Sírás jöhet a Karmelitában – így áll az amerikai elnökválasztási kampány

Sok szakértő azt állítja, hogy a 2024-es választás lesz a legfontosabb az 1860-as amerikai elnökválasztás óta. A tét nem csupán az amerikai demokrácia, hanem vitathatatlanul a második világháború utáni nemzetközi rend jövője is.

Valóban, a közel-keleti konfliktustól a Kínával való versengésig, az ukrajnai háborútól a kritikus technológiák előretöréséig a következő elnök szava döntő lesz. A közelgő választás horrorfilm és thriller is egyben, és világunk számára sok múlik a kimenetelén.

Az ingadozó államok kisebbségi szavazói

Az utóbbi hetekben Kamala Harris alelnök az ukrajnai és a közel-keleti háborúkhoz kulturálisan kötődő kulcsfontosságú ingadozó szövetségi államok („swing states”) szavazóinak megnyeréséért küzd. A pennsylvaniai, lengyel származású amerikai szavazók azonban nem fogadják el Harris kampányának érveit, miszerint egy második Trump-elnökség Lengyelország rovására menne, és hogy Trump cserbenhagyná Ukrajnát. Sok pennsylvaniai lengyel-amerikai szavazó inkább a belpolitikai prioritásokra összpontosít, és egyesek szerint Harris könyörgései a szövetségi állam 800 ezer lengyel-amerikai szavazójához szólva nem fognak célt érni.

És a pennsylvaniai gondok ezzel nem értek véget. Még a pennsylvaniai ukránok is megosztottak a jelöltekkel kapcsolatban - jelenti a The Washington Post. „Annak ellenére, hogy Trump lenézi Ukrajnát és Putyinnal cimborál, az ukrán közösségen belül még mindig jelentős támogatást élvez”.

Sokan úgy vélik, hogy Trump képes lenne olyan békeszerződést közvetíteni, amely előnyös Ukrajnának és visszatartja a további orosz agressziót.

Eközben Michiganben Harris továbbra is küszködik az arab-amerikai szavazókkal. Az „Arab American PAC”, a michigani arab-amerikai közösség nagy politikai bizottsága arra szólította fel a választókat, hogy mind Harrist, mind Trumpot utasítsák el, azzal érvelve, hogy mindketten „vakon támogatják a szélsőjobboldali szélsőségesek, köztük Benjamin Netanjahu miniszterelnök által vezetett bűnöző izraeli kormányt”.

Na akkor higgadjunk le!

De még mielőtt sokan pánikba esnének Trump esetleges visszajövetelétől, kezdjük az összkép elemzését Eugene Robinsonnal, a Washington Post tapasztalt és díjnyertes rovatvezetőjének tanácsaival. Azt írja: „Vegyünk egy mély lélegzetet, és hagyjuk abba a hiperventillálást. Kamala Harris alelnök továbbra is stabilan vezet az országos felmérésekben, és senki sem tudja megmondani - amíg a szavazatokat meg nem számolják -, hogy mi lesz a végeredmény az ingadozó szövetségi államokban”.

Megint alábecsülik Trumpot?

Ezra Klein ugyanerre a következtetésre jut a The New York Timesban. Rámutat, hogy a közvélemény-kutatások közismerten pontatlanok. „Átlagosan két százalékponttal tévesztik el az eredményt” - mondja Klein. „(...) 2020-ban az országos felmérések 4,5 százalékponttal tévedtek, az egyes szövetségesi állami felmérések pedig akár 5,1 százalékponttal is”.

A közvélemény-kutatások különösen trükkösek Trump esetében.

2016-ban a közvélemény-kutatók masszívan alábecsülték az erejét, és Hillary Clinton biztos győzelmét jósolták. 2020-ban Joe Biden is jócskán megelőzte a volt elnököt a felmérésekben. Trump és Harris jelenleg fej-fej mellett haladnak. A Fox News műsorvezetőinek már ez is ok az örömre, hiszen most már a kedvencük győzelmét várják, főleg, hogy Harris még hetekkel ezelőtt is egyértelműen vezetett.

Sean Hannity műsorvezető (egyben Trump belső bizalmasa) és társai ujjongása azonban korai lehet. Pontosan azért, mert a közvélemény-kutatók a múltban alábecsülték Trumpot, mostanra módosították, sőt talán túl is igazítják algoritmusaikat. Más szavakkal: Nagyon is lehetséges, hogy Trump jelenleg túl jól szerepel a felmérésekben. Ez egyébként az előválasztásokon is így volt, ahol a volt elnök jócskán elmaradt a jósolt eredményektől.

Harris pártolói abból a tényből is meríthetnek reményt, hogy a republikánusok messze elmaradtak a közvélemény-kutatók előrejelzéseitől a félidős választásokon, és hogy a demokraták szinte minden fontos időközi választást megnyertek a maguk javára.

A mostani közvélemény-kutatások tehát nem igazán tanulságosak. „Semmi újat nem tudnak mondani” - mondja Robinson. „Semmit, azon kívül, hogy a verseny teljesen nyitott”.

Feltűnően stabil számok

Az egyetlen feltűnő dolog a közvélemény-kutatásokban a figyelemre méltó következetesség. Klein például megjegyzi, hogy Harrisnek szeptemberben, a vita előtt három százalékpontos előnye volt Trumppal szemben. Aztán jött a Trump számára katasztrofális vita, a Fed 50 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatlábat, volt egy második merénylet az exelnök ellen, aztán jött az izraeli csapatok libanoni inváziója, majd az alelnöki vita, aztán a Harris számára meglepően kedvező adatok az újonnan létrehozott munkahelyekről, végül pedig a Jack Smith különleges nyomozó jelentése, amely nagyon kedvezőtlen volt Trump számára. „Mindez megtörtént” - mondja Klein. „És Harris még mindig három százalékponttal vezet”.

Más szóval, jelenleg semmi sem mozog érdemben. Úgy tűnik, hogy mindenki, akit érdekel a politika, már döntött, és úgy tűnik, hogy semmi sem képes megingatni őket.

Ezért a kampánystratégák az úgynevezett „alacsony hajlandóságú szavazókra” összpontosítják erőfeszítéseiket, vagyis azokra a szavazókra, akik gondolkodnak azon, hogy elmennek-e szavazni, de még nem biztosak abban, hogy el is mennek.

Trump így fedezte fel a fiatal fekete férfiakat és a spanyolajkúakat. Az ő macsóizmusukra apellál, és reméli, hogy Barack Obamának nem sikerül meggyőznie őket az ellenkezőjéről.

Harris az elmúlt napokban interjú-maratont teljesített. A „60 Minutes”-nek adott hagyományos interjún kívül olyan formátumokra összpontosított, amelyekben úgy véli, hogy el tudja érni az „alacsony hajlandóságú szavazókat”. Ezért jelent meg a nők által kedvelt délutáni tévéműsorban, a „The View”-ban, de Stephen Colbert „Late Night Show”-jában, Howard Stern rádiós beszélgetőműsorában és a „Call Her Daddy” podcastban is, amely elsősorban a fiatal nőket célozza meg.

Majd november 5-én kiderül, hogy mindennek van-e haszna. Addig is, a legjobb, ha Ezra Klein tanácsához tartjuk magunkat: „Ne törődjünk a közvélemény-kutatásokkal - hacsak nem vagyunk profi kampánystratégák vagy szerencsejátékosok”.

Ha már a szerencsejátékosoknál tartunk: a választások kimenetelére való fogadást most legalizálták. Különböző termékek már a piacon vannak. A Financial Times beszámolója szerint az egyes fogadóirodáknál akár 100 millió dollárt is föl lehet tenni a két jelölt egyikére. Ehhez pedig aztán tényleg kell a bátorság.