A fotón, amely csütörtökön készült Brüsszelben az EU-csúcson, Kaja Kallas mosolyogva nyújtja kezét Orbán Viktornak, aki mélyen a szemébe néz. (Hogy kézcsók is történt-e, azt nem tudjuk.)
Fotó: Európai Tanács
A valóságban azonban a két politikus ég és föld: míg Kaja Kallas Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatójának számít uniós szinten, és az EU külügyi főképviselőjeként minél nagyobb katonai támogatásra ösztönzi az uniós tagállamokat, addig Orbán Viktor hallani sem akar ilyesmiről, és rendszeresen keresztbefekszik az ezt célzó uniós állásfoglalásoknak.
Ez történt a csütörtöki EU-csúcson is: a magyar kormányfő megvétózta a közös nyilatkozatot Ukrajna ügyében, mert szerinte az európai álláspont „háborúpárti”, a magyarok pedig még nem mondták el véleményüket szomszédunk EU-tagsága ügyében.
A magyar kormányfő vétója ugyanakkor nem akadályozta meg a többi 26 tagországot abban, hogy saját zárónyilatkozatot adjon ki a csúcs után Ukrajnával kapcsolatban.
António Costa, az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy az EU és tagállamok pénzügyi és katonai támogatása Ukrajna számára növekedni fog az év folyamán a háború mihamarabbi befejezése érdekében, valamint elő fogják mozdítani az ország uniós integrációját is. Szerinte az Európai Tanács az „átfogó, igazságos és tartós békét” támogatja.
Beszélt arról is, hogy az EU-t nem blokkolhatja le a Magyarország másként gondolkodása – folytatniuk kell a cselekvést, és ezt meg is teszik. A legutóbbi, rendkívüli EU-csúcson ugyanez történt: 26 EU-tagállam saját zárónyilatkozatot adott ki, Magyarország nélkül.
Brüsszelben azt beszélik, hogy a Tanácsban már kvázi hozzászoktak a magyar kormány különutasságához, és már tudják, hogyan lehet megkerülni – például nélküle fogadják el az uniós igazodási pontként, iránymutatásként szolgáló állásfoglalásokat.
Mindez azt jelzi, hogy a magyar kormány mostanra teljesen elszigetelődött – uniós szinten már Robert Fico szlovák kormányfő sem vállal vele közösséget.
A fékrendszerrel nincs minden rendben. 
