Miért akar Trump kifarolni az elnökjelölti TV-vitából? 

Kamala Harris múlt csütörtök esti kongresszusi (DNC) beszédét arra használta, hogy jelezze: ugyanazokon az internacionalista paramétereken belül fog vezetni és viselkedni, amelyeket a második világháború óta minden amerikai elnök - Donald Trumpot leszámítva - elfogadott.

Harris azt ígérte, hogy „állhatatosan” fogja előmozdítani az amerikai biztonságot és értékeket, biztosítani fogja, hogy az Egyesült Államok rendelkezzen a „leghalálosabb” fegyveres erőkkel, és gondoskodni fog arról, hogy „Amerika, nem pedig Kína nyerje meg a 21. századi versenyt, és hogy megerősítsük, nem pedig lemondjunk globális vezető szerepünkről”.

Szembeállította magát Trumppal, aki - mint rámutatott - „a NATO elhagyásával fenyegetett. Arra bátorította Putyint, hogy támadja meg szövetségeseinket - azt mondta, Oroszország „azt csinálhat, amit csak akar””. Harris azt is kifogásolta, hogy Trump olyan zsarnokokkal cimborál, mint Kim Dzsongun észak-koreai vezető.

A diktátorok azért drukkolnak ellenfelének, állította, mert „tudják, hogy Trump nem fogja felelősségre vonni az autokratákat, mert ő maga is autokrata akar lenni”. Harris beszélt a Volodimir Zelenszkij elnökkel való számos kapcsolatáról is, és ígéretet tett arra, hogy határozottan kiáll Ukrajna és a NATO-szövetségesek mellett.

Trumpnak vissza kellene vágnia

A kampány-lendület most a demokrata elnökjelöltnél van és Trumpnak ezt vissza kellene szereznie. Nos, itt a kiváló alkalom: Harris és Trump televíziós párharcát mérföldkőnek tekintik az amerikai választási kampányban. De bizony lehet, hogy nem is kerül rá sor.

Trump ugyanis vasárnap kétségeit fejezte ki, hogy szeptember 10-én ott lesz-e az ABC tévécsatorna stúdiójában. A „Truth Social” közösségi platformján ezt posztolta: „Ma reggel megnéztem az ABC FAKE NEWS-t, mind a két, nevetségesen elfogult interjút, amit Jonathan Karl riporter készített Tom Cotton-nal (republikánus szenátor, a szerk.), mind a Trump-gyűlölőkből álló panellel. És azon tűnődöm, hogy akarok-e Kamala Harrisről vitázni azon a csatornán.”

Jobb kifarolni?

A volt elnöknek jó oka van arra, hogy el akarja kerülni a nagy horderejű vitát. Meglepő módon ugyanis Trump nem egy különösebben jó vitapartner. A Joe Biden elleni párbajában az volt a szerencséje, hogy az elnök teljesen magába roskadt, és érthetetlen számokat zagyvált össze ahelyett, hogy leleplezte volna ellenfele hazugságait.

Trump nem számíthat ilyen gyenge védekezésre Harris volt ügyésszel szemben. Ezért most kifogásokat gyűjt, hogyan kerülheti el a vitát.

Trump nemcsak a vitától tart, hanem az is bosszantja, hogy Harrisnek még nem találta meg az érzékeny támadási felületeit. Hillary Clintonnal ellentétben az alelnök elkerüli, hogy nőiességét állítsa a középpontba. Indiai-jamaikai gyökereivel is alig foglalkozik. Ehelyett az Amerikára vonatkozó pozitív üzenetét hangsúlyozza, egyértelmű kontrasztot alkotva Trump apokaliptikus sirámaival.

Mindenekelőtt azonban az tépázza Trump idegeit, hogy Harris ott teljesít jobban, ahol ez neki különösen fontos: A pártkongresszuson elmondott beszéde nagyobb nézettséget ért el, mint az övé. A gyűlései több embert vonzanak, és lelkesebbek is. Harris több pénzt gyűjtött - augusztus végéig mintegy 540 millió dollárt -, és a közvélemény-kutatásokban is ő vezet.

„Mindez Trumpot őrületbe keregeti” - írja Maureen Dowd a New York Timesban. „Féltékeny a külsejére, a bevonzott tömegekre, és az élénk kisugárzására”.

Abszurd posztok

A közel nyolcvanéves Trump számára a jelek szerint túl gyorsan történt a váltás Bidenről Harrisre. „Egy szempillantás alatt Trump hirtelen egy öregemberré vált, aki egy elcsépelt programot képvisel” - jegyzi meg Edward Luce a Financial Timesban. „Az a tény, hogy még mindig Bident támadja, azt mutatja, hogy Harris meteorszerű felemelkedése nagy nehézségeket okoz neki”.

Ez a baj például a Truth Social platformján található abszurd posztokban nyilvánul meg. Harris beszéde alatt ezt posztolta: „Hol van Hunter?”. Ezután felhívta a Fox News-t, és olyan zavaros kijelentéseket tett, hogy a műsorvezetőknek minden további nélkül meg kellett szakítaniuk a beszélgetést.

Augusztusban Trump általában hajlamos lazítani. Az évnek ebben az időszakában a golfpályán lehet őt megtalálni. A milwaukee-i republikánus pártkongresszus után eleinte nem látott okot arra, hogy eltérjen ettől a hagyománytól, hiszen a választási győzelem úgy tűnt, nem több, mint formalitás. Kamala Harris azonban keresztbe tett a dolgoknak.

Az exelnök elkeseredve lendült ellentámadásba. Öt szövetségi államban öt, előzetesen nem tervezett gyűlést hívtak össze sietve. Trump a pánik világos jelzéseként felfrissítette kampánycsapatát, és visszahívta a fedélzetre a durva dolgokért felelős korábbi emberét, Corey Lewandowskit. A fiatal szavazók körében pedig nagyobb elfogadottságot remél Taylor Budowichtól. Trump olyat is tett, amit valójában soha nem tesz: bocsánatot kért Brian Kemptől, Georgia állam kormányzójától, akit nemrég sértegetett.

Az exelnök valószínűleg örül, hogy Harris kezdeti dinamikája lanyhul. Megkönnyebbülésre azonban nincs igazán oka. A Harrisszel folytatott vitát elkerülheti, de a szintén rá váró bírósági tárgyalásokat nem.

Tanya Chutkan bírónő, aki a Trumpnak a Capitolium megrohamozásában játszott szerepével kapcsolatos perért felelős, szeptember 5-re hívta össze a tárgyalást. Lehet, hogy ott olyan tanúvallomások hangzanak el, amelyek nem túl hízelgő fényben tüntetik fel Trumpot.

Juan Merchan bírónak szeptember 18-án kellene kihirdetnie az ítéletet a hallgatási pénz ügyében. Mint ismeretes, Trumpot 34 vádpontban mondta ki bűnösnek az esküdtszék. Elméletileg ezért több év börtönbüntetésre ítélhetik. Az exelnök azonban nem fog egyhamar börtönbe vonulni. Ügyvédjei valószínűleg fellebbezni fognak az ítélet ellen.

Új egység

Trump láthatóan nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy a demokratáknak sikerült túllépniük a nézeteltéréseiken. A chicagói pártkonferencia megmutatta, hogy a demokraták nagy csapata most az egyszer békés és egységet sugároz.

Kamala Harris pedig bebizonyította, ahogy E.J. Dionne a „Washington Post”-ban megjegyzi, „hogy megtalálta a módját egy új többség kialakításának, amely nemcsak Trumpot győzi le, hanem a trumpizmuson is túllép”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)