Nemcsak Franciaországban okozott politikai földrengést az EP-választás, hanem Belgiumban is, ahol pártjának halovány eredménye miatt lemondott a miniszterelnök. Az Alexander De Croo vezette „Nyílt Flamand Liberálisok és Demokraták” a szavazatok csupán 5,7 százalékát szerezték meg, ami 2,8 százalékpontos csökkenést jelent a 2019-es eredményhez képest.
Ráadásul az eredmények azt mutatják, hogy a holland nyelvű Flandria régió Észak-Belgiumban az Európán végigsöprő populista jobboldali hullám élére került: a két kemény jobboldali párt együttesen a szavazatok 47 százalékát szerezte meg a regionális flamand parlamenti választásokon.
A második helyen befutó, szeparatista „Vlaams Belang” az elkövetkező években fel akarja osztani az országot, kezdve egy „szuverenitási nyilatkozattal”, amelyet a flamand többség támogatna, ha regionális kormányt alakítanának. Az első helyen befutó, szintén konzervatív „N-VA” párt rövid távon elutasítja a szeparatizmust, és helyette „konföderatív” államot akar reformálni, amely minden hatalmat regionális szintre helyezne át, de megtartaná a nemzeti márkát olyan dolgokra, mint a honvédelem (és persze a nemzeti futballcsapat).
Belga politikai struktúra
Belgium bonyolult politikai felépítésű ország. Három régió (Vallónia, Flandria, Brüsszel) és három nyelvi közösség (holland, francia, német) létezik, amelyek közül néhány átfedésben van. A nemzeti kohézió azért is gyenge, mert a déli, francia nyelvű régió lakói politikailag inkább baloldaliak, míg a flamandok polgáriak és nemzeti radikálisok.
A pártok spektruma ennek megfelelően széttöredezett. Ez pedig azt jelenti, hogy a választási eredmények még nem sokat mondanak arról, hogy ki fogja alakítani a kormányt a következő öt évben.
Mit akar a radikális párt?
Vlaams Belang („Flamand érdekek”) párt meg akarja állítani a bevándorlást, harcolni akar a „woke” politika ellen, és mindenekelőtt a függetlenség felé akarja vezetni Flandriát. Sok képviselőjének retorikája idegengyűlölő, néha rasszista.
A francia nyelvű régióval, Vallóniával szembeni hozzáállása is ellenséges: a gazdag Flandria régiónak kell évi több milliárd eurós átutalásokkal víz fölött tartania, mert a vallonok nem tesznek elég erőfeszítést - ez a Vlaams Belangban elterjedt vélemény.
„Kultúrharcban vagyunk” – írja Van Grieken pártvezér a választási programjában. Azt ígéri, hogy felállít egy bizottságot, amely alaposan megvizsgálja a flamand oktatást. Beszámolóközpontokat javasol, ahol olyan témákat lehet elítélni, mint a gender ideológia, a posztkolonializmus vagy a „hagyományok elleni támadások”, valamint fegyelmi bizottságokat az egyetemeken, ahol megbüntethetik a baloldali tanárokat.
A flamandok alulreprezentáltnak tartják magukat
A kormányalakítás ezúttal is nehéz lesz. A legutóbbi választásokon 494 napba telt, mire De Croo kormánya létrejött.
Hosszú tárgyalások után de Croo-nak hét pártot sikerült koalícióba egyesítenie. Ide tartoztak a két nagy régió szociáldemokratái, liberálisai és zöldjei, valamint Flandriából a kereszténydemokraták.
Antonio Vivaldi olasz zeneszerző „Négy évszaka” című műve alapján a sajtó találta ki a „Vivaldi-koalíció” nevet ennek a széles körű szövetségnek. Volt azonban egy bökkenő: mivel Flandria két legnagyobb pártja nem vett részt a kormányban, sok flamand nem látta magát megfelelően képviselve a kormányban.
Változások továbbra is lehetségesek
A kormányalakítás során nem lehet megkerülni az N-VA-t főnökét, Bart De Wevert. A Vivaldinak aligha lesz új kiadása, hiszen De Croo elismerte vereségét vasárnap este.
Bár az N-VA alapszabálya kimondja, hogy Flandria függetlenségéért szeretnének dolgozni, De Wever a választások előtt elhatárolódott ettől. Ehelyett a „konföderalizmust” támogatja. E modell szerint továbbra is a teljes belga kormány elsősorban a külpolitikáért és a védelemért lenne felelős. Minden egyéb feladatot a korábbinál is jobban átruháznának a régiókra.
Belgiumban viszont azt beszélik, hogy De Wever, aki egyben Antwerpen polgármestere is, opportunista okokból eltért a pártprogramtól. Célja, hogy egy jobbközép kormány élére kerüljön.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys
A vallon liberálisok és az egykori kereszténydemokraták, a szintén délen székelő, centrista „Les Engagés” párt a választások előtt jelezték érdeklődésüket egy ilyen szövetség iránt. A kereszténydemokraták Flandriában szavazatokat veszítettek, Vallóniában pedig szavazatokat szereztek. A szociáldemokraták esetében a tendencia megfordult.
A Zöldek az ország mindkét részén veszítettek. A baloldali PTB/PVDA 1,2 százalékponttal erősödött, és csaknem 9,8 százalékot ért el. Valószínűleg nehéz lesz egy tiszta jobbközép szövetséget létrehozni. Főleg, hogy De Wever mindig is hangsúlyozta, hogy nem lép koalícióra Vlaams Belanggal. Vasárnap este azonban azt mondta, hogy "teljes őszinteséggel" fog beszélni minden féllel - beleértve a Vlaams Belangot is.
Magas államadósság
Az új kormány egy nagy problémát örököl meg elődjétől: az államháztartás rossz helyzetét. Belgium adóssága a GDP 105 százalékának felel meg - ez az egyik legrosszabb érték az EU-ban.
A Lukoil társalapítója, Leonid Fedun eladta részesedését a cégnek – állítják források. 
