Június 17-től, hétfőtől drágulni fognak az Eiffel-torony belépőjegyei, akár lifttel, akár lépcsőn mennek fel a tetejére a turisták – jelentette be a francia működtető cég. A jövőben például a felső kilátót lifttel megközelítő felnőtt jegy 35,30 euróba kerül, szemben a jelenlegi 29,40 eurós árral.
Fotó: EPA/CHRISTOPHE PETIT TESSON
Emelkedni fognak más jegyárak is, a gyermekek és más belépési módok esetében például a második emeleti felnőtt liftjegy ára 18,80 euróról 22,60 euróra. A lépcsős belépőjegy ára pedig 11,80 euróról 14,20 euróra. A 4 év alatti gyermekek számára a jegyek ingyenesek maradnak – hivja fel a figyelmet az amerikai Travel and Leisure.
A Covid vagy az olimpia?
Egyelőre nem világos, mikor kezdik árusítani a jegyeket az új tarifákon, csak annyit tudni, hogy a június 17-i látogatásokra szóló jegyek értékesítésébe a szokásosnál később vágnak bele. A francia illetékesek szerint az áremelést a Covid-világjárvány miatti 2020 és 2022 közötti látogatóhiány és bevételkiesés okozza. A párizsi látképet uraló tornyot tavaly csak 1,5 millióan keresték fel. Bár a látogatók száma azóta megugrott, a torony 1,13 millió eurót veszített 2020 és 2022 között.
A most emelt árak oka persze az olimpia is. Az Eiffel-torony nyitva marad az olimpiai játékok ideje alatt, de bezár a július 26-i megnyitóünnepség idején. Ennek oka, hogy a megnyitó ünnepségre a Szajnán kerül sor, a delegációk tagjai és a sportolók csónakokban közelítik meg a helyszínt.
Nem Gustav Eiffel tervezte!
Az Eiffel-torony a világ egyik legismertebb nevezetessége. Az 1889-es világkiállításra időzített torony célja a francia forradalom századik évfordulójának megemlékezése volt, valamint Franciaország modern iparának világszínvonalon való bemutatása.
Ez sikerült is. A torony két év, két hónap és öt nap után elkészült, építése akkor a pontosság és a gyorsaság csodájának számított, 7300 tonna vasat és 2,5 millió szegecset használtak fel hozzá.
Míg a torony Eiffelről kapta a nevét, valójában Maurice Koechlin és Emile Nouguier – két mérnök, akik a cégénél dolgoztak – tervezték a szerkezetet. Megbízták Stephen Sauvestre francia építészt is, dolgozzon a projekten, hogy eloszlassa a közvélemény aggodalmait az eredeti terv durva, haszonelvű természetével kapcsolatban. Végül több mint 100 másik tervet győztek le a világkiállítás szimbólumának kiválasztására irányuló versenyen.
A terv ellen sokan tiltakoztak. A Guy de Maupassant, Alexandre Dumas és más ismert írók és művészek aláírt kiáltványban azzal érveltek, hogy a torony egy „gigantikus fekete gyárkémény lesz, amelynek barbár tömege elnyomja és megalázza minden műemlékünket, és lekicsinyli építészeti alkotásainkat, amelyek egyszerűen eltűnnek e megdöbbentő ostobaság miatt”.
Mégsem bontották le – segített a rádió
A terv az volt, hogy 20 év után lebontják a hatalmas építményt. Eiffel azonban ügyesen rádióantennát és vezeték nélküli távíróadót helyezett el a tetején. Miután 1910-ben a kormány számára bebizonyította a rádió hasznosságát, Eiffel 70 évvel meghosszabbította a bérleti szerződését. Idővel természetesen Párizs és Franciaország kitörölhetetlen szimbólumává vált, és nem fenyegette a lebontás veszélye.
Az Eiffel-torony a második világháború alatt majdnem elpusztult. 1944 augusztusában, amikor a nácik elveszítették az uralmat a megszállt Párizs felett, Adolf Hitler megparancsolta tábornokainak, hogy töröljék el a föld színéről a franciák szabadságának szimbólumát. Tervek készültek az Eiffel-torony robbanóanyaggal való kiaknázására. Szerencsére a szövetséges csapatok megakadályozták a parancs végrehajtását.
A világ legmenőbb penthouse lakásában Edison is vendégeskedett
Az Eiffel-torony ma a világ egyik leglátogatottabb műemléke, amely megnyitása óta sok százmillió embert fogadott. Az évek során természetesen változott, új világítással, friss festékrétegekkel és számos installációval látták el. Titkait pedig ma is őrzi, például azt, hogy valaha maga Gustave Eiffel magának tartotta fenn a torony legfelső szintjét, ahol egy általa tervezett magánlakásban olyan híres vendégeket látott vendégül, mint Thomas Edison.
A torony az évek során számos vállalkozásnak is otthont adott, amelyek közül sok mára megszűnt. Ezek közé tartozik a Le Figaro, amelynek szerkesztősége a második emeletén az 1889-es világkiállítás idején hat hónapig üzemelt, az első emeleten pedig egy posta, valamint egy színház működött.
Meglehetősen óvatosan vágta a Mol az üzemanyagok árát. 
