Mi van, ha csak kicsit veszít a bebetonozott kormánypárt? - a dél-afrikai választások tanulságai

A május 29-ei választásokon az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elvesztette parlamenti többségét. Az ANC mindössze 40,2 százalékos szavazati arányt ért el, amely messze elmarad az 50 százaléktól. A korábban domináns pártnak az apartheid 1994-es vége óta először meg kell egyeznie más pártokkal, hogy koalíciós kormányt alakíthasson. A legnagyobb ellenzéki párt, a Demokratikus Szövetség (DA) a második legmagasabb szavazati arányt érte el 21,8 százalékkal, ezt követi a „Nemzet Lándzsája” (MKP) párt 14,6 százalékkal, majd a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) nevű tömörülés jön 9,5 százalékkal - ismerteti az Al Jazeera. Az új Nemzetgyűlés június 14-én, pénteken ül össze.

Korábban az ANC mind a hat országos választáson többséget szerzett az apartheid 1994-es vége óta, amikor Nelson Mandela az ország első fekete elnöke lett. 1994-ben az ANC 62,5 százalékot szerzett, 1999-ben 66,4 százalékkal nyert és 2004-ben majdnem 70 százalékot ért el – ez volt a legmagasabb arányuk. 2009-ben ez kissé 66 százalék alá esett, és a párt 2014-ben 62 százalékot kapott. A jelenlegit megelőző 2019-es választáson az ANC 57,5 százalékos arányban nyerte el a szavazatokat. A Demokratikus Szövetség az elmúlt öt választáson a második helyen végzett.

A választásokkal kapcsolatos várakozásokat alábi cikkünkben elemeztük:

Melyek a főbb pártok?

Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC): Az ANC 1994 óta, az apartheid vége óta Dél-Afrika uralkodó pártja. Történelmileg az egyenlőtlenség csökkentésére, a közszolgáltatások javítására és a gazdasági növekedés előmozdítására összpontosított. A 2024-es választási kampányban kiemelte elkötelezettségét a gazdasági reformok és munkahelyteremtés iránt, valamint a párton belüli korrupció kezelésére. Jelenlegi vezetője Cyril Ramaphosa, aki 2018 óta tölti be az elnöki tisztséget. A politikus korábban szakszervezeti vezető és üzletember volt, és jelentős szerepet játszott az apartheid elleni küzdelemben. Az utóbbi években azonban népszerűsége csökkent a korrupciós botrányok és a gazdasági kihívások miatt.

Demokratikus Szövetség (DA): A DA a fő ellenzéki párt, amely liberális gazdaságpolitika, erős korrupcióellenes intézkedések és jobb kormányzás mellett áll. A 2024-es választásokon a bűnözés csökkentésére, az oktatás és az egészségügy javítására, valamint a gazdasági növekedést elősegítő üzleti környezet megteremtésére tett ígéreteket. Vezetője John Steenhuisen, aki 2019 óta áll a párt élén. Célja a gazdasági növekedés és a közszolgáltatások javítása. A párt Nyugat Fokföld tartományát kormányozza is.

uMkhonto weSizwe (MKP): Zulu nyelven „a Nemzet Lándzsája”, egy névlegesen baloldali populista párt, amelyet 2023 decemberében alapítottak. Nevét az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) paramilitáris szárnyáról kapta, amely az apartheid rezsim idején harcolt a rendszer ellen. Megalakulásakor az ANC jogi lépésekkel fenyegetett a névhasználat miatt, és a formációt az eredeti harci szervezet veteránjai is bírálták. A párt 2023 decemberében vált ismertté, amikor Jacob Zuma volt elnök bejelentette, hogy bár élete végéig tagja marad az ANC-nek, nem fog kampányolni az ANC mellett a 2024-es dél-afrikai általános választásokon, helyette az MKP-ra fog szavazni. Zuma kijelentette, hogy „nem tud és nem fog" kampányolni Cyril Ramaphosa jelenlegi elnök ANC pártjáért, mert az szerinte „árulás" lenne. Ezután Zumát kizárták ANC-ből és az MKP tényleges vezetőjévé vált.

Május 21-én, egy héttel a 2024-es általános választások előtt az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy Jacob Zuma pártvezető nem választható a parlamentbe, a bíróság megsértéséért kiszabott tizenöt hónapos börtönbüntetése miatt. Bár az ő képe továbbra is szerepelt a szavazólapokon a párt logója mellett, Zuma nevét eltávolították az MKP parlamenti jelöltlistájáról.

A pártot populistának, zulu nacionalistának és „idegenellenesnek" tartják. A Voice of America radikális baloldali pártként jellemezte, míg az Al Jazeera szocialista politikákat emlegetett. A párt programja szocialista és nacionalista elemek keverékét tartalmazza, a földreformra, a kulcsfontosságú iparágak államosítására és a szociális jóléti programok növelésére összpontosítva. A párt támogatja a fehér tulajdonú földek kártérítés nélküli kisajátítását és az azonos neműek házasságát legalizáló törvények visszavonását. A 2024-es kampány során az MKP ígéretet tett a történelmi igazságtalanságok kezelésére és nagyobb gazdasági lehetőségek biztosítására a marginalizáltak számára.

Gazdasági Szabadságharcosok (EEF): Az EFF vezetője Julius Malema, aki a pártot 2013-ban alapította, miután kizárták az ANC-ből. Ez egy baloldali párt, amely a radikális gazdasági átalakulás mellett áll ki, beleértve a földek kompenzáció nélküli kisajátítását, a bányák és bankok államosítását, valamint az ingyenes oktatást és egészségügyet. A 2024-es választásokon a kampánya ezeket a törekvéseket hangsúlyozta, és kritizálta az ANC-t, hogy nem teljesítette ígéreteit a gazdasági igazságosságról.

Inkatha Szabadság Párt (IFP): Az IFP egy hagyományőrző és konzervatív párt, amely erős bázissal rendelkezik KwaZulu-Natal tartományban, ahol a zuluk a lakosság 80 százalékát alkotják. A szövetségi berendezkedésre, a hagyományos vezetésre és a közösségi alapú kormányzásra fordíta fő figyelmét. A 2024-es kampányban kiemelte elkötelezettségét a vidékfejlesztés, a kultura megőrzése és a helyi kormányzás javítása iránt. Vezetője Velenkosini Hlabisa, aki 2019 óta tölti be ezt a posztot.

Dél-Afrika legalacsonyabb választási részvétele

A május 29-i választások előtt rekord számú 27,7 millió dél-afrikai regisztrált a szavazásra. Azonban csak 16,2 millió szavazatot adtak le a választás napján, ez 58,6 százalékos részvételi arányt eredményezett – és a legalacsonyabb Dél-Afrika 30 éves demokratikus történetében. A választási részvétel az elmúlt években fokozatosan csökkent. 1999-ben a regisztrált szavazók közel 90 százaléka adta le a szavazatát, míg a 2019-es választásokon már csak 66 százalékos volt a részvétel.

• Az ANC elegendő szavazatot szerzett ahhoz, hogy a kilenc dél-afrikai tartományból ötben meghaladja az 50 százalékot: Limpopo tartományban 74 százalék, Kelet-Fokföldön (Eastern Cape) 62 százalék, Északnyugaton (North West) 59 százalék, a Szabad Államban (Free State) 53 százalék, és Mpumalangában 52 százalék.
• Az ANC nem ért el többséget az Északi-Fokföldön (Northern cape, 49 százalék), és Gautengben (36 százalék), mindkét helyen koalíciós partnerekre lesz szüksége a tartományi kormányalakításhoz.
• A Demokratikus Szövetség továbbra is kormányozza a Nyugati-Fokföldet, ahol 53 százalékkal nyert, és ahol 2009 óta irányít.
• KwaZulu-Natalban Jacob Zuma volt elnök MKP pártja szerezte a legtöbb szavazatot, mintegy 46 százalékot, megelőzve az ANC-t, amely körülbelül 18 százalékot ért el.
• A közel 39 ezer külföldön szavazó dél-afrikai közül több mint 75 százalék a Demokratikus Szövetségre szavazott.

Miért emelkedett gyorsan a magasba a Nemzet Lándzsája?

Jacob Zuma MKP pártjának gyors felemelkedése több kulcsfontosságú tényezőnek köszönhető:

• Elégedetlenség az ANC-vel: Sok dél-afrikai, köztük az egykori ANC-támogatók is, kiábrándultak a pártból a korrupció, a rossz irányítás, a gazdasági felemelkedés és társadalmi igazságosság ígéreteinek be nem tartása miatt. Ez a kiábrándultság termékeny talajt teremtett az alternatív politikai mozgalmak számára.
• Jacob Zuma népszerűsége: Annak ellenére, hogy elnöksége vitatott volt és pereket is indítottak ellene, Jacob Zuma továbbra is népszerű maradt, különösen a lakosság bizonyos rétegei körében. Mikor csatlakozott az új párthoz, neve azonnali hitelességet és ismertséget adott a pártnak.
• Nacionalizmus és populizmus: A párt programja, amely magában foglalja a zulu nacionalizmust és a populista retorikát, vonzó volt azok számára, akik úgy érzik, hogy a jelenlegi politikai elit elhagyta őket. Az etnikai identitásra és a populista érzelmekre való hivatkozás erős motiváló tényező a választói támogatás megszerzésében.
• Radikális politikák: Az MK párt radikális politikái, mint például a fehér tulajdonú földek kártérítés nélküli kisajátítása és az azonos neműek házasságát legalizáló törvények visszavonása, vonzóak voltak azok számára, akik drasztikus változásokat keresnek. Ezek a vitatott álláspontok megkülönböztetik a Nemzet Lándzsáját a mérsékeltebb pártoktól és vonzzák azokat a szavazókat, akik radikálisabb megoldásokat keresnek.
• A jelenlegi vezetés kritizálása: Jacob Zuma nyílt kritikája Cyril Ramaphosa vezetésével és az ANC irányvonalával szemben szerepet játszott azok szavazatainak megszerzésében, akik elégedetlenek a jelenlegi kormányzással, mivel meglévő frusztrációkra épít.
• Történelmi örökség: A „Nemzet Lándzsája" név jelentős történelmi súllyal bír, mivel így hívták az apartheid elleni küzdelem idején az ANC fegyveres szárnyát. Ez a történelmi kapcsolat erős érzelmeket és lojalitást vált ki a választók körében, akik a nevet az apartheid elleni küzdelemmel és a szabadságért folytatott harccal társítják.
• Médiafigyelem: Egy olyan ismert politikus, mint Jacob Zuma részvétele biztosította a kiterjedt médiafigyelmet, amely segített a párt üzenetének terjesztésében és több támogató vonzásában.

Összefoglalva, Zuma pártjának gyors felemelkedése az ANC-vel szembeni széleskörű elégedetlenség, Zuma személyes befolyása, a párt radikális és populista programja, valamint a történelmi szimbolizmus és a médiafigyelem hatékony kihasználásának kombinációja.

A jelenlegi elnök, Cyril Ramaphosa jövője kétséges

A dél-afrikaiak közvetlenül nem szavaznak az elnökre. A Nemzetgyűlés tagjai választják meg egyszerű többséggel az elnököt. A választási eredmények kihirdetésétől számított 14 napon belül a frissen megválasztott Nemzetgyűlésnek meg kell tartania első ülését, ahol a tagokat beiktatják és megválasztják a házelnököt. Az első ülés során, vagy röviddel utána a Nemzetgyűlés megválasztja Dél-Afrika elnökét, aki kinevezi a kabinetet és felelős a kormányalakításért. Az egész folyamatot általában néhány héten belül befejezik a hatalom zökkenőmentes átadása és a kormányzás folyamatosságának biztosítása érdekében.

Dél-Afrika jelenlegi elnöke, a 71 éves Cyril Ramaphosa jelezte, hogy nem fog lemondani az ANC rossz választási szereplése után. A sowetói volt apartheid-ellenes aktivista, szakszervezeti vezető és üzletember reméli, hogy második és egyben utolsó ciklusát is kitöltheti elnökként.

A koalíciós tárgyalásokat megelőzően a Demokratikus Szövetség, a legnagyobb ellenzéki párt kijelentette, hogy nem lép koalícióra a Gazdasági Szabadságharcosokkal (EFF), sem Jacob Zuma volt elnök MKP pártjával, amely meglepő harmadik helyen végzett a múlt havi szavazáson - ismerteti a helyzetet a Reuters. Az EFF kijelentette, hogy nem lép be egy olyan kormányba, amely magában foglalja a Demokratikus Szövetslget vagy a Freedom Front Plus-t – két olyan pártot, amelyek a dél-afrikai fehér kisebbségből merítenek támogatást. Az MKP pedig kijelentette, hogy nem lesz partner az ANC-vel, ha Zuma riválisa, Cyril Ramaphosa marad az elnök. Az ANC szerint Ramaphosa pozíciója nem vitatható.

Mi lehet ebből számunkra tanulságos?

A dél-afrikai választások eredményéből, ahol az évtizedek óta kormányzó párt elvesztette többségét, az okok elemzése szolgálhat tanulsággal a hazai helyzetet figyelők számára. Valószínűleg a fő mozgatórugó az afrikai országban a felemelkedésre, és igazságosságra vonatkozó ígéret megvalósításának meghiúsulása, a társadalmi elégedettlenség növekedése. Az első talán jobban rímel a hazai helyzetre, ahol egyre inkább úgy tűnik, hogy a visegrádi országcsoportból a Balkán országai közé kerülünk át, és most inkább Romániával versenyzünk, mint Csehországgal. Az igazságosság elvét érintően nálunk az esélyegyenlőség, és így az oktatási rendszer ezzel kapcsolatos teljesítménye, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége, ami szóba jöhet. Az általános kiábrándultság növekedésében azonban mindenképp láthatunk párhuzamot.

Dél-Afrikában a vezető ANC pártból – valószínűleg személyes okok miatt – kivált régi vezető sikerrel tudta a kormánypárt elégedetlen szavazóinak egy részét magával vonzania – fél év alatt – új pártjával a Nemzet Lándzsájával. A fentiekből úgy látszik, hogy nagyrészt etnikai alapon sikerült ezt elérnie, ami Dél-Afrika egységes jövője szempontjából aggasztó fejlemény. Ilyen kihívásra hazánk egységes nemzeti összetétele miatt itthon nem számíthatunk. A szakadár pártnak – mivel az ANC liberális ellenzéke a Demokratikus Szövetség által már régóta adott – a radikális térfélen volt lehetősége versenyeznie, főleg az ANC-ből már korábban kivált Gazdasági Szabadságharcosokkal.

Az elégedetlenség bázisán egy új párt betörése a politikai palettára igen gyorsan végbement Dél-Afrikában, amire hazánkban is láthatunk példát, ha a Tisza Pártra gondolunk. A Magyar Péter vezette új pártnak azonban a hazai viszonyok közepette lehetősége van a széles középre pozícionálnia magát. A dél-afrikai példákat látva, programja részletes megalkotásában valószínű érdemes lenne a társadalmi felemelkedés ígéretét megfogalmaznia – széles rétegek számára. A gazdaságban gyülekező sötét felhőket látva, esetleg elég lenne a lecsúszás félelmét eloszlatnia.