Mire játszanak az oroszok Harkivnál - lehet, hogy van egy csavar a történetben?

Múlt hét végén indítottak támadást az orosz erők az ukrán Harkivi régió északi részén, a nemzetközileg elismert orosz-ukrán határon. Az első napokban – szokás szerint – egymásnak ellentmondó hírek érkeztek az elért eredményekről, illetve a hadművelet lehetséges kimeneteleiről, céljairól.

Mostanra valamelyest tisztult a kép, tehát megpróbálhatunk olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy mit is akartak ezzel az akcióval elérni az oroszok, és mennyi esélyük van arra, hogy valóban el is érjék a céljaikat.

Nyílt titok volt

Kezdésnek fontos kiemelni, hogy az ukránok régóta tudtak arról, hogy valami készülődik ezen a 2022 ősze, a sikeres harkivi ukrán ellentámadás óta viszonylag békés frontszakaszon. A világsajtóban is rendre jelentek meg hírek az orosz csapatok átcsoportosításáról, koncentrációjáról, és azért abban biztosak lehetünk, hogy az ukrán (amerikai/NATO) hírszerzés ennél pontosabb információkkal rendelkezett a készülődésről. Az ukránokat tehát nem érhette meglepetésként a támadás, és – amennyire erejük és tartalékaik engedték – fel is készültek erre.

Members of the Russian Subversive Intelligence Group captured near Vovchansk (Kharkiv Region) pic.twitter.com/z3SZl2PbVI

— Ukrainian Front (@front_ukrainian) May 11, 2024

Mi több, az oroszok is tudták, hogy az ukránok tudnak a terveikről, tehát minden sikeres offenzíva egyik fontos, ha nem a legfontosabb elemére, a meglepetés erejére nem számíthattak. Ebben az esetben viszont csak döntő, sokszoros erőfölénnyel számíthattak volna látványos eredményekre. A nagyjából 50 ezer, erre a hadműveletre összevont katona soknak hangzik, és persze nem elhanyagolható erő, ám ha azt nézzük, hogy az év elején Avgyijivka végül sikerrel zárult ostroma során nagyjából ekkora veszteséget szenvedtek az oroszok halottakban és sebesültekben, máris nem tűnik olyan nagynak ez a szám.

Avgyijivka egy romhalmazzá bombázott kisváros volt, Harkiv viszont Ukrajna második legnagyobb városa, a háború előtt nagyjából 1,5 milliós lakossággal, 350 négyzetkilométeres területtel. Ha az elképesztő léptékű humanitárius tragédiát, amit e város bekerítése és ostroma jelentene, ki is vesszük a képből, ez katonailag is óriási kihívás lenne, amihez 50 ezer katona sokszorosára lenne szükség, és még úgy is hónapokig tartana.

Árulás vagy elővigyázatosság?

Az tehát kimondható, hogy azoknak a feltételezéseknek nincs valóságalapja, hogy az oroszok célja Harkiv elfoglalása lenne. De a hadműveletek iránya alapján az is kizárható, hogy a város ostromának az előkészülete zajlana, ugyanis az oroszok nem olyan irányokban nyomulnak előre, ami Harkiv átkarolását vetítené előre, hanem fő csapásirányuk leginkább Harkiv régió északkeleti részén, és inkább dél-délkeleti irányokba mutat – voltaképpen Harkivtól távolodva tehát.

Ehhez tegyük hozzá, hogy az most már nagyjából két éve egyértelművé vált, az orosz haderő nem képes nagyszabású, összehangolt gépesített hadműveleteket végrehajtani, ehhez ugyanis sem a katonák kiképzettsége, sem a logisztikai feltételek, sem a megfelelő kommunikációs, vezetési képességek nem adottak. Hacsak tehát nem arra számítottak az oroszok, hogy nem kell érdemi ukrán ellenállásra számítani, akkor nem gondolhatták, hogy gyorsan jelentősebb területeket foglalhatnak el (márpedig ugye a fentiek fényében arra nem számíthattak, hogy az ukránok védtelenül hagyták ezt a frontszakaszt).

Footage of repelling an RUS mechanized assault using remote mining of their area of ​​responsibility by soldiers of the 40th separate artillery brigade remote mining with 155-mm RAAM shells using the Krab self-propelled gun, ultimately destroying the RUS tanks and… pic.twitter.com/c1rxXCC61E

— Dariusz Zawadzki (@Military_oO) May 9, 2024

Ennek ellenére a támadás (offenzíva?) első napjaiban folyamatosan olvashattuk az orosz kézre került ukrán települések neveit, és térképen nézve is jelentősnek tűnik az a sáv, amelyet a határon átnyomulva az ellenőrzésük alá tudtak vonni az oroszok. Napvilágot láttak olyan beszámolók, hírek, miszerint az oroszok ellenállás nélkül tudtak benyomulni ukrán területre.

„Nem volt első védelmi vonal. Láttuk. Az oroszok csak úgy besétáltak. Besétáltak, nem voltak aknamezők”

– idéz például a BBC egy ukrán katonát, aki azzal folytatja, hogy a tisztviselők azt mondták, hatalmas pénz- és energiabefektetéssel építettek itt védelmi állásokat, de ezek nem voltak sehol.

„Vagy hanyagság, vagy korrupció volt. Nem kudarc. Árulás.”

Csakhogy azt azért fontos megjegyezni, hogy azóta kiderült, az ukrán védelmi vonalak közül az első sem a határon, hanem nagyjából onnan tíz kilométeres mélységben volt kiépítve, valamivel biztonságosabb távolságban az orosz területről érkező tüzérségi tűz és egyéb formákban érkező veszedelmek ellen.

Nincs tehát szó arról, hogy az ukránokat váratlanul érte volna a támadás, vagy hogy ne lettek volna itt előkészített védelmi állások, hanem arról, hogy ezeket később, egy jelentősnek mondható területsáv elfoglalása után érték el az oroszok. Nem véletlen, hogy e hét kedd-szerdán már látványosan lelassult az orosz előrenyomulás üteme, és kezd egy olyan állóháború kialakulni, mint a többi frontszakaszon is.

Az elmúlt napokban már heves, a front más szakaszaira emlékeztető harcokra került sor Vovcsanszk birtoklásáért, mutatva, hogy nagyjából ez az a pont, ahonnan már csak a megszokott módszerekkel – masszív tüzérségi és légi bombázás, rohamcsapatokkal pozíciók foglalása, újabb masszív bombázás, újabb rohamok – tudnak az oroszok tovább haladni. Közben az ukránok, legalábbis az első néhány napban, be sem vetették a más frontszakaszokról ide átvezényelt tartalékaikat, így kimondható, hogy egy nagy, Harkivot is veszélyeztető áttörésre semmi esélye az oroszoknak a dolgok jelen állása szerint.

Súlyos veszteségek - de mi célból?

Egyes elemzők, például az Institute for the Study of War (ISW) szakértői ebből arra következtetnek, hogy az oroszok valóban csak – nagyjából bejelentett céljaiknak megfelelően – egy „pufferzónát” akarnak kialakítani a határ ukrán oldalán. Ezzel távolabb tolnák az ukrán tüzérségi ütegeket Oroszország területétől, illetve az elejét tudnák venni a további, hivatalosan nem ukrán, hanem orosz szabadcsapatok által végrehajtott rajtaütéseknek orosz területen, amelyek főként a határ északi oldalán fekvő Belgorodi régióban jelentettek problémát.

Defeating Russia’s operation in Kharkiv Oblast requires defeating Russia’s glide bomb threat. Russian forces are using glide bombs launched from Russian airspace to enable Russian ground maneuver in Kharkiv Oblast. (1/3) https://t.co/RkHhuoyCCD pic.twitter.com/RpKcuLtBxR

— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) May 13, 2024

Kétségtelen, hogy az orosz katonai és politikai vezetésnek igen kínos volt mindaz, ami Belgorodban történt, de kérdés, hogy ilyen jelentős erők bevetését csak e cél elérése megért volna-e. Eleve ott van az a tény, hogy a legtöbb nyugati fegyverre vonatkozó azon korlátozás, miszerint „valódi” orosz területek ellen nem lehet bevetni, némileg kényelmes helyzetet biztosított az oroszoknak ezen a frontszakaszon. Hiszen ők bármivel átlőhettek a határon, míg az ukránok például légvédelmük nagyobb részét, vagy mondjuk a HIMARS ütegeket sem használhatták szabadon itt.

Reportedly, this is Russia attacking Kharkiv region with Grad MLRS in the early hours of the morning today from Belgorod region.

The situation in the North of Kharkiv region is "tense", Ukrainian Defenders report. pic.twitter.com/f6FBEQVums

— Anton Gerashchenko (@Gerashchenko_en) May 10, 2024

Ráadásul az orosz veszteségek az elmúlt napokban megint kilőttek, és az ukrán források szerint Vovcsanszknál folytatott harcok hatására meghaladták a napi ezer főt is. Ezt persze nem tudjuk ellenőrizni, és nem is muszáj elhinni, de a trendek valószínűleg helytállóak: az oroszok jókora veszteségeket szenvednek ezen a frontszakaszon, ezért inkább arra kéne következtetni, hogy ennél valamilyen nagyobb szabású terv része ez a hadművelet.

Elképzelhető persze, hogy az orosz hadvezetésben nem ismeretlen tehetetlenség és vágyvezérelt gondolkodás játszott szerepet, azaz a támadásról még akkor hoztak döntést, amikor az Egyesült Államok még nem szavazta meg az új ukrán segélycsomagot, és arra számítottak, hogy nagyon gyenge lesz az ellenállás. Csak hát közben nemcsak megszavazták a csomagot, de a leginkább kritikus hiányt jelentő eszközöket – tüzérségi lőszereket, HIMARS rakétákat, légvédelmi rakétákat – már el is kezdték leszállítani Ukrajnába. Így aztán az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy az ukránok visszalőnek, de a gépezet már mozgásba lendült, nem lehetett csak úgy lefújni az egész hadműveletet.

Létezik az eseményeknek az az olvasata is, hogy az oroszok így akarnak ukrán erőket elvonni a front más szakaszairól, elsősorban a hevesen támadott Csasziv Jar, illetve Ocseretine térségéből. Ez persze lehetséges, de – mint láttuk – az ukránok egy-két dandár átcsoportosításával egyelőre megoldottnak látják a helyzetet, és cserébe a harkivi fronton is már kemény veszteségeket okoznak a támadóknak.

De mi van akkor, ha mégiscsak van távlati célja ennek a hadműveletnek, csak éppen nem Harkiv bevétele? Ha ránézünk a térképre, és fektetünk egy egyenest Belgorodra és Vovcsanszkra, akkor az nagyon szépen mutat Kupjanszk felé. Emlékezhetünk, ennek a városnak a visszavétele volt a 2022. őszi ukrán ellentámadás egyik nagy fegyverténye, ami megnyitotta előttük az utat keletre és délkeletre is, illetve lehetővé tette, hogy az Izjum-Szovjanszk-Kramatorszk térséget megtartsák az ukránok.

Ez viszont a másik irányba is igaz. Ha Kupjanszk elesne, akkor a Csasziv Jar irányában előrenyomuló oroszok egy hatalmas harapofogót hozhatnának létre, még ha jóval lassabban is, mint mondjuk a második világháborús hasonló hadműveletek idején. Ebben az irányban ráadásul a Sziverszkij Donyec folyó védené nyugatról az oroszok jobbszárnyát, természetes védelmi vonalat kínálva. Ha ez is lenne a terv, az a tény, hogy egyelőre Vovcsanszknál is leragadtak, nem azt mutatja, hogy a harapófogó északi oldala belátható időn belül létrejönne. Mindenesetre érdemes azért figyelni, milyen irányba mennek tovább az oroszok, ha továbbmennek.