Miért nem szabad elismerni Putyin fennhatóságát a Krím-félszigeten?

Trump elnök az elmúlt napokban újonnan megvédte Oroszország Krímre vonatkozó igényét is, kijelentve, hogy a félsziget „évekkel ezelőtt elveszett”. Az elnöki verbális beavatkozásra azon kiszivárgott jelentések közepette került sor, amelyek szerint Washington azt javasolta:  hivatalosan ismerjék el Oroszország Krímre vonatkozó igényét – amit Zelenszkij többször is kizárt.

Franciaország, Finnország és az EU ezzel szemben szerdán hangsúlyozta, hogy minden békemegállapodásnak tartalmaznia kell Ukrajna területi integritásának tiszteletben tartását.

Müncheni Egyezmény 2.0

A vezető olasz La Repubblica szerint Trump ajánlata egy diktált béke lenne:

„Először is, a Krím hivatalos elismerése oroszként: a nemzetközi jog durva megsértése. Másodszor, a Moszkva által megszállt többi ukrán terület de facto elismerése az USA által. Harmadszor, Kijevnek nincs NATO (de igen az EU-tagságra). Negyedszer, az USA ellenőrzése a zaporizzsjai atomerőmű felett. Ötödször, az ukrán ásványkincsek és ritkaföldfémek USA általi kiaknázásáról szóló megállapodás. Hatodszor, az Oroszország elleni amerikai szankciók drasztikus enyhítése, beleértve az energiaszektorban való együttműködést is. ... Putyint egyszerűen arra fogják kérni, hogy vonja ki Oroszországot néhány megszállt területről, például Herszon környékéről, és így állítsa vissza az ukránok hozzáférését a Dnyiprohoz. ... Reméljük, hogy ez nem egy újabb Müncheni Egyezmény lesz”.

Marco Rubio külügyminiszter a múlt héten Párizsban európai és ukrán vezetőkkel folytatott megbeszéléseket a békefolyamatról. A transzatlanti vezetők számára továbbra is fennáll az elsődleges választás: vagy felépítik Ukrajnát, mint a NATO határa mentén kúszó orosz imperializmus elleni védőbástyát, vagy feláldozzák az orosz agresszornak egy pirruszi béke érdekében.

Miért kulcskérdés a Krím?

A Krím feletti orosz ellenőrzés elismerése katasztrofális lenne Amerika és Európa érdekei és tekintélye szempontjából az egész eurázsiai térségben. A Krím-félsziget ellenőrzi a Fekete-tengert, így Vlagyimir Putyin rálát az egész ukrán partvidékre Odesszától a Duna-deltáig, valamint Moldovára és Romániára is.

A Krím stratégiai szinten hihetetlenül jelentős a Kreml számára. Ez egy bázis az orosz Fekete-tengeri Flotta számára, és kritikus hozzáférést biztosít a kereskedelemhez olyan kikötőkön keresztül, mint például Szevasztopol. Ami a konfliktus narratíváját illeti, Putyin és szövetségesei ráadásul beleszőtték a Krímet az orosz nemzeti mítoszba, és a nemzet létfontosságú részeként fogalmazták meg. A régió elvesztése súlyosan megalázó és borzasztóan költséges lenne a rezsim számára.

Oroszország a Krím és a Fekete-tenger ellenőrzésével szabadon összpontosíthat a Dél-Kaukázus leigázásának befejezésére. Oroszország már mélyen behatolt Grúziába, és az utóbbi időszakban elfordította a nemzetet Európától. Örményország kialakulóban lévő ellenforradalma, amely az orosz igát le akarja dobni magáról, nem tudná túlélni az oroszok nyomulását, ha lezárulna az ukrán válság.

Putyin pedig Grúziával és Örményországgal a zsebében megvalósíthatná álmát, hogy visszaállítsa a Fekete-tenger orosz ellenőrzését Keleten a török határtól egészen Nyugaton Romániáig. Egy orosz Krím, amely lehetővé teszi a Kreml számára a Fekete-tenger és a Kaukázus feletti ellenőrzést, nagy győzelmet jelentene különleges katonai művelete számára. Amerika és Európa számára pedig ez hatalmas stratégiai vereséget jelent.

Oroszország a Krím-félsziget és a Kaukázus ellenőrzésével uralná a felvirágzó „Közép-Ázsia-Kaukázus-Európa Gazdasági Folyosót” (CACE). A CACE vagy a „Középső Folyosó” alternatív regionális kiutat kínál az orosz uralom alatt álló „Transzszibériai Északi Folyosó” helyett. Oroszország aláásná ezt a növekvő gazdasági folyosót, amely jelenleg elősegíti a közép-ázsiai és kaukázusi köztársaságok autonómiáját.

Miután Oroszország szilárdan ellenőrzése alatt tartja a Krímet, és ezen keresztül a Fekete-tengert és a Kaukázust, megpróbálja majd megszorongatni a Közép-Ázsiába vezető kaszpi-tengeri átjárót, hogy elnyomja a régió kialakulóban lévő függetlenségét. Közép-Ázsia ritka ásványkincsek tárháza jóval meghaladja Ukrajnáét, nem is beszélve a bőséges olaj- és gáztartalékokról, amelyek nagyrészt amerikai befektetéseknek köszönhetően alakultak ki. A Krím orosz ellenőrzése veszélyezteti Amerika és Európa hozzáférését Közép-Ázsia természeti erőforrásaihoz.

Kína már dörzsöli a markát

Kína lesz a legnagyobb haszonélvező, ha Oroszország ellenőrzi ezeket a Közép-Ázsia és Európa közötti eurázsiai átjárókat („chokepoints”). Oroszország ugyanis egyre inkább Kína gazdasági vazallusállama, és nincs olyan befolyása, amellyel Eurázsia-szerte versenyezhetne vele gazdaságilag. Kínai mérnökök jelenleg az Irán-Örményország-Grúzia-Oroszország úthálózatot összekötő út burkolását végzik. Kína stratégiai partnerséget kötött Azerbajdzsánnal és Grúziával, és koncessziót kapott Grúzia fekete-tengeri mélyvízi kikötőjének, Anakliának az üzemeltetésére. Közép-Ázsiában Kína már régóta kiszorította Oroszországot mint domináns gazdasági szereplőt.

Ha Kína profitálna a legtöbbet az orosz Krímből, akkor a NATO-tag Törökország, Románia és Bulgária veszítene a legtöbbet. A Krím ellenőrzése nagymértékben javítaná az orosz regionális pozíciót Törökországgal szemben, és lehetővé tenné számára, hogy befolyását a Földközi-tenger keleti medencéjére vetítse ki. A Fekete-tenger nyugati részén található földgázkészletek fejlesztése és üzemeltetése a három NATO-tagállam részéről ilyen körülmények között orosz zavarásnak és zaklatásnak lenne kitéve.

A Közép-Ázsia türk köztársaságaival összekötő kereskedelmi útvonalakra vonatkozó török tervek hasonlóképpen a Kaukázus és a Fekete-tenger orosz ellenőrzés miatt bizonytalanabbá válnának. A Krím orosz ellenőrzésének amerikai jóváhagyása – Dél-Oszétia, Abházia, Luhanszk és Donyeck ellenőrzésére építve – a Fekete-tenger egész térségét a Kaukázustól a Földközi-tenger keleti részéig elbizonytalanítaná.

Trump elnök és Rubio miniszter egyaránt kijelentette, hogy a béke felé való előrelépés hiányában az Egyesült Államok továbblép. A mondás, miszerint a rossz alku rosszabb, mintha nem lenne alku, különösen igaz Ukrajna esetében. Az öldöklés befejezésére irányuló méltányos amerikai erőfeszítést egy hibás stratégia akadályozza, amely inkább aláássa, mint optimalizálja az amerikai befolyást a tartós tűzszünetről szóló tárgyalások során. Trump azáltal, hogy Kijevet jelölte ki agresszornak, és kizárta Ukrajnát és Európát a kollektív béketárgyalásokból, csökkentette Washington befolyását.

Márpedig minden olyan engedmény, amely a regionális biztonságot és stabilitást súlyosbítja, és hátrányos helyzetbe hozza az amerikai és európai érdekeket Oroszország és Kína érdekeivel szemben, nem képezheti vita tárgyát. Következésképpen az orosz Krímet eleve ki kellene zárni, mivel az amerikai és európai érdekek és tekintély közvetlen elvesztését eredményezné Eurázsiában és a Földközi-tenger keleti részén.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)