Az orosz-ukrán háború első éveiben még úgy tűnt, hogy Ukrajna semmilyen területi engedményre nem hajlandó Oroszországgal szemben – a vita maximum arról ment, hogy a 2014-ben annektált Krím-félszigettel vagy anélkül kell visszaállítani az ország nemzetközileg elismert határait.
Később, ahogy Ukrajna kezdeti katonai sikerei elhalványodtak, és Oroszország komoly áldozatok árán, de egyre inkább előretört a keleti fronton, puhult a kijevi vezetés álláspontja. Előbb a színfalak mögött, később már nyíltan is beszélt arról, hogy ideiglenesen kénytelen feladni bizonyos területeket. Tavaly ősszel már Zelenszkij is „jó kompromisszum”-nak nevezte, hogy az akkori frontvonalakon fagyasszák be a háborút – azaz a békéért és megfelelő biztonsági garanciákért cserébe beleegyezett volna az oroszok által már megszállt területek, Ukrajna mintegy ötödének de facto elvesztésébe (mégha jogilag nem is adta volna áldását erre).
Búcsú Donbásztól?
Most azonban úgy tűnik, hogy Moszkva étvágyát még ez a megoldás sem elégíti ki:
a Financial Times több forrásból származó legfrissebb értesülései szerint Washington jelezte Kijevnek, hogy az amerikai biztonsági garanciákért és a békéért cserébe fel kell adnia a teljes Donbászt, azaz a luhanszki és a donyecki régiót – tehát ki kell vonnia az ukrán hadsereget Donbász még általa uralt részeiről.
A luhanszki régiót az oroszok már szinte teljes egészében elfoglalták, a donyecki viszont még „csak” 70 százalékban az övék.
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki hivatal sajtószolgálata
Ha Kijev hajlandó a kivonulásra, akkor az Egyesült Államok olyan biztonsági garanciákat kínál számára, amelyek a NATO híres 5. cikkelyét „tükrözik” – ez lényegében arról szól, hogy egy NATO-tagállamot ért katonai támadás esetén az összes többi tagállam a megtámadott ország segítségére siet. Washington „koordinált katonai választ” ígér egy Ukrajnát érő esetleges újabb támadás esetén, és azt is ígéri, hogy további harci eszközökkel erősíti meg keleti szomszédunk hadseregét a békeidőben.
Zelenszkij – miután múlt héten a davosi Világgazdasági Fórumon tárgyalt erről Donald Trumppal – azt mondta, hogy a biztonsági garanciákról szóló szövegrész már „száz százalékban kész”. (Igaz, Washington végső jóváhagyása még hiányzik, és persze kérdés az is, hogy elfogadja-e azt a korábban az ukrán hadsereg jelentős meggyengítését is feltételként kikötő orosz vezetés.)
Jöhet a szabadkereskedelmi zóna
A fő problémát tehát továbbra is a területi kérdések jelentik – egész pontosan az, hogy hajlandó-e Ukrajna valóban feladni a teljes Donbászt, és ezen belül fő bástyáját, a Kramatorszkot, Szlovjanszkot, Druzskivkát és Kostyantinivkát is magába foglaló, 50 kilométeres védelmi vonalat.
A válasz látszólag egyértelműen nem – Zelenszkij már többször jelezte, hogy ezt már csak az ukrán alkotmány miatt sem tehetné meg. Másrészt korábban azt is hangoztatta, hogy ezzel ajtót nyitnának az oroszok előtt egy újabb offenzívára. (Igaz, ezt a veszélyt az amerikai garanciák elvileg orvosolnák.) Egy januári közvélemény-kutatás szerint Donbász feladását az ukránok többsége is elutasítja.
Annak érdekében, hogy ez valamilyen módon mégis elfogadható legyen Ukrajna számára, Washington demilitarizált, „szabadkereskedelmi zónává” tenné az övezetet vagy annak egy részét.
A Trump-adminisztráció először azt javasolta, hogy ismerjék el ezt orosz területnek, Moszkva pedig beleegyezett volna abba, hogy a hadsereg helyett „csak” a nemzeti gárdáját és a rendőri egységeit állomásoztatná ott.
Miután ezt a lehetőséget Kijev és európai szövetségesei is elutasították, Trump kompromisszumot köthetett Zelenszkijjel, hogy egy „semleges erő” felügyelje a zónát.
Az ukrán elnök – a brit üzleti lap értesülései szerint – a korábbiakkal ellentétben már támogatja a „szabadkereskedelmi zóna” létrehozását, de csak abban az esetben, ha az nemzetközi jogi értelemben továbbra is Ukrajna része marad, az orosz erők pedig ugyanolyan távolságban lesznek tőle, mint az ukránok.
Óriási nyomás alatt Kijev
Zelenszkij azt remélte, hogy a biztonsági garanciákról és a háború utáni „prosperitási tervről” már januárban aláírhatják az egyezményt – múlt héten sor is került háromoldalú, ukrán, orosz és amerikai tárgyalásokra Abu-Dzabiban. A washingtoni jelzés Donbász feladásának szükségességére ugyanakkor keresztülhúzhatja ezeket a reményeket.
Egy, az amerikai álláspontot ismerő forrás azt állítja, hogy Washington „nem akar semmilyen területi engedményt rákényszeríteni Ukrajnára”, a biztonsági garanciák pedig attól függnek, hogy Oroszország és Ukrajna meg tud-e egyezni a békeegyezmény tartalmáról.
Tény ugyanakkor, hogy a katonailag fölényben lévő Oroszország ragaszkodik a teljes Donbász megszerzéséhez. Azzal, hogy az Abu-Dzabiban zajlott tárgyalások idején súlyos légicsapások sorozatát hajtotta végre Kijev és Harkiv ellen, tovább fokozta a Zelenszkijre nehezedő nyomást.
Washington gyakorlatilag ezt az orosz igényt közvetíti Kijev felé, és azzal, hogy a biztonsági garanciákat Donbász feladásához köti, még jobban növeli ezt a nyomást.
A háromoldalú tárgyalások várhatóan ezen a héten folytatódnak az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. Mivel katonai fordulatra egyelőre nincs esély, Trump pedig – lásd a venezuelai példát – Putyinhoz hasonlóan az erő nyelvén beszél, és maga is simán áthágja a nemzetközi jogot, Zelenszkij valószínűleg csak rossz és még rosszabb lehetőségek között választhat majd.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
