Ennél keményebben aligha indíthatta volna az évet Donald Trump: szombatra virradóra 150 amerikai vadászgép behatolt egy szuverén ország, Venezuela területére és bombázni kezdte a katonai infrastruktúráját, előkészítve egy speciális egység akcióját, amely a következő órákban a fővárosban, Caracasban elfogta és az Egyesült Államokba hurcolta az ország elnökét, Nicolás Madurót. Az akcióban több mint 80 embert öltek meg, köztük 32 kubait, akik az elnököt védték. (A műveletről itt írtunk részletesen.)
Önkényes agresszió
Történt mindez kizárólag egyetlen ember, a regnáló amerikai elnök döntése alapján, mindenféle ENSZ-felhatalmazás vagy a nemzetközi közösség bármilyen előzetes jóváhagyása, valamint valós és sürgető önvédelmi ok nélkül.
Ebből a szempontból mindegy, hogy mit gondolunk Maduróról, ez a nemzetközi jog nyílt megsértése – keményebben fogalmazva: emberrablással megkoronázott, önkényes katonai agresszió.
Jogi szempontból semmiben sem különbözik attól, mint amikor Vlagyimir Putyin 2022. február 24-én szintén önkényesen átnyomta a tankjait Ukrajna területére, majd rakétaesőt zúdított az országra.
Az akkori nagy és jogos felháborodás azonban most elmaradt. A nyugati vezetők többsége, akik állandóan a demokratikus értékekre hivatkoznak, most lapított vagy hímezett-hámozott, és tartózkodott Trump kritizálásától.
Oké, értem én, hogy diplomácia meg transzatlanti szövetség, de most az történt, hogy a Nyugat vezető állama lábbal taposta a nyugati világ egyik olyan alapértékét, amely egyben a II. világháború utáni világrend egyik legfontosabb pillérre – nevezetesen azt, hogy tiszteletben tartjuk a másik állam szuverenitását, és nem indítunk önkényesen katonai akciót ellene.
Fotó: MTI/AP/Alex Brandon
Tegyük persze hozzá, hogy Maduro, akit mindeddig Oroszország és Kína is támogatott, illegitim vezető. Nemzetközi megfigyelők egyöntetű véleménye szerint elcsalta a 2024-es választást, és emberi jogi szervezetek szerint elnyomó hatalmat tartott fent. De ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy önkényesen betolja a hadseregét az országba és „levadássza” a vezetőjét.
Az amerikai vád, miszerint Maduro személyesen működtet egy, az Egyesült Államokat veszélyeztető drogkartellt, nincs alátámasztva bizonyítékokkal, és nyilvánvalóan csak ürügy.
Orbán Viktornak nincsenek erkölcsi aggályai
Az Európai Unió – érezve, hogy itt most a saját hitelessége is a tét – nagy nehezen kiszenvedett magából egy közleményt, amelyben „a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmány” betartását szorgalmazta. De nem nevesítette az Egyesült Államokat, és nem ítélte el a katonai akciót.
Az már a szánalmas kategória, hogy a magyar kormány még ezt a végtelenül langyos közleményt sem volt képes aláírni. Orbán Viktor miniszterelnök a hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján nem is csinált titkot abból, hogy szeretett szövetségese simán felrúgta a nemzetközi jogot – és abból sem, hogy ebben a magyar kormány nem talál kivetnivalót.
„Eddig inkább szégyenlősen tolták félre a nemzetközi jogot – ennek vége van. Nincs itt semmilyen szégyenlősködés. A nemzetközi jog nem irányadó jónéhány nagyhatalom döntésében. Ez teljesen nyilvánvaló. Aki ezt nem látja, az ne foglalkozzon külpolitikával” – mondta a miniszterelnök a venezuelai beavatkozással kapcsolatos kérdésre.
Szerinte a venezuelai akció már az új világrend egyik megnyilvánulása, egy „új nyelv”, amelyen a világ beszélni fog a jövőben.
A magyar álláspont az, hogy „mi nem kívánunk kialakítani valamilyen globális erkölcsi álláspontot az akcióval kapcsolatban. Megtörtént. Van, ahogy van. És mi azt nézzük, hogy ez Magyarországnak jó vagy rossz. És Magyarországnak jó” – mondta a kormányfő. Aki örül a „narkoállam” lesöprésének, és arra számít, hogy az Egyesült Államok (az óriási venezuelai olajkészletek megkaparintásával) a világ olajkészletének 40-50 százalékát kontrollálja majd. Szerinte a világpiaci energiaárak csökkenni fognak.
Lefordítva: a miniszterelnököt nem érdeklik a jogi és erkölcsi dilemmák. Ha lábbal tapossák a jogot, hát lábbal tapossák – amíg ez nekünk jó, addig mit számít?
És mit számít az, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2023 novemberében még vidáman jattolt Maduróval Caracasban és építgette a magyar-venezuelai kapcsolatokat? Hát ennyit az értékelvű politikáról.
Szerencsére azért ezt nem mindenhol így gondolják. Spanyolország – az európai kivételek egyike – például a Brazíliával, Chilével, Kolumbiával, Mexikóval és Uruguayjal közösen kiadott közleményben határozottan elutasította a Venezuelában végrehajtott intervenciót, kiemelve, hogy az megsértette a nemzetközi jog alapelveit, és „extrém veszélyes precedenst” teremt a béke és a regionális biztonság szempontjából.
És közvetve aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok ráteszi majd a kezét Venezuela környezeti erőforrásaira – elsősorban az olajra.
Ez már a Vadnyugat-világrend
Valójában nem ez az első precedens. Gondoljunk csak az Ukrajna elleni – már emltett – orosz katonai agresszióra, vagy például az Irán elleni izraeli-amerikai támadásra. Indokot persze általában lehet találni, olykor átlátszót, máskor megalapozottabbat – de ez nem változtat azon a tényen, hogy ezek a beavatkozások ENSZ-felhatalmazás nélkül, a nemzetközi jogot megsértve történtek.
És ha Venezuelával ezt meg lehetett tenni, akkor miért ne lehetne megtenni Kolumbiával vagy éppen Grönlanddal, amire Trump már szintén utalgat? Akkor mi alapján oktatjuk ki Putyint Ukrajnáról? Akkor mi alapján várjuk el Kínától, hogy tartsa magát távol Tajvantól?
És nem mindenki adja magát majd olyan könnyen, mint Maduro és szétesett rendszere. Gustavo Petro kolumbiai elnök már jelezte, hogy fegyvert fognak ragadni egy amerikai támadás esetén, és lehet, hogy nem lesznek egyedül. Mette Frederiksen, a NATO-tag Dánia miniszterelnöke pedig hétfőn egyenesen azt mondta, hogy a Grönland elleni agresszió a NATO és ezzel együtt a II. világháború utáni biztonsági rend végét jelentené. Lehet, hogy Trump nagyon is számol ezzel? Esetleg – az Amerika mindenekelőtt ideológia jegyében – éppen ezt akarja?
Úgy tűnik, a garanciát a biztonságra szinte kizárólag a nyers erő, elsősorban az atomfegyver jelenti. Az atomhatalom, Észak-Korea hiába sokkal durvább diktatúra Venezuelánál, Washingtonnak vagy szövetségeseinek eszébe sem jut kóstolgatni.
Trump tehát már az év elején berúgta a kocsmaajtót, hogy mindenkivel tudassa, ki a főnök az amerikai kontinensen. És nem mellékesen lenyeletett egy békát Kínával és Oroszországgal. Könnyen lehet, hogy ők kapnak majd a példán, és tovább rugdossák az ajtókat a saját kocsmájukban. Itt a Vadnyugat-világrend.
A Nagyító többi cikkét itt érhetik el. Interjúnkat Lénárt András Latin-Amerika szakértővel pedig itt olvashatják:
Legyen újra biztonságos az átkelés a Hormuzi-szoroson. 
