A népszavazáson a részvételi arány 50 százalék feletti volt, ami jóval meghaladja a népszavazás érvényesítéséhez szükséges 33 százalékot. A szavazóhelyiségek lezárultáig több mint 1,5 millió szavazó – a szavazásra jogosultak 51 százaléka szavazott. Az EU-csatlakozásnak, mint célnak az alkotmányba foglalását 50,35 százalék támogatta.
A 37 külföldi országban a moldovai állampolgárok által leadott több mint 235 ezer szavazat 76,8 százaléka támogatta az alkotmány módosítását, 23,2 százaléka pedig nem. Több mint 180 ezer külföldről érkezett szavazat volt igen, és csak 55 ezer volt a nem. A szomszédos Romániában voksoló moldovai állampolgárok 92 százaléka igennel válaszolt az EU-csatlakozásra a népszavazáson — foglalja össze a Szabad Európa román nyelvű kiadása.
Fotó: X / Maia Sandu
Egyébként a külföldről érkező szavazatok ugyanúgy oszlottak meg, mint a népszavazással együtt tartott elnökválasztás eredménye: azokban az országokban, ahol az EU-párti, jelenleg hatalmon lévő Maia Sandu győzött, a többség igennel szavazott, ahol pedig az ellenjelöltek, Alexandr Stoianoglo vagy Renato Usatîi nyertek, ott nemmel.
Moldovában 2021 óta nyugatbarát kormány van hatalmon, ami egy évvel azután alakult, hogy Sandu elnyerte az elnöki tisztséget. Jövőre pedig parlamenti választást tartanak. Moldova, a mintegy 2,5 millió lakosú volt szovjet köztársaság, Ukrajna orosz megtámadása után, 2022-ben jelentkezett az EU-ba, és azon a nyáron tagjelölt státuszt kapott, hasonlóan Ukrajnához. Brüsszel idén június 21-én megállapodott a moldovai tagsági tárgyalások megkezdéséről.
Cristian Cantir, az Oaklandi Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó moldovai docense szerint a közvélemény-kutatások „túlértékelték az EU-párti érzést”, amely az országon kívüli szavazatok nélkül nem nyert volna többséget a népszavazáson — említette a TRT World.
A szórvány igent mondott a legtöbb országban
Az országok túlnyomó többségében a moldovaiak „igen”-t mondtak. A negatív szavazatok csak Oroszországban, Törökországban és Bulgáriában voltak többségben – abban a három országban, ahol a szocialista jelölt, Alexandr Stoianoglo több szavazatot kapott, mint Maia Sandu, és Izraelben, az egyetlen országban, ahol Balti polgármestere, Renato Usatîi végzett az élen.
Romániában 12 városban 16 szavazóhelyiséget nyitottak, ahol csaknem 23 ezer moldovai állampolgár voksolt a népszavazáson, és csak négy megyében — Szucsáva, Bákó, Galac és Konstanca (Suceava, Bacău, Galați és Constanța) — volt 90 százalék alatti az EU-párti alkotmánymódosítás támogatottsága.
Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
A legtöbb külföldi szavazóhelyiség három nagy moldovai diaszpórával rendelkező európai államban nyílt: Olaszországban (60), Németországban (26) és Franciaországban (20). Mindhárom esetben nagyjából hasonló volt az igen szavazatok aránya. Franciaországban a szavazók több mint 79, Olaszországban csaknem 79, Németországban pedig közel 76 százaléka támogatta az igent. Ukrajnában, a két kijevi és odesszai körzetben 333 moldovai szavazott, akiknek csaknem 80 százaléka az alkotmány módosítására voksolt.
A „nem” szavazatok négy országban voltak többségben
Az ellenkező póluson nemet mondtak Oroszországban, ahol a szocialista jelölt, Alexandr Stoianoglo kapta a legtöbb szavazatot az elnökválasztáson. A Moszkvában lévő két szavazóhelyiségben több mint 7500 polgár szavazott, akik csaknem 91 százaléka ellenezte az alkotmánymódosítást.
Törökországban a moldovaiak 72 százaléka a nem mellett tette le a voksát a népszavazáson, Izraelben pedig csaknem 62 százaléka. Az egyetlen EU-tagország, ahol a moldovai diaszpóra tömegesen szavazott az EU-csatlakozás ellen, Bulgária, ahol a nem szavazatok aránya meghaladta a 61 százalékot. Ilyen szempontból érdekes, bár számában nem jelentős, eredmény született Fehéroroszország egyetlen szavazóhelyiségében, Minszkben, ahol 54 százalék igennel szavazott.
Bíztak az előrejelzésekben
A közvélemény-kutatások szerint sem a moldovai elnökválasztás, sem az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazás nem okozhatott volna semmi váratlant. Maia Sandu Európa-párti elnöknek kellett volna nyernie már az első fordulóban, és az EU-párti oldalnak valójában diadalmaskodnia kellett volna a népszavazáson, azonban az október 20-i eredmények ettől nagyon eltérőek lettek — írja a Carnegie Alapítvány szakértője elemzésében.
Fotó: Wikipédia
A választási kampány során a közvélemény-kutatások többé-kevésbé egyforma képet festettek. Sandunak a szavazatok 35 százalékát jósolták egy augusztusi közvélemény-kutatásban, amely szerint legfőbb ellenfele, Alexandr Stoianogló mindössze 9,9 százalék támogatást kapott. A kampány végén, októberben egy felmérés szerint kevés változás történt: Sandu 36,1, Stoianoglo 10,1 százalékon állt.
Így volt ez az EU-népszavazásnál is: Augusztusban 55,2, szeptemberben 53,8, októberben 55,1 százalék volt az EU-integráció alkotmányba való beépítésének támogatottsága. Ugyanekkor, időrendben, a „nem” kampányt a választók 36,1, 35, illetve 34,5 százaléka támogatta.
A Sandu-párti tábor optimizmusát a hagyományosan EU-párti nyugati moldovai diaszpóra részvétele erősítette meg, ahol sok szavazóhelyiséget nyitottak. Míg Oroszországban több százezer moldovai él, Moszkvában mindössze két szavazóhelyiség volt, szemben például a tizenhattal az Egyesült Államokban és héttel Kanadában.
Micsoda meglepetés!
A szavazóhelyiségek bezárása után azonban megdöbbenés vett erőt az EU-párti táborban. Míg Sandu a vártnál több szavazatot kapott (42,25 százalék), Stoianoglo végül több mint a kétszeresét az előrejelzésben szereplőnél (25,98 százalékot). Így Sandunak nem sikerült elérnie az 50 százalékot, ami azt jelenti, hogy egy második fordulót is tartanak az elnökválasztáson, ahol Stoianoglóval kell szembenéznie november 3-án, azaz most vasárnap.
A népszavazás vékony többsége az EU-integráció mellett szólt. Amíg a moldovai diaszpóra szavazatai meg nem érkeztek, addig a „nem” vezetett. A végeredmény 50,39 százalék, azaz 750 238 igen és 49,61 százalék, azaz 738 636 nem szavazat lett. A különbség csak 11 602 szavazat.
Más szóval, a közvélemény-kutatások messze pontatlannak bizonyultak. Az eredmény drámai példája a moldovai társadalom megosztottságának – amit most nagyon nehéz lesz figyelmen kívül hagyni.
Az Alkotmány módosítását követően a preambulum kimondja majd, hogy a Moldovai Köztársaság „stratégiai célja” az Európai Unióba való integráció, a Moldovai Köztársaság népének identitása pedig „európai”.
Moldova a szokatlan ellentmondások országa
Bár az eredmények megdöbbentőnek tűnhetnek, valójában Moldovára jellemzőek a szokatlan ellentmondások és a politika paradox helyzeteket tud teremteni. A moldovai politikusok sem illenek fekete-fehér kategóriákba. Minden más mellett a legutóbbi szavazás eredményei azt mutatták, hogy a Moldováról, mint egy népszerű, Európa-párti elnök által vezetett EU-párti országról kialakított kép túlságosan leegyszerűsítő elképzelés.
Például emlékezzünk a Moldovai Kommunista Párt diadalára a 2001-es parlamenti választásokon. A szavazás előtt a kommunisták ígéretet tettek a volt szovjet tagköztársaságokkal való szorosabb kapcsolatra, és arra, hogy megvizsgálják annak lehetőségét, unióra lépjenek Oroszországgal és Fehéroroszországgal. Kevesebb mint két évvel hatalomra kerülése után azonban Vlagyimir Voronyin kommunista elnök felállította az Európai Integráció Nemzeti Bizottságát, ami sokak szerint Moldova EU-integrációja felé vezető út kezdete volt. Természetesen a kommunistákat mindig is oroszbarát pártnak tekintették.
Hasonlóképpen, amikor 2009-ben Európa-párti kormányt választottak – és vízummentességet, valamint gazdasági és politikai megállapodásokat kötöttek az EU-val –, az uniós csatlakozást támogató moldovaiak száma valójában csökkent. A mélypont 2015-ben következett be, amikor mindössze 39,5 százalék támogatta az EU-csatlakozást és 41,8 százalék ellenezte.
Leegyszerűsítve, a korábbi történelem azt mutatja, hogy a moldovaiak az EU-párti kormánnyal kapcsolatos elégedetlenségüket magára az unióra vetítik.
Az oroszbarát hangulat Moldovában egy másik összetett jelenség. A mai moldovai politika legjelentősebb oroszbarát alakja a száműzött iparmágnás, Ilan Shor, akit távollétében tizenöt év börtönbüntetésre ítélt egy moldovai bíróság egy 1 milliárd dolláros sikkasztásban játszott szerepéért. A jelenleg Moszkvában élő Short – okkal – a választások előtti szavazatvásárlással vádolták. De miért fogad el több tízezer moldovai 100 eurót a szavazatáért? A válasz bizonyára a szegénység, a megfelelő oktatás hiánya, és a politikusokból való kiábrándultság. Ez pedig felveti a moldovai politikai elit felelősségét is.
Amikor Sandu 2020-ban hatalomra került, megígérte, hogy olyan mindennapi problémákra összpontosít, mint a szegénység csökkentése, a korrupció elleni küzdelem és a társadalmi igazságosság biztosítása – és elkerülte a geopolitika megosztó retorikáját. Sandu politikája határozottan baloldali „szocialista” volt, ami segített neki a szavazók széles körét vonzani. A november harmadikai második fordulóban Sanduval megmérkőző Stoianoglo sem egy tipikus oroszbarát politikus. Bár a Moszkvához közelálló Szocialisták Pártjának jelöltje, ő maga támogatja Moldova EU-integrációját, és bírálta az orosz külügyminisztériumot is a Moldovával kapcsolatos értetlensége miatt.
Moldovában az oroszbarát pártok EU-párti jelölteket is állíthatnak, és az EU-párti politikusok elnyerhetik az oroszbarát szavazók támogatását is. Mindez azt mutatja, hogy Moldova távolról sem egydimenziós, fekete-fehér megosztottságú ország.
