A Keir Starmer által vezetett Munkáspárt várhatóan földcsuszamlásszerű győzelmet arat az Egyesült Királyságban, visszahozva a Munkáspártot a hatalomba, és megsemmisítő vereséget mérve a konzervatívokra.
Fotó: MTI
A három fő hírcsatorna által készített csütörtöki 22 órás exit poll előrejelzése szerint a Munkáspárt 410 mandátumot szerez, ami 170 fős többséget biztosít a konzervatívok 131 mandátumával szemben. A Liberális Demokraták várhatóan 61 mandátumot szereznek, a Reform UK 13-at, a Skót Nemzeti Párt (SNP) 10-et, a welszi Plaid Cymru négyet, és a Zöldek kettőt — jelenti a The Guardian.
Az eredmények megerősíteni látszanak, hogy a Munkáspárt eljött a „változás ideje" üzenete elérte a választókat a konzervatívok éveken át tartó káosza és megosztottsága után, beleértve a Brexit-szavazást és annak következményeit, a koronavírus-járvány kezelését és a Partygate-botrányt.
A legutóbbi általános választáson, 2019-ben a konzervatívok 80 fős többséggel rendelkeztek, 365 mandátummal a Munkáspárt 203 mandátumával szemben. Akkor az SNP 48 mandátumot kapott, és a Liberális Demokraták csak 11-et.
Ha az exit poll helyes, a Munkáspárt hatalmas győzelmet ért el a konzervatívokkal szemben, akik a legrosszabb teljesítményt nyújtották, és Skóciában is nagy nyereségre tett szert az Skót Nemzeti Párttal (SNP) szemben Skóciában, ahol John Swinney pártja több mint 30 mandátumot veszített.
A Reform 13 mandátumának előrejelzése azt sugallja, hogy a szélsőjobboldali párt az egész országban megszorongatta a konzervatívokat, és potenciálisan munkáspárti mandátumokat is elnyerhetett. Nigel Farage volt az esélyes, hogy megnyerje az essexi Clacton mandátumát nyolcadik kísérletére, hogy bejusson a parlamentbe, és a Reuters jelentése szerint meg is szerezte mandátumát. Ez a párt komoly kihívást jelent majd a Starmer-kormány számára, amelynek stratégiát kell kidolgoznia a szélsőjobboldal erősödése elleni harcra, amely tendencia Európa-szerte is megfigyelhető.
A Munkáspárt győzelme mindazonáltal a progresszív pártok számára reménysugárként jelenik meg világszerte, a populista jobboldallal folytatott heves választási csaták közepette, többek között Franciaországban és az Egyesült Államokban.
Starmer a második világháború óta a negyedik munkáspárti vezető, aki kiszorítja a konzervatívokat, és 14 év után az első munkáspárti miniszterelnök lesz. Rachel Reeves az új munkáspárti kormányban az Egyesült Királyság első női pénzügyminisztere lenne. Az exit poll szerint a Munkáspárt visszanyerte Észak-Anglia és a Midlands hatalmas területeit, amelyeket 2019-ben a konzervatívok vettek el, valamint jelentős előrelépést tett az SNP ellen Skóciában.
Starmer győzelme úgy tűnik, hogy éppen csak elmaradt Tony Blair történelmi 1997-es győzelmétől, amikor a Munkáspárt 418 mandátumot és 179 fős többséget szerzett. Starmer, mint Blair, a kampányt a több mint egy évtizedes konzervatív uralom utáni változás ígéretére alapozta. Az exit poll szerint a konzervatívok katasztrofális vereséget szenvedtek el, a legrosszabb teljesítményükkel, elveszítve tucatnyi, 2019-ben Boris Johnson vezetése alatt először megnyert mandátumot. William Hague, a volt tory vezető, ezt a párt számára „katasztrofális eredménynek" nevezte.
A választók úgy tűnik, hogy megbüntették a pártot a Johnson alatti évek botrányaiért, a Liz Truss által okozott pénzügyi válságért, és Sunak ígéreteinek be nem tartásáért, hogy megfordítja az ország sorsát.
Ha az exit poll helyes, Sunak valószínűleg péntek reggel bejelenti lemondását miniszterelnöki tisztségéről, mielőtt Starmer a Buckingham-palotába megy, hogy Károly király hivatalosan kinevezze őt Sunak utódjának.
Várhatóan Starmer rövid beszédet mond a Downing Street lépcsőjén, mielőtt megkezdi munkáját. Várhatóan péntek estig kinevezik a kabinet legtöbb, ha nem az összes tagját, a kevésbé magas rangú minisztereket pedig a hétvégén, esetleg a következő hét elején nevezik meg.
A Munkáspárt péntek reggel Londonban rendez gyűlést – egy olyan eseményt, amely hasonlíthat arra, ahogy Blair győzelmét ünnepelték a Royal Festival Hallban, röviddel az 1997-es választások megnyerése után.
Az életkor kulcsfontosságú tényező, de nem a tényleges kor. 
