A világ egyik legfeszültebb térsége Északkelet Ázsia. Most mégis innen érkeznek hírek, amelyek – legalábbis az első pillantásra – deeszkalációra utalnak. Az elmúlt hetekben ugyanis Tokió és Phenjan rövid időn belül több kedvező üzenetet váltott, ami felerősítette a várakozásokat egy esetleges találkozóra Kisida Fumio japán miniszterelnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető között. Ha a találkozóra idén sor kerül, az 20 év után az első találkozót jelentené a két ország vezetői között.
Az észak-koreai vezető volt az első, aki komoly gesztust tett azzal, hogy januárban váratlanul részvétet nyilvánított Kisida miniszterelnöknek az Isikawa prefektúrát újév napján sújtó pusztító földrengés után. A japán miniszterelnök kedvezően válaszolt, hangsúlyozva, hogy a két országnak javítania kell a kapcsolatait. Ezután az észak-koreai vezető nagyhatalmú húga, Kim Jodzsong is csatlakozott a kommunikációhoz, támogatva a Japánnal való kapcsolatok felengedését, és felvetette a két vezető közötti csúcstalálkozó lehetőségét.
Mindkét ország csúcstalálkozót akar
A szakértők mára egyetértenek abban, hogy mindkét fél akarja ezt a találkozót. Kim ezzel a váratlan kezdeményezéssel nem kockáztat semmit az elképesztő szintű belső elnyomás viszonyai között - viszont lerongyolódott rezsimje sokat nyerhet, elsősorban a pénzügyi és gazdasági előnyök lehetőségét.
Az észak-koreai vezető arra is utalt, hogy a japán miniszterelnökkel folytatott esetleges tárgyalásokkal diplomáciai nyitásának új ciklusát akarja megkezdeni. Korábban, 2018-2019-ben Kim a térség több vezetőjével, és az akkori amerikai elnökkel, Donald Trumppal is találkozott – aki most reményei szerint visszatér a Fehér Házba.
Kimet felbátorítja az elszigeteltség enyhülése
Phenjan hirtelen és kifejezett hajlandósága a Japánnal való kapcsolatok felengedésére egyrészt abból az érzésből ered, hogy Észak-Korea vezetői szintjén úgy érzi, hogy már nincs olyan mértékben elszigetelve, mint korábban, és hogy a Kínával és különösen Oroszországgal való megerősödött partnerségének köszönhetően diplomáciai lépéseket tehet az "ellenséges" tömb felé.
Kim felbátorodott az új körülmények által, mindenekelőtt az Oroszországgal való megerősödött partnerség révén. Kína feszült viszonyát a Nyugattal pedig arra használja föl, ahol Peking hű szövetségeseként pozícionálja magát. Ezért jogos a sok kérdés, az észak-koreai diktátor valódi indítékait illetően Japánnal kapcsolatban.
Japán motiváció
A japán kormánynak kiemelt a feladata, hogy közvetlen párbeszéddel csillapítsa Észak-Korea állandó katonai fenyegetéseit és provokációit. Kishida miniszterelnök az 1970-es és 1980-as években Észak-Korea által elrabolt japán állampolgárok ügye miatt is érdekelt ebben a párbeszédben. Japán ezt még nem tekinti megoldottnak.
Ez a súlyos politikai teher minden japán kormány hátára nehezedik. A 17 elrabolt személy kérdése továbbra is megoldatlan, annak ellenére, hogy Phenjan ragaszkodik ahhoz, hogy ez számukra már elintézett ügy.
Figyelmeztető jelek
Bár az érdekek mindkét oldalon fennállnak,a japán-észak-koreai-csúcstalálkozó útjában álló akadályok ennél még nagyobbak lehetnek, és ezek a harmadik felek érdekeiből fakadnak.
A legnagyobb kételyek azzal az esetleges szándékával kapcsolatban merülnek fel, hogy a Tokióhoz való közeledéssel gyengíteni akarja az USA, Japán és Dél-Korea stratégiai szövetségét, amelyet a tavalyi Camp David-i háromoldalú csúcstalálkozó erősített meg.
Dél-Korea figyelmeztet erre a konkrét indítékra. Úgy vélik, hogy Kim egy kerülő utat kíván tenni, és a Japánnal való kapcsolatok enyhülését kihasználva - és egyúttal Szöult megkerülve - olyan helyzetbe kerülni, hogy végső célként közvetlen megállapodásokat köthessen az Egyesült Államokkal.
Az a tény, hogy Kim januárban bejelentette: felhagy a Déllel való egyesülési tervvel, és Dél-Koreát az "első számú ellenséges államnak" minősítette, alátámasztja Szöul ilyen jellegű aggodalmait. Kim ugyanakkor arra a támogatásra támaszkodik, amelyet az Egyesült Államok nyújt valamennyi szövetségesének, köztük Japánnak is, hogy párbeszédet folytasson Észak-Koreával a térségbeli feszültségek enyhítése érdekében.
"Előfeltételek nélkül nyitottak vagyunk a párbeszédre az észak-koreaiakkal, és úgy gondolom, hogy ez a hasonlóan gondolkodó partnereinkre és közeli szövetségeseinkre is érvényes" - hangsúlyozta február közepén Tokióban Julie Turner, az észak-koreai emberi jogi kérdésekkel foglalkozó amerikai különmegbízott.
Tokió várni fog Szöul támogatására, de nem túl sokáig
A tokiói kormány és Kisida miniszterelnök nem fog egyoldalúan párbeszédet kezdeni Phenjannal, figyelmen kívül hagyva mindenekelőtt az Egyesült Államok, de Szöul álláspontját is, tekintettel arra, hogy eddig minden jelentős akadályt együtt sikerült leküzdeniük.
Szöul azonban nemrégiben lemondta a Kisida miniszterelnök és Jun Szogjol dél-koreai elnök március 20-ra tervezett, nem hivatalosan bejelentett találkozóját. Bár a találkozót többnyire nem hivatalosan, a médián keresztül jelentették be, a két vezetőnek egy esetleges japán-észak-koreai csúcstalálkozóról kellett volna tárgyalnia.
Mivel ezekre a partnerségi konzultációkra nem a várakozásoknak megfelelően kerül sor, nem valószínű, hogy rövid időre elhalasztják őket (Szöul biztosította, hogy bármikor megtarthatják őket), tekintettel arra, hogy Dél-Koreában áprilisban parlamenti választásokat tartanak.
Ez csökkenti a japán és az észak-koreai vezetők közeli találkozójának valószínűségét, mert Kisida miniszterelnök talán azt tenné, amit Kim Dzsongun akar, ha Szöul támogatása nélkül venne részt a csúcstalálkozón. Azonban a Tokió-Phenjan nyitás már a levegőben van, és a lehetőséget nem kellene túl sokáig várakoztatni.
Dél-Korea azon érzése, hogy kikerülik, bár jogos, de nem lehet túl sokáig akadálya a beszélgetés felvételének, mivel a nyugati partnerek mindenekelőtt Észak-Korea harcias vezetőjének megbékítésére törekszenek.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
