakarítások csökkenésével a lakossági fogyasztás bővülni kezd. A személyi jövedelemadó változtatása a rendelkezésre álló reáljövedelmet növeli, de ennek csak egy része jelentkezik fogyasztási keresletként, egy másik része a megtakarításokat, illetve hiteltörlesztéseket emeli. A vállalati szektor beruházásai is erőteljes növekedést mutatnának, ha nem jelentkezne a bevezetett ágazati különadók beruházás-késleltető hatása.
Összességében a gazdaság növekedése az idei 0,9 százalékról középtávon 3 százalék körüli szintre gyorsulhat. A munkapiacon a gazdaság fellendülésével fokozatosan emelkedik a munkaerő-kereslet és a foglalkoztatottak létszáma; a reálbérek növekedése várhatóan elmarad a termelékenység növekedésétől. Az adóváltoztatások elsősorban a munkaintenzitás emelkedését okozzák, a foglalkoztatottságbővítő hatás négy év alatt mintegy 0,5 százalékra (mintegy 15 ezer főre) tehető. Az aggregált kereslet bővülése és az ágazati különadók egy részének fogyasztói árakba történő átgyűrűzése inflációs hatást fejt ki, amelyet feltételezésünk szerint a monetáris politika fokozatosan semlegesít.
A benyújtott költségvetési törvény indoklásában bemutatott növekedési és inflációs előrejelzés lényegében összhangban van A Költségvetési Tanács véleményével. A tanács számításai szerint 2011-ben a lakossági fogyasztás és a beruházás növekedése és a kormányzati fogyasztás visszaesése kisebb lesz annál, mint amit a kormány feltételez.
A törvényjavaslat nem mutatja be kellő részletességgel, hogy a kormány makrogazdasági feltételezéseiből hogyan vezethetők le a költségvetési tervszámok; ez jelentősen korlátozza az átláthatóságot - áll az összefoglalóban. A tanács vizsgálatai alapján egyértelművé vált, hogy a költségvetés makrogazdasági feltételezései nincsenek teljesen összhangban a költségvetési tervszámokkal. Ez különösen a közszféra bérkiadásaira vonatkozóan érvényes, mivel a törvényi melléklet alapján a központi alrendszerre adódó bérköltség nem mutatja azt a csökkenést, amely a makrogazdasági pályából következne.
A szaktörvények által meghatározott külső költségvetési tételeknek (adóbevételek és szociális kiadások) törvényjavaslat szerinti egyenlege mintegy 125 milliárd forinttal kedvezőtlenebb annál, mint ami a Költségvetési Tanács makrogazdasági előrejelzése alapján adódik.
Az úgynevezett belső költségvetési tételek – amelyek között a felülről nyitott előirányzatok köre érdemben szűkült – tervezése összességében óvatosnak mondható, de nem tartalmaznak olyan érdemi kiadáscsökkenést, amelynek jövőbeli strukturális átalakítás lenne az alapja. Ennek példája lehet a MÁV-csoport finanszírozása, amely a tervek szerint jó közelítéssel annyi költségvetési támogatást tesz ki 2011-ben, mint amennyit – akár közvetlen támogatásként, akár feltőkésítés, akár hitelátvállalás, akár más formában – az elmúlt 10 év alatt 2010. évi reálértéken évente átlagosan megkapott. A 2010-re vonatkozó eredeti tervszámokhoz viszonyítva – ha a költségvetési előirányzatokat összehasonlító szerkezetbe rendezzük – jól érzékelhető, hogy mind a költségvetési intézmények finanszírozásában, mind a fejezeti kezelésű előirányzatok támogatásában, mind számos egyéb soron a forrásbővülés mértéke meghaladja az előrejelzett inflációt. Ez a jelenség ugyan részben kormányzati döntésektől független folyamatokhoz köthető (pl. uniós társfinanszírozási kötelezettségek, garanciabeváltások felfutása), de az is jelentősen hozzájárul a dinamikához, hogy a változatlan reálértéket meghaladóan emelkednek a közszféra működési költségei.
A költségvetés finanszírozása szempontjából 2011-ben fontos, de a törvényjavaslatban nem jelzett kérdés a magánnyugdíjpénztári tagoktól átvett, nagyrészt értékpapírban tartott vagyon készpénzzé konvertálása, amelyből költségvetési kiadások fedezhetők.
A Költségvetési Tanács még a zárószavazás előtt középtávú becslést fog készíteni, amelynek alapján a 2012. évi belső egyenlegkövetelmény és a 2013. évi elsődleges egyenlegcél értéke pontosan meghatározható. A pontosabb középtávú becslések elvégzése nélkül is megállapítható azonban, hogy mind az átláthatóságot, mind a hosszútávú költségvetési fenntarthatóságot rontja, ha az állam a költségvetési hiány tényleges emelkedésének láthatóvá tételét átmenetileg azzal kívánja elkerülni, hogy a belföldi háztartások megtakarításainak egy részét saját magához csoportosítja át.
Privátbankár