Európa petrolkémiai ipara üzembezárási hullám közepén áll, éveken át tartó veszteségek és a Kína által vezetett globális kapacitásbővítés miatt – írja a Reuters. A magas termelési költségek és az elöregedett üzemek miatt a kontinens egyre inkább importra szorul olyan alapvető vegyi anyagokból, mint az etilén és a propilén, amelyek a műanyag- és gyógyszeripar alapanyagai.
„Miközben a világ más részein több mint 20 új krakkoló épül, Európa alvajáróként menetel az ipari hanyatlás felé” – mondta Jim Ratcliffe, az INEOS alapítója egy rendezvényen. Az Európai Bizottság a hónap elején ígéretet tett a hazai termelés támogatására, állami támogatások bővítésére és a közbeszerzésekben az európai áruk előnyben részesítésére, de iparági szereplők szerint ez már késő lehet.
„Ez olyan, mint a Titanicon: nem lehet tagadásban maradni, mentőcsónakot kell keresni” – fogalmazott Giuseppe Ricci, az olasz Eni ipari átalakításért felelős vezetője.
Az Eni leányvállalata, a Versalis öt év alatt több mint hárommilliárd eurós veszteséget halmozott fel, és bezárja Olaszország utolsó két gőzkrakkolóját, miközben biorefineriákba fektet. Más nagy cégek, köztük a Dow, az ExxonMobil, a TotalEnergies és a Shell is bezárásokat vagy felülvizsgálatot jelentettek be Európában.
Egy márciusi EU-dokumentum szerint akár 50 ezer munkahely kerülhet veszélybe 2035-ig újabb bezárások miatt. Az EU termelőkapacitásának 40 százaléka közepes vagy magas kockázatú a Wood Mackenzie szerint, mivel a kontinens elavult üzemekkel, drágább alapanyagokkal és alacsony kihasználtsággal működik. Elemzők szerint a termelés nem tűnik el teljesen, de csak a legnagyobb piaci szereplők maradhatnak talpon.
Már az osztrákoktól kölcsönkapott kocsik is segíthetnek.

Így néz ki a kormány célkeresztjébe került bizalmi vagyonkezelői piac
Új korszak a magyar alternatív befektetéseknél, lebomlanak a falak a lakosság előtt – Klasszis Podcast
Vége a korlátoknak: Új korszak indul a magyar alternatív befektetéseknél
Így fektetnek be Magyarország legjobb szakemberei
Nem a piac a legnagyobb ellenség, hanem mi magunk – interjú



