Kissé turbulens idők voltak, a történetben nem is az volt a lényeg, hogy ezek a jóemberek, akik javarészt eddig életükben nem vezettek semmit és senkit, politikai elhivatottságuk révén egy-egy gazdálkodó egység élén találták magukat. Sőt, érdekes mód főképp úgy válogatták őket, hogy korábban lehetőleg nem is abban a gyárban dolgoztak, amit most hipp-hopp el kellett vezetniük.
De, mondom még egyszer, a lényeg nem ez volt, hanem amit Gerő Ernő akkor bejelentett: maga az államosítás. Sem előtte, sem utána nem történt még kis hazánkban ilyen átfogó, kiterjedt gazdasági puccs. A tulajdonosoktól elvett cégek élére kellettek a munkásigazgatók, akiknek elképesztő botladozását csak magának az akkori magyar gazdaságnak, népgazdaságnak a hihetetlen hullása tudta felül- vagy alulmúlni.

(Forrás: enc.hu)
Jellemző, hogy történelmi léptékkel nézve nem is sokkal később, 1956 októberében, novemberében sok helyen igazi önigazgatásra készülődtek a vállalatok dolgozói, ami önmagában is pontos jele volt annak, mennyire nem volt munkásigazgatás a munkásigazgatók kinevezése az 1948-as államosításkor. Az államosított cégek új vezetői arra esküdtek föl, hogy mindenben követik feljebbvalóik utasításait, vagyis az államosítás egyenlő volt a radikális centralizációval, és mindez alig néhány év alatt vezetett el az új gazdasági rend teljes bukásához.
Aztán jöhetett tehát ´56, majd jöhetett a teljes visszarendeződés, jöhettek a hatvanas évek, amikor az új gazdasági mechanizmus többek közt épp arról szólt, hogy az államosított világban is kell azért néhány más fogódzó egy vállalat életben tartásához, mint a feljebbvalók utasításai, aztán jött ennek is a visszarendeződése, majd a rendszerváltás előtt a bomlás korszaka.
Emlékszem, valamikor a nyolcvanas években egyik akkori főnököm a rádióban meghallgatta egy tudósításomat a Hazafias Népfront tanácskozásáról az új gazdasági formák, a gmk-k engedélyezéséről, a főnököm rám nézett, és azt kérdezte, ez most kapitalizmus, vagy mi a fene? Szóval ekkortól lehettek már, akik megtalálták a maguk kis tulajdonát a nagy államiban.
A rendszerváltás óta az ellenirányú folyamat, a privatizálás a fősodor, egyben a gazdaságról szóló politikusi viták egyik kedvenc témája. És ha a viták túlságosan elfajulnának, a visszaállamosítás híveinek is érdemes felidézni hosszú távú tanulságokért azt a bizonyos hatvan évvel ezelőtti márciusi reggelt Gerővel és a fényes tekintetű friss igazgatókkal, meg mindazzal, ami utána velük és a magyar gazdasággal történt.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Blamázs a brit energiatakarékos napon
Feudális egyenlőtlenség a zéró toleranciában
Nincs mit tölteni a Nabuccóba?
Erdei száguldozás: rendszámmal nem zavaró a quad?
Biokorszak kezdődik a repülésben