Több – különböző okokból – illusztris vendége is volt idén az Egyensúly Intézet által szervezett biztonságpolitikai konferenciának, a Budapest Energy and Security Talksnak, de közülük is egyértelműen kiemelkedett Lech Walesa.
A legendás lengyel politikust aligha kell különösebben bemutatni, hiszen anno nagyon komoly szerepet játszott a kelet-közép-európai rendszerváltozásokban.
Többedmagával ő alapította, majd vezette a híres lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalmat, amelynek taglétszáma több mint 10 milliósra bővült. Rendszerellenes tevékenység vádjával elbocsátották állásaiból, többször is bebörtönözték.
Számos nemzetközi elismerésben részesült: 1983-ban Nobel-békedíjat kapott, 1999-ben pedig a Time magazin beválasztotta a 20. század 100 legfontosabb politikusa közé.
1990 és 1995 között ő volt Lengyelország első, közvetlenül megválasztott elnöke. A Szolidaritás mozgalomból 2006-ban kilépett tiltakozásul amiatt, mert a párt támogatta a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártot. 2014-ben Budapest díszpolgára címet vehetett át.
A 2000-es években több történész is azt állította kutatásaira hivatkozva, hogy a 70-es években a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt. Walesa vehemensen tagadta a vádakat. Bármi is az igazság, annyi tény, hogy ő az elmúlt 50 év lengyel politikai életének egyik, ha nem a legismertebb és legnagyobb hatású szereplője.
Hova lett a magyar-lengyel barátság?
A politikus hétfőn, miután felszólalt a konferencián, leült beszélgetni újságírók egy szűk csoportjával. Fehér inget és többek között egy ukrán kitűzőt viselt.
Fotó: Egyensúly Intézet
A 81 éves Walesa, bár többször is rákérdeztünk, a magyar-lengyel viszonnyal és a magyar kormánnyal kapcsolatban is óvatosan fogalmazott. (A 2010-es évek végén még élesen kritizálta a magyar kormányt.)
Úgy tűnt, mintha már nem akarna erős politikai megnyilatkozásokat tenni. Itt-ott azért mégis elejtett néhány megjegyzést, amiből azért kitűnhet a véleménye.
A két ország viszonyának megromlására vonatkozó kérdésekre például azt felelte: valóban vannak problémák, és nem jó a kapcsolat, de ő már nem követi olyan szorosan az aktuálpolitikát. A magyar és a lengyel vezetés különböző megoldásokat kínál, tehát természetes a konfliktus. De az emberek már amúgy sem hisznek „ebben a demokráciában”.
Arra a kérdésünkre, hogy miként ítéli meg a magyar kormány Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos politikáját, szintén óvatos választ adott. Az érdekek különböznek, ő pedig „utál ítélkezni”. Megemlítette azért, hogy anno „sokat segítettem Orbán Viktornak, és amit most hallok, az nem nagyon tetszik”. De biztos ő is „valamilyen elvek alapján működik”.
Az ukrajnai EU-csatlakozással kapcsolatban viszont jóval egyértelműbb volt: „lehetetlen, hogy kizárjuk Ukrajnát”, szükség van az uniós csatlakozására.
Szintén határozottabban reagált Walesa arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy Magyarország tavaly decemberben politikai menedékjogot adott Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyiminiszter-helyettesnek. A PiS politikusát korrupcióval vádolják, ő ártatlannak vallja magát.
„Mondják meg, hol van, hazaviszem”, mondta viccelődve, majd komolyra váltott. Az az ember „egy tolvaj, egy bűnöző, a bíróság előtt kellene elmondania, amit gondol”, vélekedett. „Olyan jó kapcsolat volt a két nemzet között, kár volt belepiszkítani”, tette hozzá.
Később, egy másik válaszában pedig – valószínűleg a hatalomváltásra utalva – arról beszélt, hogy „ti is meg fogtok szabadulni” tőlük, és a magyar miniszterelnöknek is felelnie kell majd a tetteiért.
„Egyik sem demokrácia”
Arra a kérdésünkre, hogy jelen állapotában Lengyelországot vagy Magyarországot tartja inkább demokráciának, azt válaszolta: egyiket sem, mert „az még nem demokrácia, ha szavazni járunk”. Szerinte a politikusok manapság nem rendelkeznek vízióval, inkább „televízióban gondolkodnak”.
Walesa beszélt arról is, hogy ha a PiS által támogatott jelölt nyeri a lengyel elnökválasztást (az első forduló után minimális hátránnyal áll a második helyen), akkor polgárháborús viszonyok is elképzelhetőek. És nem tetszik neki a lengyel fegyverkezés, mert olyan nagy hadereje lesz Lengyelországnak, amivel „tízszer is elpusztíthatja a világot”.
Búcsúzóul pedig élettapasztalata alapján megjegyezte: érdemes gyakorlatiasnak lenni, az élet pedig sokszor véletlenek egymásutánisága.
