Európai szemmel nézve meglehetősen bizarr elemzést közölt a Komszomolszkaja Pravda a közelmúltban a Nyugat-Oroszország viszony jövőjéről.  

Az orosz napilap cikke – amit a Meduza nevű orosz független portál szemlézett a héten – arra a következtetésre jutott, hogy az EU (!) már akár 2027-ben katonai támadást indíthat Oroszország ellen.

Uniós rakéták Szentpétervárra?  

A lap Kreml-párti elemzőket idéz, köztük a fehérorosz állami médiában vezető pozíciókat betöltő „katonai szakértőt”, Alexander Zimovszkit.

Szerinte például a NATO stratégái arra a következtetésre jutottak, hogy Oroszországot le lehet győzni egy korlátozott területre kiterjedő háborúban anélkül, hogy Moszkva nukleáris válaszcsapást hajtson végre.

Erre – állítja Zimovszki – akkor jöttek rá a nyugati illetékesek, amikor a 2022-es harkivi ukrán ellentámadást, valamint a 2024-es oroszországi Kurszkba történt ukrán betörést „tervezték”.

Egy korábbi Kreml-tisztviselő, Andrej Klincsevics – aki jelenleg a Katonai és Politikai Konfliktusok Tanulmányainak Intézetét vezeti – szintén azt mondta a lapnak, hogy az EU (!) még 2030 előtt megpróbál kiprovokálni egy közvetlen konfliktust Oroszországgal. Szerinte a „legnyilvánvalóbb” konfliktuspont Kalinyingrád lehet.

A Pravda összesen három forgatókönyvet vázolt fel az Európa-Oroszország összecsapásra.

• Kalinyingrád. A háború a már említett, Balti-tenger partján fekvő orosz exklávéban robban ki. Az EU (!) a levegőben és a tengeren is blokád alá vonja Kalinyingrádot, majd ignorálja Oroszország tiltakozását és ultimátumát annak visszavonására. Emiatt „csapatainknak utat kell majd törniük maguknak a Suwalki-folyosón, hogy elérjék a (kalinyingrádi) erőinket”, vizionálja Klincsevics. (A lengyel-litván határon húzódó folyosó jelentőségéről itt írtunk.)
• Moldova. A lap idézi az orosz hírszerzés figyelmeztetését, miszerint „a NATO felgyorsítja Moldova átalakítását katonai támaszponttá.” (Érdemes persze hozzátenni, hogy Moldova nem NATO-tag, és nincsenek is hivatalos tervek a csatlakozásra.) Szergej Szudakov, az orosz Katonai Tudományok Akadémiájának társult tagja szerint „Oroszországnak erre válaszolnia kell – és nem csak diplomáciailag.” Szerinte az orosz rakétacsapások „elkerülhetetlenek” lesznek, mivel az Odessza-Mikolajiv vonal áttöréséhez jelentős erőkre és időre lenne szükség.
• Az északi sarkvidék. A Pravda a sarkvidéki háborút valószínűtlennek tartja a közeljövőben, mivel Kína is „kulcsjátékos” ebben a régióban, márpedig vele sem Európa, sem az Egyesült Államok nem akar konfliktusba keveredni rövid távon. Zimovszki szerint ugyanakkor Finnország már nagyobb fenyegetést jelenthet Oroszországra. A finnek ugyanis már jóval a 2023-as NATO-csatlakozásuk előtt szisztematikusan készültek egy esetleges háborúra, előbb a Szovjetunióval, majd Oroszországgal. Jó állapotban megőrizték a katonai infrastruktúrájukat, amit „a szövetség használhat majd a Szentpétervár, Karélia és a Murmanszki régió elleni támadásokhoz”.

A Pravda forrásai végezetül azzal érveltek, hogy a NATO-elleni háborút Moszkva akkor tudja a legkönnyebben megelőzni, ha legyőzi Ukrajnát. Klincsevics pedig – más elemzőkhöz hasonlóan – még azt is javasolja, hogy a Kreml a nemzetközi tiltás ellenére is hajtson végre nukleáris teszteket, és az ezekről készült videókat – nyilván elrettentésül – terjessze Nyugaton.

Mi áll a háttérben? 

Nagyjából ennyi a cikk, aminek állításai jelenleg – tesszük hozzá – Európából nézve minimum meredeknek, de még inkább őrültségnek tűnnek. De akkor miért foglalkozunk vele?

Egyrészt azért, mert bemutatja a kormányközeli orosz média és az orosz hatalom gondolkodását – az éppen 100 évvel ezelőtt alapított Komszomolszkaja Pravdát Vlagyimir Putyin kedvenc lapjaként is emlegetik.

Másrészt a cikk figyelmeztető jel lehet, hiszen azt a célt is szolgálhatja, hogy felkészítse az orosz közvéleményt egy, a NATO-val vívott közvetlen háborúra.

A nyugati hatalmak és Oroszország között persze már most is proxy háború zajlik Ukrajnában, a közvetlen háború azonban új, a jelenleginél sokkal súlyosabb dimenzióba emelné a konfliktust – orosz támadások célpontjává válhatnának például az európai NATO-tagországok városai.

A vélt vagy valós orosz félelmeknek alighanem táptalajt jelent, hogy a NATO a közelmúltban a honvédelmi és az ahhoz kapcsolódó infrastrukturális kiadások jelentős emeléséről döntött – 2035-ig a GDP 5 százalékára kell emelniük a tagállamoknak azokat a jelenlegi mintegy két százalékról.

Ezt az észak-atlanti szövetség nem támadó, hanem védelmi célokkal indokolja. Szerinte Oroszországot így lehet a leghatékonyabban elrettenteni attól, hogy még Ukrajnánál is távolabb merészkedjen. Moszkva viszont a jelek szerint fenyegetésként tekint erre (és a NATO keleti bővítésére is), ami – ha nincs megfelelő kommunikáció a két fél között – akár további súlyos eszkalációhoz is vezethet.