Az oroszok egyik legnagyobb problémája, hogy az újévben egyre gyorsabban emelkednek az alapvető szükségleti cikkek árai. A Meduza különböző régiókban élő orosz olvasóit kérdezte meg arról, hogy az infláció hogyan alakítja át mindennapjaikat, és mit gondolnak a jövőről.
Oskar, Moszkva
„Diák vagyok, és szörnyű, hogy 2023-ban a napi költségvetésem 600 rubel (napi árfolyamon 2 508 forint) volt, ma körülbelül 900 rubel (3762 forint). Étteremben enni luxus. Ha mégis elmegyek, az azt jelenti, hogy egész nap nem eszem otthon semmit. Teljesen lemondtam az édességekről, amelyeken felnőttem, és banánra se futja. A hús, amit megengedhetek magamnak, az a szalonna, a kolbász, a csirke (néha), vagy egy elég zsíros darab sertéshús. Már nem sütök palacsintát, mert több hozzávaló kell hozzá. A társasági élet drága. A kortársaim szeretnek kávézókba járni, de én nem engedhetem meg magamnak, hogy 400 rubelt költsek egy kávéra, mert akkor nincs mit ennem. Az árak biztos tovább fognak emelkedni, de próbálok többet keresni, vagy még több mindenről kell lemondanom”.
Tamara, Szaratov
„A havi nyugdíjam havi 22 000 rubel (91 960 forint) Szerencsére a fiammal élek, ő fizeti a rezsit és segít a bevásárlásban. Tegnapelőtt lementem a boltba, vettem egy piros kaliforniai paprikát salátához, kilója 400 rubel, ezért egy paprikáért 63 rubelt (263,3 forintot) fizettem”.
Fotó: DepositPhotos.com
Marusja, Novoszibirszk
„Az emelkedő árak miatt részmunkaidőben kell futárként dolgoznom, pedig diplomám van. Minden egyes bevásárlás ütés a pénztárcámon, mintha designer ruhákat vennék étel helyett. Nagyon félek a jövőtől. Amíg fiatal vagyok és nincsenek gyerekeim, túlélem. De mi lesz majd gyerekkel, vagy később, amikor jönnek az egészségügyi problémák? Paradicsom, uborka, gyümölcslé, tejtermékek, kolbász, sajt, hús, édesség – minden 30 százalékkal drágult két év alatt, egyes dolgok még ennél is jobban. Most, ha belépek egy boltba, a legolcsóbb alternatívákat keresem, és hosszasan azon gondolkodom, hogy tényleg szükségem van-e valami finomságra.
Úgy tervezem meg az estét finom, házias ételekkel, ahogy régen egy étteremi vacsorát.
Félek, hogy az árak csak emelkedni fognak. Megpróbálom összehúzni a nadrágszíjat, olcsóbb dolgokat venni, és lemondani más élvezetekről, hogy legalább egészséges ételeket, például halat vagy húst megengedhessek magamnak”.
Ivan, Szentpétervár
„Vak vagyok. Íróként és szerkesztőként dolgozom közösségimédia-projekteken, de jelenleg munkanélküli vagyok. Az egyetlen rendszeres jövedelmem a rokkantsági segély. Bérelek egy lakást, van egy vakvezető kutyám és két macskám. Az árak emelkedése brutális. Minden drága: az élelmiszer, a tömegközlekedés, az állateledel, az állatorvosi ellátás. Ezek ismétlődő kiadások, és elemésztenek. Szerencsére a lakbérem viszonylag jó, mert olcsóbb környékre költöztem.
Érdemes az orosz inflációs adatokra rápillantani:
A gyógyszereimet még ki tudom fizetni, de azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, van-e mód spórolni rajtuk, és ez szörnyű érzés.
Mostanában folyamatosan akciókat és olcsóbb alternatívákat keresek. Nehezen találok olyan eledelt az allergiás kedvencemnek, ami jó és belefér a költségvetésembe. Az elmúlt évben szinte teljesen leszoktam a taxizásról. Nincsenek új kütyük, nincsenek nagyobb vásárlások, az új ruhák is ritkák. Nem tudok orvosi szolgáltatásokat fizetni, pedig szükségem lenne rájuk. Remélem, találok egy új munkát, és nem fogok kenyéren és vízen élni az év végén. De mostanában még a hosszú távú tervezés is olyan luxusnak tűnik, s ezt nem engedhetem meg magamnak”.
Jurij, Primorszki határterület
„Minden egyre drágább, vagy eltűnik a polcokról. Nyilvánvalóan már eddig is borotvavékony haszonkulccsal árulták őket. A tejtermékek, a hal, a gabonafélék és a tészta, a palackozott víz, az édességek és a kávé ára is emelkedett. A legolcsóbb tejet vesszük, és magunk készítünk erjesztett tejtermékeket.
Sajtot csak akkor veszünk, ha akciós, vagy hamisítvány. Kávét próbálunk online rendelni. Ha nem sürgős a szállítás, akkor körülbelül 40 százalékkal olcsóbban jön ki. Ugyanez vonatkozik az édességekre is – manapság többnyire online vesszük őket.
Tervezzük, hogy több csirkét veszünk (húsnak és tojásnak), talán egy kecskét és egy disznót is. Több zöldséget ültetünk, és bővítjük az üvegházat. Elkezdek horgászni, nemcsak szórakozásból, hanem azért, hogy tényleg legyen mit ennünk”.
Galina, Irkutszk
„Tekintve, hogy mennyibe kerül Oroszországnak a háború nap mint nap, a szankciók okozta gazdasági károk és így tovább, nem lepnek meg az emelkedő bolti árak. Ami viszont meglep, azok az emberek, akik vagy naívak, vagy nem veszik észre, mi történik körülöttük. Ledöbbennek a magas áraktól, mert állítólag „nagyhatalom” vagyunk, és a tisztviselők folyamatosan az állandó „növekedésről” számolnak be, s arról, hogy Oroszország csak erősebb lett a szankciók alatt.
Csak kevesen kapcsolják be a kritikai gondolkodásukat és vonnak le logikus következtetéseket. Mindenki más kényelmesebben érzi magát, ha elhiszi, hogy Putyin nem tudja, hogy ezek csak átmeneti nehézségek, vagy hogy mindez az „ellenségek” műve.
Vannak, akik azt tanácsolják, hogy „húzzák meg a nadrágszíjat”, és tűrjenek el mindent a „győzelem” kedvéért. ’Egy igaz ügyért és a rothadt Nyugat feletti győzelemért rágcsálhatnak száraz kenyeret.’
Olcsóbb alternatívákra álltam át, ami teljesen más minőség és íz. Bizonyos sajtfajtákat már nem veszek. Ha az egész család elmegy egy sushi-étterembe, olcsóbb opciókat választok, vagy kevesebbet rendelek, mint egy évvel ezelőtt. A családommal többet dolgozunk, mint korábban, de sokkal kevesebbet engedhetünk meg magunknak.
Azt hiszem, a dolgok a közeljövőben rosszabbra fordulnak. Egyrészt aggódom a családomért – hogy vajon képes leszek-e fizetni az idős rokonok orvosi ellátásáért, sőt, mit fogunk egyáltalán enni. Másrészt, tekintve, hogy mennyi kárt, halált és pusztítást hoz az országom nap mint nap Ukrajnába (ez csak az én véleményem), ezek elkerülhetetlen következmények. Amikor gyűlésekre és tüntetésekre mentem, az emberek gúnyolódtak rajtam, és „nyugati ügynöknek” neveztek, hangosan fitogtatva „hazafiasságukat”. Meglátjuk. Ha Ukrajna győzelméhez és a rezsim összeomlásához a nadrágszíj meghúzása kell, akkor készen állok”.
Natalia, Vlagyivosztok
„Mostanában már a bevásárlás gondolatától is dühbe gurulok. Régebben megengedhettem magamnak a marhahúst, a tejfölt, a vörös halat és a jó csokoládét. Most a vareniki (krumplis derelye) készítésének alapvető hozzávalói körülbelül 860 rubelbe (3 595 forintba) kerülnek.
Közel egy éve a házam közelében lévő, lejárt szavatosságú élelmiszereket forgalmazó boltba járok.
Itt a kenyér 60–70 rubel (250-300 forint), egy zacskó zöldség 20 (83 forint), liszt 30 (125 forint), pár kiló hús 100 (418 forint). Eleinte nagyon kellemetlen ilyen helyen élelmiszert venni, de megszokja az ember és elfogadja. El sem tudom képzelni, mi fog történni ezután, vagy mennyit fognak emelkedni az árak. Hónapról hónapra rosszabb lesz a helyzet, úgy érzem, semmi jó nem várható”.
Alexander, Sterlitamak
„A kimerültségtől és a reménytelenségtől legszívesebben sírnék és sikítanék. Normális fiatalságot akarok, nem ezt szörnyű rémálmot. Helyi mércével mérve tisztességes jövedelmem van, és spórolok is. Az áremelkedések inkább az idegeimet sújtják, mintsem valódi nehézséget okoznának, mert nem fogok éhezni. Sokkal jobban aggaszt, hogy a családtagjaim hogyan boldogulnak. A nagyszüleim nyugdíjból élnek, a szüleim szerény fizetést kapnak, és gyerekeiket kell eltartaniuk. A nővérem diák. A jövedelmük nem növekszik, és nem tudnak többet spórolni, eleve soha nem éltek luxusban. Enyhe kifejezés, hogy aggódom értük. Már eddig is segítettem nekik anyagilag, de most még jobban kell, viszont az én pénzem sem végtelen, és olyan költségvetést tervezni, amely magában foglalja az egész család támogatását, mélységesen lehangoló”.
