Bemutatjuk Dél-Afrika első fekete női borászát

„Az egész világon készítettem már bort. Tanácsokat adtam, konzultációkat vezettem és díjakat nyertem. Most már úgy érzem, igazi borász vagyok" - mondja mosolyogva, minden arrogancia nélkül, a Travel and Leisure munkatársának. – Örülök neki, hogy a most már a maguk természetes útján haladnak a dolgok.

Ntsiki többszörösen hátrányos helyzetből indult, hiszen nő és fekete bőrű. Ez még 2022-ben is szinte behozhatatlan hátrány a világ egyik legkonzervatívabb, patriarchális társadalmában. Bár Dél-Afrika a világ egyik borászati nagyhatalma, tényleg messze van – legalábbis ahhoz, hogy palackjaik elkerüljenek, mondjuk Közép-Kelet-Európába, és megismerjük egy-egy ottani borászat nevét.  De talán erre is sor kerül.

Biyela, miután elnyerte a szőlészeti és borászati ​​ösztöndíjat, több mint 400 mérföldet utazott, hogy az ország egyik leghíresebb szőlészetében, Stellenboschban borkészítést tanuljon. " „Jabulani Ntshangase, a mesterem, megpróbálta a feketéket is bevonni a borászatba, és hallgatókat keresett, hogy megtanulják, a szakmát. Én is közéjük tartoztam, de a jelentkezésem célja akkor még nem kifejezetten a borászaton alapult. Csak tanulni akartam. Pályáztam más ösztöndíjakra, vegyészmérnök szerettem volna lenni, de elutasító leveleket kaptam” – emlékszik vissza. Aztán elmosolyodik. – Lehet, hogy ennek így kellett történnie.”

A diploma után 2004-ben a Stellekaya nevű butikpincészet volt az első munkahelye. 2006-ban már első díjat nyert egy szakmai versenyen. 2009-ben megkapta az év bortermelője címet, - amelyet igen nehéz elérni Dél-Afrikában - megtörve a hagyományokat, e túlnyomóan fehérek által uralt iparágban.

Hat éve megalapította saját cégét, az Aslina Wines -t, amelyet nagymamájáról nevezett el.

A cég koncepciója, hogy miként ötvözik a zulu kultúrát és történelmi örökséget a világ hagyományos borászatával. A borok címkéin a calabash, egy hagyományos agyag ivóedény látható. Bár jellemzően sörhöz használják, egyedi csavart kapott azáltal, hogy karakteres boraik ivó alkalmatosságának alakították át."

Természetesen ekkora sikerekhez elengedhetetlen a klföldi tapasztalatcsere: Biyela dolgozott Bordeaux-ban és Toszkánában, ahol szintén sikereket ért el, de a legszenvedélyesebben az otthoni talajon való változásért, a fekete bőrű női borászok eredményeinek elismertetésén munkálkodik.

„Húsz éves énem csodálkozna, és elképzelhetetlenül elámulna ettől a sikertől” – mondja Biyela. "Feketékként keményen dolgoztunk azért, hogy elismerést szerezzünk. Most már díjnyertes borokat készítünk. Az iparágba való bejutás során tapasztaltam meg, hogy eddig mennyire kizártak minket ebből az iparágból. Különbséget tudtam tenni aközött, milyen ha csak üzletet kötni jött valaki ebbe az ágazatba. és közben borozgat szabadidejében, vagy ennek szenteli az életét."

"Mi azt követjük elsősorban, amit az európai szájíz mond. Most már tudom, hogy ez a bor ahhoz az ételhez illik " – jegyzi meg. "Olaszországban tanulmányoztam, hogy például a paradicsom alapú ételekhez melyik fajta és évjárat való. Idővel azt is fontosnak éreztem, hogy a borokat a dél-afrikai fogásokkal párosítsam. Imádom a csirke curryt (nagymamám kedvence). Kedvelem a tésztafélét, és a chakalakát, amely egy fűszeres, paradicsom alapú szósz sárgarépával és hagymával). Ha emberekkel beszélgetek a borról, az étel felemlegetésekor könnyebben tudnak asszociálni egyes fajtákra.

Sikere sokakat felbátorított Dél-Afrika évszázados, rangos borászati életében, miközben felhívta a figyelmet a terület eddigi színtelenségére. Biyela megkapta a Diversity and Transformation Awardot a rangos 2021-es szüreti emlékrendezvényen végzett úttörő munkájáért. A Pinotage Youth Development Academy (PYDA) igazgatótanácsának tagjaként 10 éve jótékonykodik is.

"Az induláskor bekapcsolódtam a PYDA-ba, először tanácsadó testületi tagként, majd az akadémia igazgatójaként. Fiatalokat képezünk a borágazat teljes kereskedelmi láncolata számára. Segítünk az elhelyezkedésben is, hogy ezek a hallgatók változást hozzanak a saját életterükben, környezetükben, családjukban, majd később a társadalom egészében” – mondja.  - Még sok a teendőm. Amikor tanítok, a diákok ma is gyakran megaláznak. Emlékeztetnek arra, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és mennyi munkám van még."