Nem bánta meg, hogy beszállt?
Ha úgy kérdezi, hogy gondoltam-e, hogy ennyire macerás, hogy a médiumok elviszik a munkaidőm jelentős részét, a válaszom: a fene se gondolta volna. De az is tény, hogy túl vagyunk azon a ponton, amikor azt gondolnám, hogy van visszaút. Másrészről arról vagyok híres – gondoljon csak a Műszertechnikára, vagy akár az Ikarusra, Videotonra -, hogy ha egyszer valamire rácuppanok, azt nem engedem el. Létezik az adni-venni vezetői mentalitás, én nem ilyen vagyok. Ha megszerettem egy vállalatot, azt nem adom el, nem úgy gondolkodom, hogy mennyire nyereséges. Egyébként nyilván most még nem az.
De meddig kell még a médiaholdingba pénzt rakni?
Nem tudom, lehet egy év körülbelül. De ezt emocionális kérdésként kezelem, és nem csak üzletként.
Külföldi tőke nélkül lehet egyáltalán nyereséges egy médiavállalkozás?
Igen, biztos vagyok benne, egy-két példát mondani is tudnék. De az tény, hogy óriási előny, ha a médiacsoport ki tud nyitni egy nagyobb felületre – a VITALTV-vel is a nagyobb piaci elérés a cél. Az is szerencsés, ha vannak partnerek az unió nagy médiavállalkozói közül.
Az a verseny, ami a médiában folyik, egy tiszta verseny, vagy nagyon erős politikai hátszél kell hozzá? Ön eredetileg középen kívánt maradni médiavállalkozásaival, mégis egyre többen állítják, hogy jobbra csúszik.
Ennek roppant egyszerű oka van: azt tapasztaltuk, hogy középen már szinte senki nincs. Ez igaz a tévénézőkre és az újságolvasókra is. Valaki lemegy az újságos standra, ha kevés pénze van, csak a neki szimpatikus lapot veszi meg, ha több, akkor az ellentáborét is, de középről nem vásárolnak. A tévé oldaláról, lehet törzsközönséget építeni valóságshow-val, de a kis csatornák előtt egy út van, politikai alapon, emocionálisan odakötni a nézőket.
Ikarus-csata: Széles bepereli a Népszabadságot Széles Gábor az Ikarus-ügyeiről a beszélgetés első részében beszélt. Hallgassa meg! |
Ez nem valószínű, az olvasó választani fog. És ez nagyon jó, van egy egészséges konkurencia, amivel versenyre kényszeríti az egy oldalon álló médiumokat is. Ez jó az újságíróknak is, nem lehet hűbéresi viszonyt kialakítani vele szemben, hogy vagy itt dolgozol, vagy az utcára kerülsz. Van választás.
Ezek szerint nem fordulhat elő, hogy a Magyar Hírlap a bezárás sorsára jut, mint annak idején a Ringier alatt?
Lehet, hogy Ringier Úr nem volt elég kitartó. Én úgy látom, mi már az átalakítás nehezén túl vagyunk, eszemben sincs bezárni a lapot. Egyrészt mert anyagilag megtehetem, hogy finanszírozzam, másrészről végig akarom vinni, amit elkezdtem.
A példányszámot lehet emelni?
Egyértelműen igen, de azt, hogy erre milyen kísérletek teszünk, maradjon a mi titkunk. De nem bánnám, ha három hónap múlva visszatérnénk erre a kérdésre.
Hallgassa meg a Gazdasági Rádióban elhangzott beszélgetés második részét!