Andrzej Duda után továbbra is „ellenzéki” államfője lesz Lengyelországnak: a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott jobboldali történész, Karol Nawrocki ugyanis vasárnap megnyerte a lengyel elnökválasztások második fordulóját.
A helyi választási bizottság közlése szerint Nawrocki a voksok 50,9, míg Varsó liberális polgármestere, egyben a kormányzó Polgári Platform jelöltje, Rafal Trzaskowski a 49,1 százalékát szerezte meg.
Az eredmény véglegesnek tekinthető. A részvételi arány 71,6 százalék volt, ami új rekord a lengyel elnökválasztások történetében.
Fotó: MTI/AP/Czarek Sokolowski
Érdekesség, hogy a vasárnap este urnazárás után közölt első exit-poll még Trzaskowski győzelmét jelezte előre, 50,3-49,7 százalék arányban.
Az első forduló után még szintén Varsó polgármesterének állt a zászló, az első fordulóban a harmadik és negyedik helyen végzett radikális jobboldali jelölteket támogatók azonban nyilván inkább Nawrockira szavaztak a második fordulóban, akinek ez elég volt az állás megfordításához.
A kampány középpontjában a biztonság – az ukrajnai háború –, valamint a migráció álltak.
Nehéz helyzetben a Tusk-kormány
A BBC szerint Nawrocki folytatja majd az alkotmány által engedélyezett két ciklusát kitöltő, most búcsúzó Duda politikáját, azaz arra (is) használja majd elnöki jogkörét, hogy blokkolja Donald Tusk miniszterelnök EU-párti programját.
Nawrocki erősen szuverenista álláspontot képvisel az uniós politikában, támogatja a családot és a katolikus értékeket, és kiáll Ukrajna mellett Oroszországgal szemben. Ugyanakkor szerinte addig nem szabad felvenni az országot sem a NATO-ba, sem az EU-ba, amíg tart a háború.
A migráció tekintetében keményebb álláspontot képvisel a liberális jelöltnél.
Győzelme egyúttal új erőt adhat a fő ellenzéki erőnek, a 2023. őszi országgyűlési választásokat elveszítő PiS-nek, és felcsillanthatja előtte a reményt, hogy 2027-ben visszaveszi a kormányrudat a Tusk-kormánytól.
Lengyelországban az államfő – ha korlátozott mértékben is – befolyást gyakorolhat a kül- és honvédelmi politikára, valamint megvétózhatja a törvényeket.
Helyi elemzők már korábban figyelmeztettek, hogy a kormány képessége a kulcsfontosságú reformok végrehajtása az új elnök személyétől függ majd. Nawrocki győzelmével a kormány továbbra is ellenállásra számíthat az államfő részéről, instabilabbá válhat a kormányzás, mégha előrehozott választás nem is valószínű.
Megromlott magyar-lengyel viszony
Ami a magyar vonatkozásokat illeti, a magyar kormány nyilván örül annak, hogy Andrzej Duda után továbbra is „baráti” elnöke lesz Lengyelországnak.
„Nagy győzelem Lengyelországnak, nagy győzelem a visegrádi együttműködésnek! Gratulálok Karol Nawrockinak a lengyel elnökválasztás megnyeréséhez”, írta Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán. Szijjártó Péter pedig úgy fogalmazott: „Újabb patrióta győzelem: gratulálunk Karol Nawrockinak! Lengyel, magyar két jó barát.”
Utóbbi megjegyzés persze az elmúlt éveket tekintve enyhén szólva is túlzás, legalábbis ami a kormányzati kapcsolatokat illeti.
A magyar és a mindenkori lengyel kormány viszonya ugyanis érezhetően megromlott azóta, hogy 2022. február 24-én Oroszország háborút indított Ukrajna ellen.
Míg Lengyelország Ukrajna egyik legszorosabb szövetségesének számít, és fegyverekkel is segíti keleti szomszédunkat – emellett az amerikai fegyverek egy része a közvetítésével jut el Ukrajnába –, addig a magyar kormány elzárkózik ettől. Sőt, az Orbán-kabinet uniós szinten rendszeresen tiltakozik Ukrajna támogatása és az Oroszország elleni szankciók ellen (bár végül megszavazza azokat), az elmúlt hónapokban pedig erőteljes belföldi kampányt folytat Ukrajnával és az ország jövőbeni esetleges uniós csatlakozásával szemben.
A magyar-lengyel viszony tovább rosszabbodott azóta, hogy 2023 őszén a Fidesz-szövetséges PiS elvesztette a parlamenti választásokat, és 2023 decemberében Donald Tusk centrista kormánya vette át Lengyelország irányítását.
De mi van a gazdasággal?
A politikai feszültséget ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok lényegében nem sínylették meg a külkereskedelmi termékforgalmi adatok szerint.
A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, hogy a magyar export Lengyelországba – folyóáron számolva – 2020 és 2024 között folyamatosan, 1519 milliárd forintról 3032 milliárdra növekedett. Ezzel Lengyelország – Németország és Románia mögött – a harmadik legnagyobb exportpiacunknak számított tavaly (ráadásul a lengyel kivitel csak minimálisan maradt el a 3158 milliárd forintos román kiviteltől).
A behozatal Lengyelországból 2022 óta ugyan – szintén folyó áron számolva – enyhén, 3307 milliárdról 3215 milliárd forintra csökkent, de még így is mintegy másfélszerese a 2020-as értéknek. Ez Németország és Kína mögött szintén a harmadik helyre volt elég.
Lengyelországból értékét tekintve nagyjából annyi árut importáltunk tavaly, mint Ausztriából (3130 milliárd forint), Szlovákiából (3129 milliárd forint), Csehországból (2845 milliárd forint) és Hollandiából (2772 milliárd forint).
Lengyelország a termékforgalomban tehát a harmadik legjelentősebb partnerországunk mind az exportot, mind az importot tekintve. A behozatalunk 6,1 százaléka származott Lengyelországból tavaly, az exportunknak pedig 5,3 százaléka ment oda.
A lengyel-magyar gazdasági kapcsolatokkal tehát a jelek szerint nincs komolyabb probléma. Itt is érvényesnek tűnik az az alapvetés (és ezt sokszor hallottuk például német diplomatákkal folytatott beszélgetéseink során), hogy a gazdasági szereplőket alapvetően az üzlet érdekli, nem pedig a politika – legalábbis addig, amíg az utóbbi nem sodorja veszélybe az előbbi megtérülését.
További részleteket ebben a cikkben olvashatnak:
