Ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna: Németország a háborúra készül. Erről nyíltan beszélnek német kormányzati vezetők, tisztviselők, szakértők. Persze azért egyelőre inkább arról van szó, hogy ahogy Európa számos államában, Németországban is rádöbbentek arra, nagy igazsága van az ókori mondásnak: ha békét akarsz, készülj a háborúra.

A készülődés legnagyobb figyelmet kapó része a fegyverkezési program. Ahogy a NATO Spanyolországot kivéve összes tagállama, Németország is vállalta, hogy 2035-ig a GDP öt százalékára emeli a védelmi kiadásait, és az Európai Unió is több száz milliárd eurós fegyverkezési programot hirdetett.

Csakhogy a fegyverek – legyenek azok alapvetően védekező vagy támadó eszközök – csak szükséges, de nem elégséges feltételei egy háború megvívásának. Mint arról korábban lapunkban is olvashattak, egy ország „háborútűrő” képessége elsősorban azon múlik, polgárai meddig hajlandók elviselni a háború okozta kényelmetlenségeket, esetleg borzalmakat.

Mint Ukrajna esetén is láthatjuk, egy valódi, nagyszabású háború komoly terheket jelent a civil lakosság számára. A hátországban élő ukrán civileknek nemcsak a konfliktus áttételes következményeivel – mondjuk a gazdasági problémákkal – kell megküzdeniük, hanem saját, illetve szeretteik élete is folyamatosan veszélyben van. Márpedig még ha a háború az életminőség csökkenésében megnyilvánuló árát meg is hajlandók fizetni az emberek, azt már jóval kevésbé tűrik el, ha saját és családjuk élete is állandó veszélyben forog.

Fontos része tehát a háborús felkészülésnek az is, hogy a lakosságnak megfelelő védelmet biztosítson az állam vezetése. Ha bombák, rakéták vagy drónok potyognak az égből, akkor ennek a legjobb eszközei az óvóhelyek. De ezek nemcsak egy már kitört háború esetén védhetik meg az embereket a fizikai veszélyektől, hanem békeidőben is alkalmasak a lakosság megnyugtatására, az eltökéltség fenntartására. Ha mindenki tudja, hogy baj esetén van terv a lakosság ellátására és megvédésére, mindenki tudja, hogy néhány percen belül biztonságos helyre juthat, az növeli az esélyét annak, hogy a társadalom egy esetleges fenyegetéssel szemben ellenállóbb legyen.

Lepusztultak

Azonban a hidegháború lezárását követő, öröknek tetsző békeévek alatt ezt is mintha elfelejtették volna a nyugati társadalmak. Amikor Németországban az elmúlt hónapokban felmérték, hogyan is állnak óvóhelyek tekintetében, elég riasztó eredményre jutottak. A hidegháborús időkben nagyjából 2 ezer ilyen létesítményt tartottak nyilván, ezekből azonban csupán 579 maradt mostanra. A többit eladták, átalakították, beépítették.

Ott vannak például a náci Németország örökségei, a szinte elpusztíthatatlan, föld felett épített betonbunkerek, köztük a híres-hírhedt Flakturmok. Ezek között van, amelyben kiállítások, medencék vannak, másokat lakásokká alakítottak, de van, amelyet elkerült a dzsentrifikáció, és csak csendben rohad magában (ha már omladozni nem igazán tud). A hidegháborús időszak inkább föld alá épített óvóhelyeivel is hasonló a helyzet: amelyek fennmaradtak mostanáig, azokat sem tartották karban.

Valójában a helyzet annál is sokkal rosszabb, mint azt a számlálás mutatta. Az 579 papíron létező óvóhely a nagyjából 80 milliós Németországban 480 ezer embernek nyújthatna menedéket. Papíron. A valóságban azonban ezek többsége is teljesen leromlott állapotban van. Ivóvíz, élelmiszerkészletek, fekvőhely, működő mellékhelyiségek, friss levegőt biztosító szellőztetőrendszer – na, ezek nincsenek az óvóhelyek túlnyomó többségében.

„A lakossági védelmi felszerelések karbantartása és kiszolgálása már nem zajlik” – fogalmazott egy kormányzati szóvivő, hozzátéve, hogy a megmaradt óvóhelyek, köztük Berlin négy ilyen létesítménye „nem működőképes és nem látja el feladatát”.

Felmérik, mit lehet tenni

A német hatóságok most sietve próbálnak meg javítani a helyzeten, azonban a megoldást biztosan nem a régi óvóhelyek felújítása jelenti.

A kormánynak először is meg kell határoznia, milyen veszélyre készül. Másodsorban azt, hogy mit is kellene megvédeni ettől a veszélytől. Eddig egyik kérdésre sem született válasz” – mondja a német haderő, a Bundeswehr müncheni akadémiájának kockázatkutató központjának vezetője, Norbert Gebekken.

A kormányzati szervek jelenleg olyan tanulmányokra várnak, amelyek segítenének e kérdések megválaszolásában, csakhogy az idő közben telik, és ha az ország a terveknek megfelelően 2029-re készen akar állni egy esetleges háborúra, akkor időből nem sokkal több áll rendelkezésre, mint működő bunkerből.

A német kormány várhatóan az izraeli tapasztalatokra építve a meglévő és menthetőnek ítélt óvóhelyek felújítása mellett nem kezdene átfogó bunkerépítési programba, hanem megpróbálnának a meglévő, alkalmas helyiségek átalakításával látványos javulást elérni az elérhető óvóhelyek tekintetében.

Izraelben az alapelv az, hogy szinte minden épületben vagy háztömbben van olyan helyiség, amely elfogadható védelmet nyújt kisebb bombák vagy rakéták ellen, de néhány perces gyaloglással elérhetők komolyabb veszélyek ellen is védelmet nyújtó óvóhelyek is.

A német belügyminisztérium, a polgári védelem és a német szövetségi vagyonkezelő most közösen dolgozik egy olyan követelmény- és ajánlásrendszer kidolgozásán, amely lehetővé tenné meglévő helyiségek óvóhellyé alakítását. A tartományi hatóságok pedig közben összeírják a fennhatóságuk alá tartozó, szóba jöhető épületeket, helyiségeket, például föld alatti parkolókat, metróállomásokat és pincéket.

Ezeket aztán – ha szükséges – megerősítik majd, hogy ellenállóbbak legyenek az ellenséges fegyverek, illetve a lezuhanó törmelék becsapódásainak, majd felszerelik tábori ágyakkal, illemhelyekkel, ivóvízzel és légszűrő berendezésekkel.

Minden pincébe óvóhelyet?

A következő év végére a remények szerint egymillió ember számára nyújthatnának menedéket a felújított és átalakított óvóhelyek – ez persze még mindig igencsak távol van még attól is, hogy legalább az ellenség célpontjaiként szóba jöhető nagyvárosok lakosságának nagy részének elég legyen. A programot viszont e tapasztalatok alapján kiterjesztenék, miközben arra is ösztönöznék a lakosságot, hogy a magántulajdonban lévő helyiségeiket is alakítsák át szükség esetén óvóhelyként is használható terekké.

Zajlik egy applikáció fejlesztése is, amely szükség esetén instrukciókat biztosítana az embereknek, hogy miként tudják megtalálni a legközelebbi óvóhelyet.

Kérdés persze, hogy a tervekből mi és mikorra valósul meg. Az viszont biztos, hogy a megfelelő óvóhelyek biztosítása nem csupán a baj esetén jelentene védelmet, hanem egyben segítene is megelőzni a bajt. Tim Stuchtey, a Brandenburgi Társadalmi és Biztonsági Intézet ügyvezető igazgatója szerint:

„Ha azt mutatjuk, hogy megfelelünk az orosz agresszió jelentette kihívásnak, és megvannak az eszközeink és az eltökéltségünk értékeink megvédésére, azzal hozzájárulunk az elrettentéshez. Gyakorlatilag azt mondjuk Oroszországnak: ne is jusson az eszedbe.”

(The Guardian, The Wall Street Journal)