Hszi Csin-ping kínai elnök és 400 fős delegációja csütörtökön a magyar miniszterelnökkel tölti az Európa-napot. Ennél érzékletesebb szimbolikus üzenetet nem is lehetne találni arra vonatkozóan, hogy Budapest és Brüsszel között megroppant a viszony, 20 évvel hazánk EU-csatlakozása után.
Fotó: Ralf Roletschek
Idén május 1-jén ünnepeltük az EU bővítésének 20. évfordulóját, amikor 75 millió lakossal - közel 20 százalékkal nőtt az EU népessége és 8,9 százalékkal a GDP-je. A 10 országhoz 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária, amelyek kevésbé voltak felkészültek. A bővítés geopolitikai jelentőségét mutatja, hogy ezen 12 országból nyolc Oroszországgal, vagy Ukrajnával határos.
Új bizalom
És a térség országai mára egyre aktívabbak a nemzetközi diplomáciában. Februárban a Cseh Köztársaság széles körben elismerésre találó kezdeményezést indított az EU-n kívülről származó lőszerek megvásárlására és Kijevbe szállítására. Klaus Iohannis román elnök jelöltje a NATO-főtitkári versenyfutásnak.
A litván külügyminiszter, Gabrielius Landsbergis még a legnagyobb amerikai TV-csatornákon is kiállt Ukrajna ügye mellett. Tavaly Kaja Kallas észt miniszterelnök pedig fölvetette egy közös kötvénykibocsátás ötletét az európai védelmi ipar megerősítése érdekében - ez a terv azóta is élénk vizsgálat tárgyát képezi.
A legutóbbi, március közepén tartott Európai Csúcstalálkozó alkalmával a 46 éves Kallas a „Les Echosnak” kifejtette, hogyan látja magát a kollégáihoz képest: "Diplomáciai téren az idősebb tanácsadók azt javasolják, hogy kövessem a nagy tagállamokat. Én azonban ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára elég régóta vagyunk az Unióban ahhoz, hogy egyenrangú félként kezeljenek bennünket"."
Gazdasági siker
Kallas, Sim Kallas volt miniszterelnök lánya mégis elégedett az elmúlt évek fejlődésével: "Hallgatnak ránk, és tekintettel a méretünkre, ennek nagy jelentőséget tulajdonítok". Holott Észtország lakossága csupán 1,3 millió fő, ami az egész EU 0,3 százalékát teszi ki.
Az EU10 új befolyásának egy része a legtöbb ország gyors gazdasági felzárkózásának köszönhető. A GDP-adatok a „nagy bumm” sikertörténetét mesélik el. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint a Cseh Köztársaság az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva elérte az uniós átlag 91 százalékát. A PIE Intézet számításai szerint Lengyelország egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számolva most 40 százalékkal magasabb, mint amennyi a csatlakozás nélkül lett volna.
Ezek az országok azért teljesítettek ilyen jól, mert az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem terén is magasan állnak. Ez vonzza a külföldi befektetéseket, amelyek nemcsak munkahelyeket, hanem vezetői készségeket és új vállalati kultúrát is hoznak magukkal.
Az érem másik oldala
A gazdasági eredményekkel ellentétben a 2004-es bővítés politikai eredménye meglehetősen kiábrándító, hiszen néhány tagállamban a jogállamiság súlyos megsértése tapasztalható. A magyar miniszterelnöknek - az illiberalizmus teoretikusának - sikerült Magyarországot kvázi-autokráciává alakítania. Robert Fico, aki tavaly tért vissza Szlovákia élére, úgy tűnik, kísértést érez arra, hogy szomszédja nyomdokaiba lépjen, még ha nem is támaszkodhat a parlamenti "szupertöbbségre", mint Orbán.
A stabilitás illúziói
Lengyelországban a 2015 és 2023 között hatalmon lévő Jog és Igazságosság párt (PiS) Európa-ellenes nacionalista ideológiát alakított ki. 2021-ben még az európai jog elsőbbségét is kétségbe vonta. Az új miniszterelnök, Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke, aki tavaly decemberben megbuktatta a Morawiecki-kormányt, a PiS autokrata rendszerének felbomlasztásán fáradozik.
2004-ben senki sem gondolt ilyen demokratikus visszalépésekre. Akkoriban, 15 évvel a berlini fal leomlása után a régi tagállamok abban az illúzióban éltek, hogy egy olyan általános stabilizáció felé haladnak, amely egyetlen - a biztonságot, a nyitott kereskedelmet és a demokráciát szinergikusan ötvöző - modellen alapul.
Egy rosszul felfegyverzett Unió
A kor optimizmusától (az euró bevezetése, az "alkotmány" előkészítése) vezérelve az EU 2004-ben úgy vágott bele az új bővítésbe, hogy nagyon kevés eszköze volt a hibák szankcionálására. Lényegében csupán az EU-Szerződés 7. cikkével tudott élni, amely elméletileg felfüggeszti a blokk alapvető értékeivel ellentétes fővárosok szavazati jogát.
A 7. cikket 2017-ben Lengyelországgal, 2018-ban pedig Magyarországgal szemben hajtották végre. De nincs átütő ereje, mert a szankciókhoz egyhangú döntésre van szükség a Tanácsban, természetesen az érintett ország kivételével. Általános a vélemény, hogy lehetővé kellene tenni a minősített többségi szavazás alkalmazását.
Az elmúlt években az európai strukturális alapokra vonatkozó feltételességi mechanizmusokat fejlesztették ki az Unió arzenáljának megerősítése érdekében. Először is a nagyszabású, a Covid-járvány utáni helyreállítási terv részeként. Majd egy 2020-as rendeletben, amely az uniós költségvetés védelme érdekében általános feltételességi rendszert határoz meg. A Bizottság ezt először 2022-ben alkalmazta Magyarországgal szemben. 2020 óta Brüsszel éves jelentést is közzétesz a jogállamiságról, amely elrettentőleg hathat a visszaélésre hajlamos fővárosok számára.
Új tagjelöltek
Az elmúlt évek szerencsétlen tapasztalatai elgondolkodtatóak a következő bővítési körre nézve. Jelenleg nem kevesebb, mint kilenc ország kopogtat az európai klub ajtaján: a háború sújtotta Ukrajna, az orosz hibrid hadviselés célpontjaiként Moldova és Grúzia, valamint a hat nyugat-balkáni állam (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia).
Jelenleg mindegyik nyugat-balkáni állam kormányzási problémákkal küzd. Ami nem véletlen, hiszen 20 éven át húzta a mézesmadzagot a Bizottság vezetőik orra előtt, így valójában kevés ösztönzést kaptak a reformokra.
Új lendület
Az ukrajnai háború azonban új lendületet adott. A 27-ek most már nem tartják bölcs dolognak, hogy ezeket a szomszédos országokat az Unión kívül hagyják. Von der Leyen tavalyi évértékelő beszédében már nyíltan geopolitikai unióként mutatta be az EU-t, amely proaktív megközelítést alkalmaz az új tagok felvételére. Az EU-csatlakozás „érdemeken alapuló” elve továbbra is érvényesül, de lényeges perspektívaváltás történt.
Von der Leyen a további bővítést már a teljes EU számára tekinti a „siker katalizátorának” - ahelyett, hogy az új tagországok számára nyújtott előnyökre összpontosítana. Most egy „egy szabad, demokratikus és virágzó EU-ban képzel el több, mint 500 millió embert”. Von der Leyen láthatóan el akar távolodni attól az elképzeléstől, miszerint több tagállam bevonása a nemzetek közötti integráció felhígulását hozza magával. Beszédében párhuzamot vont a 2004-es nagy konjunkturális bővítéssel, amely egyszerre 10 új tagállamot vont be.
Emlékeztette hallgatóságát, hogy azt a napot az „Európai Üdvözlés Napjának” nevezték, és megígérte az EP képviselőinek, hogy még lesznek ilyen jeles napok. Hangsúlyozta: a blokk nem engedheti meg magának, hogy megvárja, amíg az EU-szerződés módosítása több mint 30 nemzetből álló „csapattá” válik, és arra buzdította hallgatóságát, gondolkodjon el azon, hogyan valósítható meg a bővítés anélkül, hogy ez a hosszadalmas folyamat teljesen befejeződne. Jelezve Európa készségét azt mondta, hogy „ismét nagyban kell gondolkodni és saját sorsunkat megírni”, s „bővítés előtti politikai áttekintések sorozatát” jelentette be, amely jelentős változás a korábbi gyakorlathoz képest.
Többéves szünet után tehát a bővítési politika ismét az EU napirendjére került. Az új tagországok felvétele már nem távoli álom, hanem kiemelkedő és aktuális törekvés.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Erős negyedévet zárt az Electronic Arts, jól fogadták a legújabb játékokat, nyáron pedig újabb nagy dobásra készül a cég. 
