
Pedig gyanúim szerint nem egyszerűen csak a pénz, és az ezért vásárolható élelem és termék segített volna nekünk, hanem a terv logikája is. Mi akkor épp az akár erőszakos népboldogítás eufóriájában lubickoltunk, nálunk akkor arról szólt az élet, hogy valahol valakik eldöntötték, hogyan uralkodjon el a boldogság és a jólét, a jónép meg aztán végrehajtotta a boldogító intézkedéseket, és elszenvedte ezek minden következményét.
A Marshall-terv viszont egyike volt az első igazi átfogó - ma úgy mondanánk: win-win alapú - lépéseknek, amelyek azért eredményesek, mert az összes résztvevő javára tervezték. Vagyis: a háború utáni romos és szegény Európa pénzt kapott, hogy magára találjon, és hogy vásároljon. Amit vásárolt, azt viszont nagyrészt Amerikából vásárolta: javakat a lakosságnak, technológiát a lerombolt ipar modernizálásához. Mert Amerikában bőven volt fogyasztási termék, és bőven volt háborúra szabott, vagyis ekkorra már részben fölösleges ipari kapacitás.

Marshall külügyminiszter tehát az egyirányú döntések helyett a kölcsönös előnyöket tette Európa feltámasztásának motorjává. A másik fontos, a Marshall-tervben rejlő úgymond logikai trükk az volt, hogy a segítség hatékony elosztása és felhasználása megkövetelte az érintett 17 ország megegyezését, és a koordináció mint alapgondolat döntő volt a mai Európai Unió őse számára is. Gondoljunk arra, mennyire nem volt egyszerű ezt a mechanizmust például a Hitler utáni Nyugat-Németországgal beindítani - mindenesetre a terv és a program az európai integráció katalizátorává vált.
Piaci eszközökkel tette életképessé kontinensünk nyugati részét, és miközben szorosabbra fűzte az atlanti szálakat, csökkentette az akkor bizony Nyugat-Európában is komoly potenciált képező szovjetbarát erők befolyását. A Marshall-terv pedig fogalommá vált, most kb. annyit jelent, hogy valahonnan nagyon komoly erőforrásokat összpontosítani nagyon komoly célok érdekében - nemhiába beszélnek sokhelyütt egy ökológiai Marshall-terv szükségességéről.
Ami pedig a win-win jelleget illeti, nekem akkor jutott eszembe utoljára a Marshall-terv, amikor magyar politikusok tiltakozását hallgattam, amiért Magyarország segélyez bizonyos fejlődő ázsiai államokat: a tiltakozók nem tudták vagy nem mondták, hogy a nemzetközi segélyprogramokban való részvételünk gyakorlatilag annyit takar, hogy nagyrészt nemzetközi hitelekből magyar termékeket és technológiát vásárolnak segélyezett az országok.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Húzós kampány az erőszak és a drogok ellen
NATO-csúcs - nem csak katonai szemmel
Keserű tréfa: súlyos félreértésben a koalíció
Sarki közértek mentsvára: topless kiszolgálás?
Bankrabló házi feladat: valami történik Kínában