Dél-Afrika kedden felkérte a hágai Nemzetközi Bíróságot (ICJ) annak mérlegelésére, hogy Izrael további terve gázai offenzívájának Rafah városára való kiterjesztésére, vajon további sürgősségi intézkedéseket igényel-e a palesztinok védelme érdekében – jelentette a Reuters hírügynökség.
A Nemzetközi Bíróság (ICJ) – a Dél-Afrika által indított perben – január 26-án arra utasította Izraelt, hogy tegyen meg minden tőle telhető intézkedést annak megakadályozására, hogy csapatai népirtást kövessenek el a gázai palesztinok ellen.
Izrael – a Hamasz ellen Gázában indított háborúját érintő – minden népirtással kapcsolatos vádat visszautasított és arra kérte a bíróságot, hogy vesse el az ügyet, mondván, tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, és joga van megvédeni magát.
Izrael most azt tervezi, hogy kiterjeszti szárazföldi támadását Rafah felé, ahol több mint egymillió palesztin keresett menedéket a Gázai övezet nagy részét elpusztító offenzíva elől, amit Izrael a Hamász fegyvereseinek október 7-ei, az országba behatoló támadása után indított.
„A dél-afrikai kormány… [február 12-én] benyújtott kérelmében súlyos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Izrael Állam által bejelentett példátlan katonai offenzíva Rafah ellen további nagyléptékű gyilkosságokhoz, károkhoz és pusztításhoz vezetett már és a jövőben is így lehet” – emelte ki a dél-afrikai elnökség közleményében.
„Ez súlyosan és helyrehozhatatlanul sértené a népirtásról szóló egyezményt és a Bíróság január 26-i végzését” – állította Dél-Afrika.
A Reuters hozzáteszi, hogy egyes korábbi esetekben a Nemzetközi Bíróság további sürgősségi intézkedéseket rendelt el, amikor a megváltozott körülmények ezt indokolták. A bíróság azonban még nem döntött a Dél-Afrika által indított ügy lényegéről – arról, hogy történt-e népirtás Gázában. Izraelnek egy hónapot adott, hogy beszámoljon a népirtást megelőzendő intézkedéseiről.
Dél-Afrika fekete történelme
Ahogy a Foreign Policy főszerkesztő-helyettese, Sasha Polakow-Suransky is megjegyzi, az 1980-as évek végén, az apartheid rendszer összeomlásának idején – amikor az Egyesült Államok szankciói elkezdtek hatni és Pretoria belső felkeléssel és külső háborúval küzdött a szomszédos Angolában és a hamarosan függetlenné váló Namíbiában – Izrael katonai szempontból mentőöv volt számára. Izraeli tábornokok és katonai tanácsadók is jártak az afrikai frontvonalakra. Ariel Sharon akkori izraeli védelmi miniszter sürgette a Nyugatot, hogy adjanak el fegyvereket Dél-Afrikának.
„[A feketék] úgy akarják megszerezni az irányítást a fehér kisebbség felett, ahogy az arabok itt akarják megszerezni az irányítást felettünk. És nekünk is, akárcsak a dél-afrikai fehér kisebbségnek, cselekednünk kell, hogy megakadályozzuk, hogy átvegyék az uralmat felettünk” – érvelt egykor az Izraeli Védelmi Erők volt vezérkari főnöke, Raful Eitan.
Ez a történelmi tapasztalat talán érthetővé teszi, hogy miért szimpatizálnak a dél-afrikai országban sokan a palesztinokkal, és tekintik ügyüket szinte a sajátjukénak. Már korábban is felléptek Izrael palesztin-politikájával szemben.
Ahogy arról az arab al-Dzsazíra beszámolt, Naledi Pandor dél-afrikai külügyminiszter már 2022 júliusában felszólította az ENSZ-t, hogy nyilvánítsa Izraelt „apartheid állammá”. A dél-afrikai kormány aggodalmának adott hangot amiatt, hogy „Ciszjordánia jelentős részének” Izrael általi folyamatos megszállása és az ottani új telepek létrehozása „kirívó példái a nemzetközi jog megsértésének”.
„A palesztin eset Dél-Afrika saját faji szegregáció és elnyomás történetének tapasztalatait idézi fel” – emlékeztetett a dél-afrikai külügyminiszter, Naledi Pandor az afrikai palesztin missziók vezetőinek találkozóján, Pretoriában.
A külügyminiszter asszony muzulmán hitre tért
Dél-Afrika elnyomott palesztinok melletti kiállását leglátványosabban a Pandor fellépései fejezik ki. A politikus 1953. december 7-én született Durban városában, a déli Natal tartományban. Gyermekkorában Botswanában élt és itt kezdett egyetemre járni. Mester fokozatot szerzett oktatásból a Londoni Egyetemen és később nyelvészetből a fokföldi Stellenbosch Egyetemen. Doktori fokozatát, az ország oktatási rendszerének poszt-apartheid átalakításáról, a Pretoriai Egyetemen védte meg 2019-ben. Volt az afrikai ország oktatási minisztere (2018-2019) és technológiai miniszter is (2014-2018).
Sharif Joseph Pandorhoz ment feleségül, akivel még Botswanában ismerkedett meg. Négy gyermekük van. Ami témánk szempontjából érdekes lehet, hogy házasságához áttért a muszlim hitre. A politikai elemző, Sara Gon a miniszterasszony 2019-es kinevezése után a South African Jewish Reportnak nyilatkozva elmondta, hogy szerinte Pandor hevesen Izrael-ellenes, amire példaként azt hozza fel, hogy a politikus az elsők között volt az Afrikai Nemzeti Kongresszus tagjai között, aki fellépett az izraeli követség lefokozása mellett már 2018 februárjában. A szakértő szerint Pandor egyre komolyabban veszi a hitét.
A YouTube-on is elérhető videó tanúsága szerint a külügyminiszter a Fokvárosi Al-Kudsz (Jeruzsálem arab neve) mecsetben idén február elején tett látogatása idején két mondást (hadíszt) is idézett Mohammed prófétától, amelyek arról szólnak, hogyan kell a muszlimoknak fellépni az elnyomottak érdekében és az elnyomóikkal szemben. Hitének nyilvános felvállalása talán még érthetőbbé teszi elkötelezettségét a palesztin ügy mellett.
A célcsoport a Nyugat közvéleménye?
A Foreign Policy főszerkesztő-helyettese szerint azonban Dél-Afrikának a történelmi háttere miatt más oka is van arra, hogy a Nemzetközi Bírósághoz fordult. Mégpedig a nemzetközi hírnevének helyreállítására való törekvés, mivel az apartheid rezsim bukását követő kedvező erkölcsi megítélése megtépázódott, legalábbis Nyugaton – tehetjük hozzá. „Ezt a hírnevet azonban csorbította a tekintélyelvű rezsimekkel éveken át tartó meghitt viszony, az emberi jogok megsértőinek el nem ítélése és a nemzetközi jog szerinti felelősség alóli kibújás” – írja. Az új helyzet azonban erkölcsileg felértékeli az országot.
„Azzal, hogy fel mer vállalni egy radioaktív globális problémát, amelynek megvitatása Washingtonban gyakorlatilag verboten [betiltott], de amely erőteljes érzelmeket ébreszt szerte az iszlám világban és messze azon túl is, Pretoriát ismét hősiesnek tekintik” – érvel Sasha Polakow-Suransky.
Valóban, Palesztina elismerése gyakorlatilag teljes, természetesen a Nyugat országait kivéve, bár a szovjet örökség sok helyen látható a kelet-európai országokban. Egyetérthetűnk a Foreign Policy újságírójával, Dél-Afrika fő eredménye a Nemzetközi Bírósághoz való fordulásával az, hogy a Nyugat közvéleménye is fokozottan kénytelen a gázai – sajnos, tömeges – gyilkosságok témájával foglalkozni. Így nem igazán lehet a kérdést kizárólag a Hamasz szélsőségesei elleni indokolt fellépésként kezelni.
Várjuk, hogy Izrael mit tesz a bírósági döntés értelmében, milyen intézkedésekről számol majd be, ennek mi lesz a hatása – és legfőképp hogyan reagál erre majd a Nyugat közvéleménye.
Spanyolország után a Közel-Keletre is beléptek. 
