Utcasirató: mi kéne a Rákóczi út felélesztéséhez?

A Rákóczi út momentán nem egy világváros főutcája, hanem egy lakott települést kettészelő kétszer háromsávos országút. Az országúton pedig nem sétálgat az ember

Utcasirató címmel látható elgondolkodtató összeállítás egy internetes oldalon, a szomorú fotók, a cikk és a nekikeseredett hozzászólások témája a Rákóczi út Blaha Lujza tér és a Keleti közti szakasza, évek óta bezárt üzletekkel, leragasztott portálokkal, elhanyagolt homlokzatokkal. A vélemények többsége a plázák megjelenéséhez köti a Rákóczi úti üzletsorok hanyatlását, de talán érdemes alaposabban végiggondolni, mi is a romlás oka.

Mert miért járnak sokan a plázákba vásárolni? Nem feltétlenül azért, mert ott olcsóbb minden, vagy mert nagyobb a kínálat, hanem mert sokkal kellemesebbek a vásárlás körülményei. Van, aki a városvezetés bűneként állítja be, hogy nem adja ki minimális vagy akár névleges, sőt nulla forintos bérleti díj mellett a belvárosi üzleteket, de nekem az a gyanúm, hogy attól sem lenne igazán vonzó a Rákóczi út: a nagy különbség a megközelíthetőség és a vásárlás igazi vonzereje, az időtöltés, a séta.

Korábbi jegyzetek: - Visszaállamosítás? Láttunk már ilyet, 60 éve - Blamázs a brit energiatakarékos napon - Feudális egyenlőtlenség a zéró toleranciában

Vagyis: a pláza parkolójában az ember viszonylag közel és viszonylag biztonságban leteszi a kocsiját, és ezután a pláza belsejében elviselhető körülmények között, nem túl nagy zajban, melegben és nyugalomban sétál a boltok között. A Rákóczi út esetében ez többféleképp nem jön össze. A kocsimat vagy le tudom tenni egy környékbeli mellékutcában, vagy nem, de ha találok is parkolóhelyet, akkor is enyhe idegességgel gondolok újra és újra arra, hogy a rosszul megvilágított, nem túl biztonságos helyeken vajon ott találom-e majd a család kincsét, ahol behúztam a kéziféket.

A séta nem túl kellemes, ha esik és fúj, hideg van, vagy akár túl nagy a hőség, de az nem a természet szeszélye, hogy egy-két méterre tőlem autók és buszok sokasága dübörög, ez tehát zaj, gyomorrezgető vibráció és bűz, ez mind nincs a plázák belsejében. A Rákóczi út viszont momentán nemcsak, hogy a főváros, de az országrészek közti forgalom főcsapása is, nem egy világváros főutcája, hanem egy lakott települést kettészelő kétszer háromsávos országút. Az országúton pedig nem sétálgat az ember.

Vannak helyek ebben a városban, ahol igenis élnek a boltok, de ott nincs vagy minimális a gépjárműforgalom. A Rákóczi út nem attól éledne fel, ha ingyen adnák ki a boltokat, hanem ha mondjuk kétszer egy sávra szűkíthetnék az úttestet, viszont széles, pados, korzó-járdák lennének, az átmenő forgalom pedig elkerülné nemcsak a Rákóczi utat, hanem az egész belvárost a Keletitől a Dunáig. Persze az is biztos, hogy plázákat könnyebb építeni a külvárosokban, mint elkerülő utakkal, aluljárókkal, újabb hidakkal, P+R rendszerekkel, kiváló tömegközlekedéssel és bizony, bizony: behajtási díjakkal mentesíteni egész városrészeket a forgalom elől, és ezzel emberi tartózkodásra, sétára, és persze vásárlásra is alkalmassá tenni Budapest országúttá alázott, valaha volt szép főutcáit.

Márványi Péter jegyzete