Nő a hajléktalan gyerekek száma Oroszországban

Oroszországban öt éve először nőtt a hajléktalan és elhanyagolt gyermekek száma. Míg a statisztikák korábban fokozatosan javultak, a tendencia most megfordult. 2025-ben az illetékes minisztérium tisztviselői több mint 57 ezer olyan kiskorút azonosítottak, akik nem élnek családban és nevelőotthonban sem.

Azt gondolhatnánk, hogy elsősorban a háború miatt árván maradtakról van szó, de akadnak köztük tinédzserek ezrei is, akiknek formálisan van családjuk, de nem tanulnak, nem laknak otthon, és nevelő intézményben sem, azaz lényegében saját magukra vannak hagyva. Mi áll e mögött? – teszi fel a kérdést a Pravdában megjelent cikk szerzője.

Több tévéműsor is foglalkozott az utóbbi időben az oroszországi utcagyerekek számának növekedésével. Borisz Altshuler, a gyermekjogokkal foglalkozó civil szervezet igazgatótanácsának elnöke több ízben kamerák előtt beszélt ennek az aggasztó tendenciának az okairól, érintve az előző rendszer hiányosságait, beismerve, hogy még ma is kevés érintett családon tudnak segíteni, és olyan intézkedéseket javasolt, amelyek változtathatnak a helyzeten.

„Mi, emberi jogi aktivisták, már 30 éve dolgozunk ezen a problémán. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a fiatalkorú csavargók száma több millió között mozgott. Az utcák és a vasútállomások hemzsegtek tőlük. Az egész országban, mindenhol ott voltak – koldultak, dohányoztak, drogoztak, a rendőrök szeme láttára. Ez hatalmas probléma volt” – fejtette ki Altshuler.

(Hozzá kell tenni, hogy a II. világháborúban 27 millió szovjet állampolgár halt meg, és nagyon sok gyerek maradt árván. Ugyanakkor szigorúbban is fogta a hatóság a nevelőotthonokból megszökötteket – nem lehetett feltűnően koldulni, dohányozni az utcákon. Az orosz rendszerváltás során sok minden szabadabbá vált – a csavargás is.)

Természetesen a mai 57 ezer nem ugyanekkora szám, de még mindig riasztó. A „hajléktalan” szó nem egészen pontos megfogalmazás. Ez a kifejezés a polgárháború idejéből maradt fenn, amikor a gyerekek árván maradtak. Manapság jellemzően van családjuk vagy nevelőotthonban élnek, de onnan megszöktek – tette hozzá a szakember. Majd így folytatta: „Az ezredfordulón rengeteg üggyel foglalkoztunk, tájékoztattuk a Belügyminisztériumot, de lényegében semmi sem változott.”

Sőt, a jelenség megelőzéséről szóló törvény 1998-as elfogadása után a hajléktalan gyerekek újabb hulláma söpört végig az országon. Ennek az volt az oka, hogy a rendőrség felhagyott azzal a szokással, hogy az utcán kódorgó gyerekeket elszállította. A bűnüldöző szervek ma csak akkor avatkoznak közbe, ha szabálysértés történik. Egy gyerek éjszaka kint lehet az utcán, és kábítószerezhet, nem foglalkoznak vele. Ha nem követett el bűncselekményt, akkor észrevétlen marad.

Olyan esetek is előfordultak, amikor gyerekek szándékosan betörték a kirakatokat, hogy őrizetbe vegyék őket, és bejuthassanak a melegbe, ahol élelmet szerezhetnek.

Az ezredforduló után a helyzet javult: létrejött a hatóságok közötti együttműködés, és a rendőrség ismét elkezdte összeszedni a gyerekeket. Rendőrőrsökre, majd kórházakba és szociális központokba szállították őket. Ez eredményeket hozott – csökkent az utcán élők száma.

De a fő probléma továbbra is fennállt: a gyerekeket ugyanazon körülmények közé küldték vissza, amelyek elől elmenekültek. Gyakorlatilag semmilyen megelőző munka nem folyik a családokkal, nem javulnak a lelki-fizikai életkörülmények. A legtöbb esetben a családi élet konfliktusai okoznak problémát. Ugyanakkor az is gondot okoz, hogy manapság óriásiak a jövedelemkülönbségek egyes régiókon belül is. Jóllehet, ma már az orosz családjogi törvénykönyv tartalmazza az állami segítségnyújtás, azaz a szociális és pszichológiai támogatás fogalmát. A gyakorlatban azonban ez alig működik. Bár léteznek olyan fogalmak, mint a „nehéz élethelyzet”, a rendszer csak formálisan működik – olvasható a lapban.

A nyomozók gyakran találkoznak tragédiákkal – gyilkossággal, erőszakkal –, és kiderül, hogy mindenki tudott a családi működési zavarokról, de nem történt semmi, ami egy rendszerszintű probléma. A fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó bizottságok munkája a valóságban bírságokra és figyelmeztetésekre korlátozódik. Valódi segítségnyújtás nem történik.

Még ha születnek is döntések, azokat figyelmen kívül hagyják, és nincsenek szankciók a végrehajtásuk elmulasztása esetén – kritizálja a helyzetet a szakember.

„Elsőbbséget kell élvezni a helyi közösségekben élő családokkal való együttműködésnek. A szociális szolgáltatóknak kell megkeresni a nehéz helyzetben lévőket, nem pedig arra kell várniuk, hogy a szülők maguk jöjjenek a központba. Szükség van a helyi viszonyokat ismerő szociális munkásokra, akik tudnak minden hátrányos helyzetben élő emberről és segíteni akarnak rajtuk. Ehhez megfelelő alkalmazotti kör és finanszírozás szükséges. Egy-egy szociális munkásnak kellene figyelnie egy adott család életvezetését” – javasolja a riportalany.

Léteznek sikeres regionális tapasztalatok, például a permi határterületen. Ott olyan komplett rendszer működik, amely forródrótokon, gyors reagálással és egyéni segítségnyújtási tervekkel rendelkezik. A legtöbb konfliktust korai szakaszban megoldják. De ez még kivétel, szövetségi szinten nem működik.

Nőhet a fiatalkorú bűnözés

Márpedig jelentős a társadalmi kockázat, például fennáll a veszélye a fiatalkorúak bűnözésének növekedésének. „Már most is látunk problémákat az iskolákban. Ezek kiiktatásához szisztematikus munkára van szükség. Kulcsfontosságú volna, hogy a családok és a gyermekek ismét prioritást élvezzenek a kormányzati politikában” – emelte ki a szakember. Hozzátéve: „Természetesen nem elhanyagolható a szülők felelőssége sem. De nem a család szétszakítása a megoldás, azaz a gyerekek kiemelése otthonról, hanem a helyi segítségnyújtás, a támogatás. Ilyen technológiák léteznek, jól ismertek, csak be kell vezetnünk azokat.”

A regionális egyenlőtlenség szintén komoly kockázati tényező. Moszkvában az életszínvonal jelentősen magasabb, mint Oroszország többi részén. Ez komoly társadalmi egyensúlyhiányt és konfliktust teremt. A kisebb városokban a családok anyagi helyzete jelentősen rosszabb.

Újabban az oroszok Moszkvába költöznek pénzt keresni, és otthon hagyják a gyermekeiket. Ez egy széles körben elterjedt társadalmi jelenség. Valójában az ország nagy része olyan anyagi helyzetben él, amely drámaian eltér a főváros életszínvonalától. Más országokban nincs ilyen különbség – véli a cikk szerzője. Márpedig pontosan a szegény régiókból kerülnek ki a fiatalok leggyakrabban az utcára.