(Ez a cikk lapcsoportunk tagja, a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg. Néhány részt aktualizáltunk.)
A német ipar számára Magyarország sikertörténet. Az ország a német ipar meghosszabbított munkapadja, egy olyan telephely, ahol nagyon kedvező költségek mellett lehet termelni. A munkaerő rátermett, a szakszervezetek gyengék, a logisztikai összeköttetés kiváló. Ráadásul a magyar kormány körbeudvarolja a német ipari cégeket, az új gyárak támogatást és adókönnyítést kapnak. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a német cégek különös felelősséggel viseltetnek Európában, és nem szabadna tétlenül nézniük a magyar jogállam leépülését. A német autóiparnak nem szabad többé hagynia, hogy Orbán Viktor visszaéljen vele.
Erős, de nem megalapozatlan kijelentések ezek, amelyeket közvetlenül a 2018-as magyar parlamenti választások előtt tett Thorsten Benner német politológus a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban.
Orbán zsetonjai
Az elmúlt években számos elemző és politikus fogalmazott meg hasonló véleményt: a német cégek szimbiózisban élnek a magyar kormánnyal, amelyet a jó üzletért cserébe – akarva-akaratlanul – segítenek hatalomban tartani. Nemcsak azáltal, hogy sok tízezer embernek adnak megélhetést, hanem puszta jelenlétükkel is.
A külföldi befektetőket a magyar és a lengyel kormány jelenleg saját legitimációjára használja
– mondta anno Thorsten Benner, utalva Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő 2017-es, a Handelsblattnak adott nyilatkozatára, mely szerint
a befektetők a pénzükkel szavaznak a politikánkra.
Ehhez még hozzájön, hogy a kancellári széktől 16 év után búcsúzó Angela Merkel a kritikusai szerint azért is volt kíméletes Orbán Viktorral szemben – kompromisszumokat kötött, és nem támogatta az uniós pénzek megvonását –, mert „nem akart rosszat” az itteni német cégeknek.
Megfigyelők szerint Orbán következményekkel fenyegetheti meg Merkelt a megbeszélésükön, ha az EU valóban forrásokat vonna meg a magyaroktól. Jelenleg egy sor német cég kap adókönnyítést Magyarországon, amit Orbán adu ászként használhat a tárgyalások során. A berlini Külügyminisztériumból legalábbis olyan hangokat lehet hallani, hogy a német autógyártók is örülnek azoknak a feltételeknek, amelyekkel Orbán Viktor Magyarországra csalogatta őket
– írta a Die Welt 2018 nyarán. A konzervatív lap ezzel nemcsak azt sugallta, hogy az uniós szankciók az itteni német cégeket is károsítanák, hanem azt is, hogy a német autóipari vezetők keze messzire elér. (A forrásmegvonást lehetővé tévő jogállamisági mechanizmus azóta megszületett, de egyelőre nem alkalmazták – a szerk.)
De mennyire megalapozottak ezek a kritikák?
Korlátozott befolyás
Az általunk most és korábban megkérdezett német elemzők, gazdasági szereplők és diplomaták véleménye egybecseng. A német gazdasági érdekeket nem téveszti szem elől az ottani politika, de a befolyás korlátozott: a politikát ott nem a cégközpontokban írják.
Egyetlen német kormány sem engedheti meg magának, hogy ne vegye figyelembe a gazdasági érdekeket. De nem hiszem, hogy ezek nagyon meghatározták volna a politikát
– mondta lapcsoportunk kérdésére Frank Burgdörfer a budapesti Német Nagykövetség online háttérbeszélgetésén.
A német politológus-közgazdász szerint az elmúlt 16 évben kormányon lévő jobbközép pártszövetség, a CDU–CSU azért is próbálta az Európai Néppárton belül tartani a Fideszt, hogy féken tarthassa a magyar kormánypártot. Egy pont után azonban kezelhetetlenné váltak az ellentétek: a Fidesz idén tavasszal távozott – gyakorlatilag távozni kényszerült – a pártcsaládból.
Barbara Lippert, a német Tudomány és Politika Alapítvány (SWP) kutatója szintén úgy véli, hogy nincs közvetlen összefüggés a német gazdasági érdekek és a politikai viszonyulás között.
A nehéz partnerországok esetében a nagyon szoros gazdasági kapcsolatok segítenek a különböző politikai álláspontok elfogadásában. De nem a gazdasági faktor a legmeghatározóbb tényező
– jelentette ki kérdésünkre. Szerinte ez függ a személyes kapcsolatoktól, márpedig – tesszük hozzá – Orbán Viktor és Angela Merkel rendszeresen egyeztetett négyszemközt, és a komoly véleménykülönbségek ellenére is partnerként tekintett egymásra.
Nem szól a telefon
Hasonló kép rajzolódik ki azokból a háttérbeszélgetésekből is, amelyeket 2018 nyarán folytattunk német diplomatákkal és üzleti szereplőkkel.
Németországban a gazdaságot és politikát külön kezelik. Olyan nincs, hogy Merkel felhívja valamelyik német vállalat vezérét, hogy abba az országba ne fektess be, mint ahogy olyan sincs, hogy a cégek felhívják Merkelt, hogy ezt meg ezt tegye
– vélekedett egyik forrásunk. Üzleti lobbi nyilván ott is van, de a befolyásgyakorlás nyílt csatornákon zajlik.
Az nem úgy van, hogy Kecskemétről, a Mercedes magyarországi központjából telefonon beszólnak a kancellári hivatalba, és erre Angela Merkel ellágyul. Persze, valahol ott van a háttérben a német autóipar, de ott van az is, hogy meg kell tartani az Európai Néppárt egységét
– mondta ezzel összhangban lapunknak Balázs Péter, korábbi berlini nagykövet és uniós biztos, a Bajnai-kormány külügyminisztere idén januárban. (Utóbbi célkitűzés végül nem sikerült – a szerk.)
A német cégek „politikai tűrőképességéről” forrásaink anno úgy vélekedtek: az üzlet érdekli őket, nem a politika. A választóvonal az EU-tagság: amíg tagok vagyunk, nincsenek veszélyben a befektetések. Márpedig az uniós kilépés nem volt és most sincs napirenden.
Nem lesz forradalom
De mit hoz a jövő? Megsínylik-e a gazdasági kapcsolatok, hogy vége a Merkel-korszaknak, és decembertől egy szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció vette át a kormányrudat Berlinben?
Forradalmi változás nem lesz, a gazdasági érdekek továbbra is szem előtt lesznek
– véli Frank Burgdörfer.
Ugyanakkor az új kormány kevésbé lesz elnéző Orbán Viktorral szemben, és egyértelműbb kritikát fogalmazhat meg a jogállamisági kérdésekben. Egy esetleges kormányváltás jövő tavasszal persze „új perspektívákat” nyitna
– tette hozzá. Barbara Lippert szerint Németország eddig visszafogott volt, az új kormány viszont apránként szigoríthat Magyarországgal szemben: először párbeszéddel próbálkozik, később pedig – ha szükségesnek látja – beállhat az uniós szankciók mögé.
A magyarországi német cégek érdekképviselete nem tart jelentős változástól.
Meggyőződésünk, hogy a német és a magyar vállalatok közötti kétoldalú üzleti kapcsolatok még egy esetlegesen más összetételű szövetségi kormány alatt is sikeresen fejlődnek majd. A múltban már bebizonyosodott, hogy a magyarországi vagy németországi kormányváltások nem vezettek a stratégiai beruházási döntések érdemi felülvizsgálatához, hiszen a vállalatok üzleti döntéseiket elsősorban gazdasági és üzleti megfontolások alapján hozzák meg
– mondta kérdésünkre Barbara Zollmann. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) ügyvezető elnökségi tagja szerint a gazdasági kapcsolatok az elmúlt évtizedekben rendkívül sikeresen és folyamatosan fejlődtek.
Magyarország számos német vállalat számára befektetési helyszínként is bevált, ezt mutatják felméréseink is. Ezért sok német kkv és konszern számára egyre nagyobb jelentőséggel bír, amikor az ország a meghosszabbított munkapadból magasabb hozzáadott értékű gazdasággá alakul
– fogalmazott. Szerinte mindkét országban erősíteni kell a gazdaság fenntarthatóságát, és biztosítani kell a nemzetközi versenyképességet. A nagyfokú összefonódás miatt számos területen – a jövő autóipara, stabil ellátási láncok, energiahatékonyság, digitalizáció, mesterséges intelligencia, ipar 4.0 – van lehetőség az együttműködésre.
Összegezve: a jövőben a politikai csatározás erősödhet, de a gazdaságot ez addig nem érdekli, amíg nem rontja az üzletet – a kutya ugat, a karaván halad.
Pörög az üzlet
A DUIHK adatai szerint az EU-csatlakozás óta több mint kétszeresére, 55 milliárd euróra nőtt az árucsere Magyarország és Németország között. Németország továbbra is hazánk legfontosabb kereskedelmi partnere. A német vállalatok 220 ezer embert foglalkoztatnak itthon, és a magyar gazdaság hozzáadott értékének 14 százalékát állítják elő. Az utóbbi években egyre többet fektetnek K+F-be is a termelés mellett: ma már több ezer mérnöknek adnak munkát ezen a területen.
Az Alibaba közölte friss pénzügyi eredményeit. 
