Vajon jó irányba halad a lakáshitelezés szabályozása?

Az adósmentő intézkedések közül a 2008 őszén létrehozott áthidaló kölcsön volt az első. Ezt főként a munka nélkül lévők vették igénybe, azonban viszonylag kevesen. A jogtanácsos szerint ezért talán érdemes lenne ennek a konstrukciónak a továbbfejlesztésével elérni, hogy sokan visszakapaszkodhassanak a piacra.

Elhangzott az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a banki kockázatkezelés fontos eszköze. Enélkül valószínűleg a hitelezések terhei megnövekednének és az ilyen lehetőségek beszűkülnének. Ezen a téren kemény korlátokat szorgalmazott a Gazdasági Versenyhivatal, így 2009 augusztusában törvényi szabályozás alá is került. Eszerint új díjat nem lehet kiszabni a szerződéseknél, hanem csak a korábban szerződésbe foglalt költségeket lehet emelni maximum a mindenkori fogyasztói árindex mértékével. Az előzetes közzétételt is részletesen szabályozták és a törvény tartalamaz egy utalást a magatartási kódexre is.

Auer Katalin kiemelte, hogy alapvető rendelkezés az is, hogy az ügyfél kárára nem lehet módosítani, a szerződésben előírt kamatot pedig egy tavalyi kormányrendelet szabályozza rendkívül szigorúan. Lényeges elem, hogy a futamidő meghosszabbítását a futamidő alatt egy ízben alapos ok nélkül is kérheti az adós.

A felelős hitelezés szabályozásába egy 2010-es kormányrendelet szólt bele radikálisan a túlzott lakossági eladósodás ellen. Ez részletes előzetes vizsgálatot ír elő arra nézve, hogy meghatározzák az ügyfél hitelképességet, amelynél nem lehet több a hitelkihelyezés mértéke (euróban ennek 80, más devizánál 60 százaléka a maximum).

A válság előtti gyakorlattal szemben ma már a lakás összértékénél is jóval alacsonyabbnak kell lennie a hitel teljes összegének és felvételkor figyelembe kell venni az ügyfél többi hitelét is. Ez utóbbi azonban sajnos nehezen követhető, mivel nem létezik komplex hitelinformációs rendszer.

A részletes tájékoztatási kötelezettséget is előírták, így Auer Katalin szerint ma már szinte „túltájékoztatásban” részesül a fogyasztó, ami ráadásul adminisztratív pluszterhet is jelent mindkét fél számára. Emellett felmerült annak az igénye, hogy egy közérthető összefoglalásra is szükség lenne.

"A devizahitelezés „betiltása” is egy fontos lépés volt, amit gyakorlatilag ellehetetlenítettek 2010 nyarán" -tette hozzá.

A követeléskezelések és a végrehajtások egyre fenyegetőbbé válnak idővel. Az ezzel foglalkozó szabályozás szerint a téli hónapokban nem lehet kilakoltatni azt, akinek bár bedőlt a hitele, de saját tulajdonú lakásában lakik.

Összességében elmondható, hogy rengeteg rendelet- és törvénymódosítás született a lakossági hitelezés szabályozásában, amelyet a jogtanácsos szerint viszonylag nehéz követnie a szektornak. Ehhez hozzáadódik, hogy viszonylag rövid a szabályozások hatálybalépési ideje is.

Kiemelte: el kellene gondolkodni azon, hogy milyen helyzetben lehetne feloldani az árverési moratóriumot, amellyel a becslések szerint 500-800 milliárdnyi ingatlan kerülne a piacra. Ha ugyanis ez egyszerre történne, akkor a fizetőképes kereslet hiánya és az egyszerre piacra kerülő nagy mennyiség miatt kialakulhat egy ingatlanpiaci buborék, aminek következtében nagyot csökkenhet az ingatlanok értéke. A terv szerint apránként, különböző típusonként kerülnének a piacra ezek az ingatlanok, tompítva ezt a hatást és megelőzve az esetleges spekulációt.

A jogtanácsos elmondta, véleménye szerint sok jogszabály még mindig hiányzik: az önkormányzati adósságkezelést rendbe kellene tenni, szükség lenne egy komplett követeléskezelési törvényre és célszerű lenne létrehozni a teljes hitelnyilvántartó rendszert is.

Privátbankár - Szilágyi Balázs