Európai parlamenti viták nézése során általában azzal szembesülhetnek az érdeklődő, általában európai adófizető polgárok, hogy európai képviselőik bizony igen ritkán vesznek részt nagy számban ezeken az eseményeken.
Persze nemcsak ez az oka annak, hogy az Európai Parlament (EP) ülései gyakran igencsak álmosító események, de semmiképpen sem segít átérezni, hogy éppen sorsdöntő, minden európai életét befolyásoló kérdésekről beszélnek a képviselők, amikor az EP 720 tagjából alig néhányan üldögélnek az ülésteremben. És ők is jellemzően azok, akik a következő néhány percben terveznek felszólalni, esetleg valamiért különösen szívügyük az adott ügy vagy felszólaló – vagy netalán kicsit elbóbiskoltak, és még nem tudták rávenni magukat, hogy kimenjenek egy kávéért.
Magyar olvasók számára esetleg feltűnő lehetett az is, hogy még Orbán Viktor október 9-ei, a sajtóban már-már a „Jó” és a „Gonosz” (mindenki ízlése szerint helyettesítse be a szereplőket a szerepekbe) epikus összecsapásaként beharangozott európai parlamenti jelenése idején sem volt messze teltház az ülésteremben – bár a szokásosnál jóval több képviselő ült a széksorokban.
Természetesen egy EP-képviselő munkájának nem az egyetlen és nem is legfontosabb része az, hogy az ülésteremben a többiek felszólalásait hallgassa, de mivel ez van leginkább a választók számára szem előtt, érthető, ha egyesekben felmerül az a gondolat, hogy azért a havi bruttó, az európai adófizetőktől kapott 10802,91 (tényleg, ez a pontos összeg) eurós – azaz mostani árfolyamon nagyjából 4,4 millió forintos – fizetésért akár végig is ülhetnék a ráadásul nagyjából havonta egyszer néhány napos plenáris üléseket.
Várják ki a sorukat!
Damian Boeselager, a Volt Párthoz tartozó német EP-képviselő néhány fiatal képviselőtársával együtt (a Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakció tagja) ezen próbál változtatni egy kezdeményezéssel, amelyre Roberta Metsola, az EP elnöke is áldását adta. A Politico által bemutatott tervek szerint első körben különböző „trükkökkel” igyekeznének az üléseken való részvételre rávenni a képviselőket.
Az egyik ilyen trükk az lenne, hogy a korábbi gyakorlattal szemben az egy-egy plenáris vitán felszólalni kívánó képviselők nem kapnának egy pontos időpontot arra, mikor kapnak alkalmat a felszólalásra. Eddig pontos menetrend szerint, percre, sőt másodpercre pontosan lebontva megvolt, ki mikor következik, és ehhez képest csak minimális csúszásokra került sor – a képviselőnek tehát elég volt néhány perccel a kijelölt idősáv előtt beoldalognia a terembe, majd aztán dolgát jól végezve angolosan (bocsánat, az az idő már elmúlt, tehát: franciásan, németesen, magyarosan, kinek hogy) távozzon.
A javaslat szerint azonban ezen túl az ülést levezető elnök a frakciók kijelölt nyitó szónokainak köre után szabadon dönthetne arról, kinek ad szót.
„A szót kérő és a felszólalási időt kapó szónokoknak szükséges lenne a teljes vitán részt venniük, és figyelniük a képernyőket, hogy ők lesznek-e a következő megszólalók”
– olvasható a Politico által látott körlevélben.
Ezen kívül a viták élénkítésén dolgozó csoport az úgynevezett kék kártyás kérdések lehetőségét is szeretnék kihasználni. A plenáris üléseken a képviselőknek lehetőségük van egy másik – és másik frakcióhoz tartozó – képviselő felszólalása közben egy kék kártya felemelésével (vagy ennek elektronikus megfelelőjével) jelezhetik, hogy kérdést kívánnak feltenni a felszólalónak. Ez a kérdés nem lehet hosszabb 30 másodpercnél, a képviselő elutasíthatja a válaszadást, vagy maga is 30 másodpercben válaszolhat.
Boeselagerék azt tervezik, hogy akár frakciók szerint felosztva egymást is kérdésekkel fogják ostromolni, hogy meghonosítsák a gyors kérdések és válaszok kultúráját a plenáris üléseken.
Jobb rezgések
Az új felszólalási rendszer már debütált is az EP-ben, méghozzá január 21-én, kedden (azon a napon, amikor a plenáris ülés napirendjén a magyar kormány által az uniós csalás elleni ügynökség, az OLAF munkatársai ellen végrehajtott állítólagos kémkedése is szerepelt. Aki a vitának ezt a részét szerette volna követni, az azzal szembesülhetett, hogy órákkal később jutottak el eddig a napirendi pontig a képviselők, mint ahogy az előzetes menetrendben meg volt adva. Ez azért történt így mert a délelőtti ülésen, amikor „A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály végrehajtásának szükségessége a demokrácia közösségimédia-platformokon való védelme érdekében, többek között a külföldi beavatkozással és a torzított algoritmusokkal szemben” volt terítéken, már az új rendszer szerint bonyolították a felszólalásokat, és részben ennek következményeképpen, részben Boeselagerék erőfeszítéseinek hatására szokatlanul sok kék kártyás kérdés-válaszra is sor került.
Az első tapasztalatok tehát bíztatónak tűnnek.
„Mindenki azt érezte, hogy jobbak voltak a rezgések a teremben”
– mondta Boeselager a „próbaüzem” után, és véleményét több törvényhozó és parlamenti stábtag is osztotta.
„A terem egészen tele volt… ez már egy jó kiindulás”
– fogalmazott például Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is. Igaz, délutánra el is fogyott a lendület, a magyar kormány kémkedéséről szóló vitán például megint alig lézengtek a képviselők.
Keményebben is felléphetnek
Ha azonban ezek a trükkök hosszabb távon nem érik el a kívánt célt, a Roberta Metsola asztalán lévő javaslatok között más intézkedések lehetőségei is ott vannak. Felmerült például az is, hogy a teremben jelen lévő képviselők saját helyeik helyett beülhessenek az első sorokba (itt jelenleg a frakciók vezetőségének vannak fenntartott helyeik). Ha pedig minden kötél szakad, akkor kötelező részvételi kvóta bevezetését is lehetségesnek tartják az EP-ben, amely minden frakció számára előírna egy minimális létszámot, amellyel képviseltetniük kell magukat a vitákon – ha pedig nem jön össze az elvárt képviselői létszám, a levezető elnök be is rekeszthetné (sőt más elképzelések szerint kötelezően be is kellene rekesztenie) a vitát.
Ha valamilyen formában kötelezővé tennék a részvételt a plenáris üléseken a képviselőknek, annak feltehetően sokan nem fognak örülni, köztük egyes magyar EP-képviselők sem. A Lakmusz minapi cikkéből például kiderült, hogy Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a megválasztása és 2025 január 14-e között tartott 27 plenáris ülés közül csak tízszer volt jelen az EP-ben, azaz az ülések 37 százalékán vett részt, és ezzel az egész Európai Parlament egyik legkevésbé aktív tagja.
Deutsch Tamás, a Fidesz EP-listájának éléről megválasztott EP-képviselő a jegyzőkönyvek tanúsága szerint ennél jóval aktívabb volt, hiszen az ülések 85 százalékán ott volt. Persze önmagában az, hogy a jegyzőkönyv szerint megjelent az ülésteremben, az nem jelenti azt, hogy a viták nagy részét végig is ülte – az is igaz viszont, hogy a képviselők más módon is hasznos munkát végezhetnek az EP-ben, ahogy azt a Fidesz listavezetője is bemutatta nemrég, amikor „doyenként” váratlanul át kellett vennie egy bizottsági ülés vezetését.
Európai választópolgárként viszont alighanem csak üdvözölni lehet a törekvést, hogy némi élettel teljenek meg a strasbourgi ülésterem falai, és az ott elhangzó, gyakran tényleg fontos felszólalásoknál úgy érezhessük, az EP-képviselők legalább fizikai jelenlétükkel megtisztelik a témát és egymást.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
