Az orosz erők megkezdték a kivonulást Szíriából, két teherszállító hajó, a Sparta II és a Sparta tegnap kihajózott Tartusz kikötőjéből, jelentős katonai felszerelést szállítva. Az orosz visszavonulás a sikertelennek tűnő tárgyalásokat követi Szíria új ideiglenes elnökével, Ahmed al-Saraa-val, aki hivatalosan január 29-én foglalta el a pozíciót. Az al-Saraa állítólag követelte Bassár el-Aszad volt elnök kiadatását, de Oroszország egyes értesülések szerint visszautasította a volt szíriai vezető visszaküldésére irányuló követelést.
Teljesen új játszma kezdődik
Valóban, Oroszország szíriai katonai jelenléte szétesőben van. A volt diktátor, Bassár el-Aszad egykori védőhatalma több évtizedes elkötelezettségének romjaival néz szembe.
Vlagyimir Putyinnak most át kell pozicionálnia fegyveres erőit és valószínűleg Líbiát választja új helyszínnek. Ez gondot jelenthet Európának – de Oroszország számára sem akadálymentes.
Aszad bukása után egy ideig nem volt világos, hogy mit hoz a jövő az orosz csapatok számára Szíriában. Szíria azonban most egyoldalúan felmondta azt a szerződést, amely Moszkvának biztosította a tartuszi kikötő használatát. A 2019-es megállapodás 49 évre szólt volna, és Oroszországnak közvetlen hozzáférést biztosított volna a Földközi-tengerhez.
A Bild című lap szerint az EU által az új damaszkuszi vezetőkre gyakorolt diplomáciai és gazdasági nyomás is oda vezetett, hogy Szíria most vissza akarja szerezni a kikötő feletti ellenőrzést. Annalena Baerbock külügyminiszter a beszámoló szerint damaszkuszi és rijádi útjain január elején egyértelműen az orosz csapatok Szíriából való kivonása mellett foglalt állást. Többször hangsúlyozta, hogy ez Németország számára is európai biztonsági kérdés.
Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
Oroszország afrikai csomópontja
Oroszország haditengerészete a térségben évtizedeken keresztül Tartuszból működött, hadihajók és atom-tengeralattjárók horgonyoztak ott. A kikötő lehetővé tette a katonai jelenlétet a Földközi-tengeren, haditengerészeti gyakorlatok bázisaként és az afrikai orosz tevékenységek központjaként szolgált. Ebben központi szerepet játszott a Latakia kikötőváros közelében lévő Hmeimim légibázis is. Az orosz zsoldosműveleteket kezdetben a Hmeimimből hajtották végre a Közép-afrikai Köztársaságban, később pedig Szudánban, Líbiában, Maliban és Burkina Fasóban.
Kezdetben a Wagner-csoportot telepítették oda. A korábbi parancsnok, Jevgenyij Prigozsin megbuktatása után most az orosz védelmi minisztérium irányítása alá tartozó orosz „Afrika Hadtest” tevékenykedik ott. Az amerikai Institute for the Study of War szerint 1800 orosz harcos állomásozik Kelet-Líbiában. Ezen kívül több ezer ember van más afrikai országokban, amelyek katonai kormányai barátságosak Oroszországgal.
A szíriai kivonulás
December eleje óta egyre több jel utal arra, hogy Oroszország nagy mennyiségű katonai felszerelést és csapatot von ki Szíriából. Például nagy teherdarukkal felszerelt kereskedelmi hajókat láttak Tartusz kikötője felé tartva. Tavaly karácsony este az egyik ilyen teherhajó, a szankcionált „Ursa Major” elsüllyedt a spanyol partoknál.
Emellett a CNN által elemzett repülési adatok azt mutatják, hogy december közepe óta naponta legalább egy Antonov AN-124, vagy Iljusin IL-76 típusú, nagy befogadóképességű orosz szállító repülőgép szállt fel Hmeimimből. A célállomás: al-Khadim, egy katonai bázis a líbiai Bengázi közelében.
Az új líbiai bázis
Az észak-afrikai országban 2014 óta polgárháború dúl. A konfliktust egy 2020-as tűzszünet fagyasztotta be, azóta az ország megosztott. A nyugati részt, a fővárossal, Tripolival, egy nemzetközileg elismert kormány ellenőrzi. Keleten Khalifa Haftar, a polgárháború egyik legfontosabb hatalmi csoportjának, a Líbiai Nemzeti Hadseregnek (LNA) a parancsnoka uralkodik.
Francia katonai szakértők szerint Oroszország már több, mint egy éve tárgyalásokat folytat Haftárral egy líbiai tengerészeti támaszpontról a Földközi-tenger keleti partvidékén. Valószínűleg Bengázi vagy Tobruk jöhet szóba.
A Nova olasz hírügynökség két héttel ezelőtti jelentése szerint Oroszország bővíti katonai jelenlétét Líbiában azzal, hogy katonákat és felszerelést szállít a Csáddal és Szudánnal határos Maaten Al Sarra bázisra. A Nova jól értesült líbiai forrásokból arról számol be, hogy ez a stratégiai fontosságú légibázis, amelyet az 1980-as évek líbiai-csádi háborúja során használtak, most egy nagyszabású orosz művelet középpontjában áll, amelynek célja a Száhel-övezet feletti ellenőrzés megerősítése, amely terület egyre inkább Moszkva geopolitikai érdekeinek középpontjába kerül.
Az olasz hírügynökség szerint a szíriai hadsereg elől menekülő, a Bassár el-Aszad rezsimhez kötődő erők megkezdték az együttműködést az orosz technikusokkal a bázis újbóli működtetése és az infrastruktúra, például a kifutópályák és a raktárak helyreállítása érdekében. A bázis az afrikai orosz műveletek egyik fő logisztikai központjává és a partvidék más területeire irányuló ellátmányok áramlásának fontos központjává válik.
„Csak két lépésnyire tőlünk”
A megnövekedett orosz katonai jelenlét kilátásba helyezése Líbiában nyugtalanságot keltett a NATO képviselői között. Guido Crosetto olasz védelmi miniszter a La Repubblica című olasz napilapnak nyilatkozott:
„Az orosz hajók és tengeralattjárók a Földközi-tengeren mindig aggodalomra adnak okot, még inkább, ha 1000 kilométer helyett csak két lépésre vannak tőlünk”.
Ráadásul az orosz csapatok tovább destabilizálhatják az ország amúgy is törékeny politikai helyzetét. Ez pedig az Európa felé irányuló migrációs áramlások növekedéséhez vezethet. Európa energiabiztonsága is veszélybe kerül, ha Líbia olaj- és gázkészletei orosz befolyás alá kerülnek. 2023-ban a Líbiából származó földgázimport a teljes európai földgázimport alig egy százalékát tette ki.
Jalel Harchaoui, a brit Royal United Services Institute for Defence and Security Studies (RUSI) nevű brit kutatóintézet kutatója szerint Oroszország még nem állomásoztat hadihajókat vagy atom-tengeralattjárókat Líbiában. „Ez azért is bölcs dolog, mert egy ilyen merész lépés a NATO mozgósítását provokálhatná” – mondta Harchaoui a CNN-nek.
Visszalépés Oroszországnak
Oroszország számára Líbia bizonyos szempontból nem megfelelő helyettesítője Szíriának. A szállító repülőgépek ugyanis csak akkor érhetik el Oroszországból Líbiát, ha Törökország fölött repülhetnek, ami Ankarának adut ad a kezébe.
Ulf Laessing, a Konrad Adenauer Alapítvány mali Száhel-programjának vezetője szerint Vlagyimir Putyinnak gondjai is lehetnek partnerével, Kalifa Haftarral. „Haftar gyakran változtatja hűségét, az országnak csak a felét ellenőrzi, és 81 évesen nem éppen egy fiatalos figura” – mondja Laessing a CNN-nek.
Míg Putyin arra törekedett, hogy Aszad bukását jelentéktelennek minősítse, a Szíriából való kivonulás visszalépést jelent Oroszország afrikai ambíciói számára. Mert az afrikai kormányok most valószínűleg kétszer is meggondolják, hogy Moszkva tudja-e garantálni a biztonságukat. „Maliban vagy Nigerben nem maradt észrevétlen, hogy Oroszország nem ment Aszad segítségére” – hangsúlyozza Laessing.
A miniszterelnök jabvasolta. 
