Megy az üzlet: az egymilliomodik Mercedes a kecskeméti gyárban (Fotó: cégközlés)

„Néhány dolgot hasonlóan láttunk, más dolgokat, ahogy az várható volt, különbözően” - jelentette ki Angela Merkel még július elején, miután Berlinben fogadta Orbán Viktort. A német kancellár közös sajtótájékoztatójukon többször is egyértelműen jelezte, hogy egyes kérdésekben (például migráció) nem ért egyet a magyar kormánnyal, az esemény végén pedig még egy kisebb szócsatát is vívott a magyar miniszterelnökkel.

A magyar kormány azóta is rendszeresen kap hol finom, hol kemény jelzéseket arra vonatkozóan, hogy politikája több tekintetben szembemegy a nyugati normákkal.  Múlt héten például az Európai Parlament néppárti képviselők támogatásával fogadta el a Sargentini-jelentést, amely szerint „Magyarországon fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és módszeres megsértésének”.  

Nyomulnak a német nagyágyúk 

Mindez azonban a jelek szerint nem igazán érdekli a német (és általában a külföldi) befektetőket. Júniusban a Mercedes megkezdte új kecskeméti gyárának építését, júliusban a BMW bejelentette egymilliárd eurós debreceni beruházását, a hét elején pedig a Deutsche Telekom vezére, Timotheus Höttges Budapesten személyesen biztosította Orbán Viktort a jövőbeni magyarországi fejlesztésekről.

De meddig számíthat a kormány arra az óriási gazdasági hátszélre, amit a német befektetők jelentenek? A privátbankár.hu az elmúlt hetekben több jól informált, a német befektetésekre rálátó személlyel folytatott háttérbeszélgetést arról, hogy mit gondolnak az ottani cégek döntéshozói a magyar politikai viszonyokról,  veszélyben vannak-e a mostani és jövőbeni beruházások, valamint mi az a határ, amit már gazdasági okból sem lenne ajánlatos átlépnie Orbán Viktornak.

Az üzlet számít, nem a politika

Interjúalanyaink egyöntetű véleménye szerint a magyar kormányfőnek egyelőre nincs mitől tartania. „A német vállalatokat nem érdekli a magyar politikai helyzet, amíg az nem sérti a gazdasági érdekeiket”  – fogalmazott  egyik forrásunk. „Az üzlet a fontos nekik, nem a politika, legalábbis amíg nincs nagy baj, és gazdaságilag megéri Magyarországon lenni” – mondta ezzel egybehangzóan egy másik interjúalanyunk. (Mindez persze a külföldi befektetőkre általában is igaz.)

Bár a magyar kormány megítélése német üzleti körökben vegyes, olyan esetről egyik forrásunk sem tudott, hogy egy cég a magyar politika miatt választott más országot, vagy emiatt nem bővítette itteni termelését. Sőt, a már itt lévő külföldi vállalatok rég nem látott mértékben akarnak terjeszkedni, a magyar gazdaság helyzetét pedig pozitívan látják (lásd keretes írásunk).

Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy ez a hozzáállás a jövőben megváltozhat. „Az új befektetéseknél szempont lehet, hogy milyen hatással van a cég imázsára egy magyarországi beruházás” – mondta egy forrásunk.

A magyar kormánynak köztudottan rossz a kinti sajtója, tehát egyes cégek mérlegelik, milyen visszhangja lehet Németországban az itteni üzleteknek, vagy éppen a magyar miniszterelnökkel készült közös fotónak.

Az EU-tagság a választóvonal

Arra nincs konkrét válasz, hogy politikai értelemben meddig mehet el Orbán Viktor, azaz mi az a pont, amelynél újragondolnák befektetéseiket a német cégek.

„A Sargentini-jelentés elfogadása még biztosan nem az a pont. A Fidesz kizárása a Néppártból viszont már egy határt jelezhet” – mondta egyik forrásunk. Egy másik interjúalanyunk szerint csak abban esetben válna forróvá a helyzet, ha „veszélybe kerülne az EU-tagság, de erről nincs szó. Magyarország épp azért vonzó, mert EU-tag.”

Értik egymást, meg nem is: a júliusi Merkel-Orbán találkozó. Forrás: Koszticsák Szilárd/MTI

Nem szól le Merkel

A magyar kormányfőnek attól sem kell igazán tartania, hogy Angela Merkel a gazdaságon keresztül akar majd nyomást gyakorolni rá: „Németországban a gazdaságot és politikát külön kezelik. Olyan nincs, hogy Merkel felhívja valamelyik német vállalat vezérét, hogy abba az országba ne fektess be, mint ahogy olyan sincs, hogy a cégek felhívják Merkelt, hogy ezt meg ezt tegye”.

Bár üzleti lobbi természetesen Németországban is létezik, és külföldi útjain a kancellár is a német gazdaság érdekeit képviseli, de „a befolyásgyakorlás nyílt csatornákon zajlik”.  Az alapfelállás pedig az, hogy a politika és az üzleti világ nem szól bele egymás dolgába.

És akkor most mi lesz?

Egyik forrásunk egyébként azt is kiemelte, hogy Németországban közeledésként értékelték a júliusi Merkel-Orbán találkozót: „A németek nem szeretnék, hogy tönkremenjen az, ami már megvan. A közeledés azt jelenti, hogy többet kell beszélni egymással. Bár masszív véleménykülönbségek vannak a két kormány között, a német fél szeretné megtalálni a közös nevezőt”.

Kérdés persze, hogy a közeledésnek lesz-e bármilyen visszatartó hatása, vagy a magyar kormány továbbra is kvázi azt csinál majd, amit akar. Hiszen tudja, hogy hacsak nem lép túl egy bizonyos határt, és nem robbantja ki az Armageddont, a német (és más külföldi) befektetők többsége úgyis marad.