2022-ben más szelek fújtak az amerikai politikában, és a félidős választásokon a republikánusok legfényesebb csillagjai közt ragyogott Ron DeSantis floridai kormányzó magabiztos győzelme. A keményvonalas republikánus, aki magát egy józanabb Trumpként pozicionálta hirtelen vált elképesztően népszerűvé államában – többek közt azért is, mert az Egyesült Államokban általános felfogáshoz képest jelentősen lazábban kezelte a koronavírus-korlátozásokat.
Ahogy arról akkori cikkünkben is írtunk, DeSantis igazi gyémántként emelkedett ki a mezőnyből, ráadásul más republikánusokkal szemben négy év alatt több mint fél millió támogatóval tudta növelni táborát egy olyan időszakban, amikor a párt identitási válságba került. Mindezek fényében adottnak tűnt az út egy sikeres a 2024-es elnökválasztási kampányhoz – aztán jöttek a pofonok.
Akiből nem lett Rubio
Marco Rubio mostanában Donald Trump külügyminisztereként az Egyesült Államok diplomáciájának egyik legfontosabb mozgatórugója, világszinten kiemelkedően fontos politikus; így egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy valaha Trump ellenfele volt. Az egyébként szintén floridai, 2011 és 2025 közt az állam egyik szenátorként tevékenykedő Rubio még 2016-ban, Trump első kampánya során szállt harcba a republikánus elnökjelöltségért, itt végül csúfosan alulmaradt, ráadásul az elnök egy nem túl hízelgő becenevet is kitalált neki „kicsi Marcónak” gúnyolta.
Fotó: MTI/EPA/Cristobal Herrera Ulashkevich
A szövetségi szintű politikai kudarc után Rubio visszavett a Trumppal szembeni kritikákból, a szenátusban egyre gyakrabban támogatta az adminisztráció terveit és jelöltjeit, így a fagyos viszony enyhülni kezdett; ráadásul Rubio nézetei és kemény álláspontja Kínával, Venezuelával, Kubával és Iránnal szemben beleillettek az elnök külpolitikai terveibe. A Trump kegyeit újból elnyerő floridai szenátor tehát megkapta a külügyi tárcát – személye pedig egyúttal legitimizálta a hagyományosabb nézőpontot képviselő republikánusok körében az adminisztrációt.
Hasonló politikai pedigréjük és útjuk miatt nehéz nem párhuzamot vonni Rubio felfelé ívelő karrierje, és DeSantis perifériára szorulása közt – a legélesebb különbségnek kettőjük közt ugyanis pont az tűnik, hogy mennyire számítanak Trump kegyeltjének.
A floridai kormányzó republikánus jelöltségért folytatott kampánya leginkább kiábrándítónak bizonyult, Káncz Csaba, állandó geopolitikai szakértőnk 2023 májusában írt jegyzetében hosszan sorolta a politikus által elkövetett hibákat, kezdve attól, hogy az orosz-ukrán háborút területi vitának jellemezte, és ügyetlenül nyilvánult meg a választási kampány egyik legfőbb témájának számító abortuszkérdésben. A kormányzó ráadásul egy elképesztően felesleges, a genderidentitáshoz köthető politikai vitába keveredett a Florida állam egyik legfontosabb munkáltatójának és pénzcsinálójának számító Disneyvel – az ügy végül 2024-ben zárult le, miután a Disney azzal fenyegetőzött, hogy bezárja parkjait.
DeSantis mindezek mellett egészen egyszerűen nem elég erős személyiség az országos szintű politikához, Trump karizmatikusabbnak, jobb szónoknak és szórakoztatóbbnak bizonyult – egykori floridai szövetségesét a „DeSanctimonious”-gúnynévvel illette, ez magyarra fordítva körülbelül álszent, szenteskedőt jelent.
A kormányzó karizmájának teljes hiányát mutatta az is, hogy amikor 2023 novemberében a Fox News, tehát egy hagyományosan a republikánus pártnak kedvező adó, műsorában leállt vitázni Gavin Newsom demokrata kaliforniai kormányzóval, az éppen egyébként semmilyen politikai kampányt nem folytató, csak szórakozásból vitázó Newsom felmosta vele a padlót, többek közt azt kimondatva DeSantissal, hogy nem érdekli a tudomány.
DeSantis helyére DeSantis
2026 novemberében az Egyesült Államokban félidős választásokat tartanak, ahol a szenátusi és képviselőházi helyek felének sorsa mellett több államban is kormányzót választanak, köztük Floridában is. Ron DeSantis az állami szabályok miatt 2026-ban biztosan nem indulhat, hiszen egymásután csak két ciklust szolgálhat egy kormányzó az államban, személyesen érintettsége azonban így is akad majd.
Egyre több jel utal arra ugyanis, hogy a kormányzó saját utódjaként feleségét, Casey DeSantist látná legszívesebben, nemrég hosszasan taglalta, hogy a jelenlegi floridai first lady mennyire alkalmas lenne a feladatra. A volt tévés újságíró régóta férje legmegbízhatóbbnak tartott tanácsadói közt szerepel, ráadásul ahogy arra a Rutgers Egyetem amerikai nők politikai szerepvállalásával foglalkozó központja is rámutatott, megválasztása nem lenne példátlan: azon 51 nő közül, akik államuk kormányzóiként szolgáltak, hármat választottak a férjeik helyére.
Casey DeSantis politikai ambíciójának legfőbb gátja – csakúgy, mint férje esetében –, Donald Trump lehet. Az amerikai elnök ugyanis a megszokottnál lényegesen gyakrabban szól bele az állami politikába, sokszor közvetetten bírálva DeSantist, ráadásul a 2026-os kormányzói választás kérdésében is véleményt nyilvánított már; nem DeSantis választott utódját, hanem Byron Donalds volt pénzügyi elemzőt, jelenlegi floridai képviselőt akarja látni az állam élén.
Azt pedig, hogy Trump támogatása nélkül nem lehet Floridában választást nyerni, már most látni, egy nemrég készült közvélemény-kutatás szerint Donalds előnye 44 százalékra nőtt a republikánus jelöltek körében, míg Casey DeSantis mindössze 25 százalékon áll. A felmérést május közepén készítették a James Madison Intézet megbízásából, 516 republikánus szavazó megkérdezésével.
Trump támogatása előtt a jelenlegi floridai first lady vezetett 29 százalékkal, míg Donalds 28 százalékon állt – azaz az elnök szava döntőnek bizonyulhat az államban. Ha Ron DeSantis tehát valóban feleségét akarja látni a floridai kormányzói székben, a feladata adott a következő másfél évre – el kell hitetnie politikai hűségét Donald Trumppal, különben végleg berendezkedhet a politikai periférián.
Mindössze 1-2 forint a különbség. 
