A háborús veteránok egymást segítik Oroszországban?

Ahogy a Kommerszant orosz napilap fogalmaz, a „különleges katonai művelet” veteránjai számára a munkaügyi minisztérium kifejlesztett egy mechanizmust a katonák rehabilitációjára. (Bizonyára nem most kezdték, de a lap így fogalmaz.) A minisztérium szabványokat fogadott el a fogyatékkal élők kezelésére, akik megsérültek, illetve megbetegedtek az „ellenségeskedésekben” való részvétel során.

A kezdeményezés többek között szabályozza a testrészpótló protézisek nyújtásának módját, azaz hogy miként juthat valaki műkézhez vagy lábhoz, miután hazajött Ukrajnából, valamint társadalmi-pszichológiai segítségnyújtást nyújt a veteránok számára. Eddig a különböző régiókban lakók számára ezek az eljárások különböztek egymástól, de a minisztérium most egységesítette a procedúrákat.

Csakhogy kevés a pszichológus és pszichoterapeuta. A lapnak az egyik szakember megjegyzi, hogy sokkal többre volna szükség a lelki rehabilitációhoz az egész országban, és javasolja, hogy fejlesszék a pszichológusok oktatását, hogy el tudják látni a háborúból visszatérteket.

A minisztérium nyolc dokumentumot tett közzé, amelyek szabályozzák a hadsereg protézist beépítő és ortopédiai szolgáltatásainak, karrier-tanácsadásának és társadalmi rehabilitációjának eljárását, beleértve a szociális és pszichológiai szolgáltatásokat is. Az Állami Duma elnöke, Vjacseszlav Vologyin kiemelte, hogy a törvény átfogó támogatási rendszert hoz létre a fogyatékkal élők számára, a társadalmi-pszichológiai és orvosi segítségnyújtástól a karrier-tanácsadásig és az átképzésig.

A dokumentumok tartalmazzák a szükséges rehabilitációs berendezések és módszerek listáját, a szakemberek személyzetét, a szolgáltatások gyakoriságát. A tanszék hangsúlyozza, hogy figyelembe vették a vakok és a siketek oroszországi szövetségeinek tapasztalatait is. Annál is inkább, mivel sokan a látásukat vagy a hallásukat veszítették el.

A lap újságírói tanulmányozták a szociális és pszichológiai rehabilitáció színvonalát. A legtöbb esetben kötelező a pszichológus, de ajánlott logopédus, pszichoterapeuta, szexológus, pszichiáter és orosz jelnyelvi tolmács alkalmazása is, az eddigiekhez képest nagyobb létszámmal. Fontos erősíteni a diagnosztikai módszerek szintjét is, beleértve a kommunikációs készségek és a szociális viselkedési készségek tanulmányozását, valamint a poszttraumás rendellenességek (PTSD) tüneteinek azonosítását.

Az Orosz Föderáció védelmi miniszterhelyettese 2024-ben arról beszélt, hogy a PTSD-t a veteránok 20 százalékában diagnosztizálják. Az Orosz Föderáció Egészségügyi Minisztériuma kijelentette, hogy a katonai személyzet 3-11 százaléka szenved poszttraumás stresszben, a sebesültek körében arányuk eléri a 30 százalékot.

A diagnózis után a szakembereknek értékelniük kell a beteg társadalmi helyzetét és pszichológiai állapotát, majd egyéni rehabilitációs tervet kell kidolgozniuk, konkrét feladatokkal. Ilyen lehet például „a harctéri traumák súlyosságának és intenzitásának, az élet új értelmének megtalálása”, (ez alighanem nehéz lesz), valamint a szexuális élet különböző rendellenességeit.

Harmonikus megközelítés?

Mindegyik veteránt e folyamat során szociális munkásnak kell segítenie, aki bevonhat más szakembert is, például jelnyelvi tolmácsot, terapeutát és ortopéd traumatológust. Azaz megtanítják a háború miatt fogyatékkal élővé vált személyt arra, hogy önállóan éljen, a protézis felhelyezésétől a higiénia fenntartásáig.

„Megpróbáltuk a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni a polgárok élethelyzetét, harmonikus megközelítést és egyetlen érthető ügyfélutat kialakítani” – mondta Anton Kotyakov munkaügyi miniszter. Már most is támogatást nyújtanak a régióknak a rehabilitációs infrastruktúra fejlesztéséhez és a szakemberek képzéséhez. Az új szabványokra való áttérést 2030. január 1-jén kell befejezni.

Az Állami Duma munkaügyi, szociálpolitikai és veteránügyi bizottságának elnöke, Jaroszlav Nyilov szintén emlékeztetett az átfogó rehabilitációs rendszerről szóló két évvel ezelőtti törvényre. A fogyatékkal élő harcosokra vonatkozó szabványok kidolgozása logikus folytatása ennek a folyamatnak.

A családtagok élete is megváltozik

Fontos, hogy a minisztérium a jövőben a rehabilitációba nemcsak a sérült katonákat, hanem a családtagjaikat is bevonja, azaz őket is megtanítsák arra, hogyan kell ellátni a megsebesült férjüket, fiukat, bátyjukat vagy éppen húgukat.

Jurij Zsulev, az All-Russian Union of Patients társelnöke külön kiemeli a különböző régiókból származó veteránok rehabilitációjának egységesítését, amely leegyszerűsíti a tervezést és lehetővé teszi számunkra, hogy kiszámítsák, a rehabilitációhoz mekkora pénzügyi forrás szükséges.

Anna Danilova, az egyik vezető orosz pszichoterapeuta alelnöke szerint nincs elég pszichológus ahhoz, hogy az ország egész területén lévő állami intézményekben mindenütt alkalmazzanak ilyen szakembereket. Ez már a Covid-járvány kiderült, amikor előfordult, hogy egy nap alatt több mint 800 ember jelentkezett ilyen gyógykezelésre egy állami poliklinikán.

Azokra számítanak, akik már hasaltak lövészárokban

Danilova úgy véli, hogy a veteránok lelki gondozásával azokat kellene először megbízni, akik már átéltek hasonló traumákat. Szerint a legjobb pszichológus az a harcos, aki már hasalt a lövészárokban. „Vannak afganisztáni, csecsenföldi veteránjaink, Szíriából hazatért fiatal férfiak. Ki lehetne képezni őket az ilyen tanácsadásra” – emelte ki.

Az mindenesetre olcsó megoldás volna, ha a hasonló élethelyzetben lévők egymást vigasztalnák. Nem utolsósorban elég abszurdnak tűnik, hogy a csecsen háborút túlélt féllábú katona vigasztalja azt, aki egy aknától elvesztette a szeme világát Ukrajnában. Arról nem esik szó a cikkben, hogy esetleg másképp is el lehetne kerülni a háborús traumákat…