A NATO-főtitkár hétfőn a szófiai NATO Parlamenti Közgyűlésen leszögezte: „Oroszországnak stratégiai vereséget kell elszenvednie Ukrajnában”. Stoltenberg világosan megfogalmazott stratégiát sürgetett, amely abból a célból indul ki, hogy „Ukrajnának a lehető leggyorsabban és a győzelemhez szükséges ideig biztosítani kell mindazt, amire szüksége van”. A főtitkár egyben támogatta „a NATO-szövetségesek által biztosított fegyvereknek az oroszországi törvényes célpontok elleni támadásra való felhasználására vonatkozó bizonyos korlátozások feloldását”.
Kedden pedig a Bild című német lap arról számolt be, hogy több NATO-ország, köztük Nagy-Britannia, Kanada és Észtország kész arra, hogy a jövőben ne csak az ukrán határig szállítson segélyszállítmányokat Kijevnek, hanem közvetlenül az ukrajnai célállomásra is. Ez a nem egyértelmű megfogalmazás nyilvánvalóan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezen országok katonái nyugati fegyvereket vigyenek közvetlenül a frontra.
Mint Artis Pabriks volt lett védelmi miniszter a lapnak elmondta, a balti katonák „a Lvovi területen is végezhetnek küldetéseket”, és a frontvonalból visszafoglalt területek aknamentesítését is átvehetik.
Fotó: Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
Szintet lép a konfliktus
A nukleáris háború kockázata évtizedek óta a legmagasabb szinten van - figyelmeztet az ENSZ.
Valóban, múlt kedden az orosz hadsereg bejelentette, hogy az ukrán határ közelében taktikai nukleáris fegyverek használatára vonatkozó hadgyakorlatokat kezdett, válaszul a NATO katonáinak esetleges ukrajnai telepítésére.
Amikor a Kreml múlt év tavaszán bejelentette, hogy ilyen fegyvereket kíván elhelyezni Belaruszban, annak vezetője, Alekszandr Lukasenko így magyarázta beleegyezését a drasztikus intézkedésbe: „Lehetetlen legyőzni egy atomhatalmat. Ha az orosz vezetés megérti, hogy a helyzet Oroszország szétesésével fenyeget, akkor a legszörnyűbb fegyvert fogja bevetni. Ezt nem lehet megengedni”. Lukasenko azt is állította, hogy a területén lévő atomfegyverek segítenének megvédeni a belarusz népet, amelyet szerinte a Nyugat fenyeget.
Már nem csak elrettentés
Az első hidegháború alatt a nukleáris fegyverek célja a béke fenntartása volt a támadások elrettentése révén, anélkül, hogy valaha is bevetették volna őket. Mára ez a paradigma mintha darabokra tört volna, hiszen az elrettentés nem tudta megakadályozni, hogy háború törjön ki Ukrajnában. A nukleáris fegyvereket mára megfélemlítésre és kényszerítésre használják.
Graham Allison, a Harvard Egyetem professzora szerint az elmúlt 78 év, amely alatt nem volt nukleáris háború - és csak nagyon korlátozott mértékben terjedtek el a nukleáris fegyverek -, „törékeny eredménynek” bizonyulhat, és szerinte nem valószínű, hogy a következő generáció számára ez fenntartható lesz. Allison a februári Müncheni Biztonsági Konferencián a nukleáris biztonságról tartott panelbeszélgetésen felszólalva emlékeztette hallgatóságát Putyin fenyegetésére, miszerint nukleáris csapást mérhet Ukrajnára.
„Nem akarom, hogy Ukrajna olyan sikeres legyen..., hogy az Putyint arra kényszerítse, hogy válasszon egy döntő vereség és egy nukleáris csapás végrehajtása között” - tette hozzá.
Ezzel együtt Ukrajna megérdemli az amerikai segélyezés folytatását - írta Allison egy külön cikkben.
A szétesett rendszer
Ahogyan két amerikai nukleáris leszerelési szakértő már két éve megállapította, az amerikai-orosz fegyverzetellenőrzési rendszer már jóval az oroszok februári inváziója előtt összeomlott. Mindkét ország kilépett a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) kötött szerződésből, amely korábban kizárta az 500-5500 kilométeres hatótávolságú nukleáris vagy hagyományos rakéták bevetését.
Putyin elnök számos fejlesztés alatt álló vagy bevetésre kész fejlett nukleáris szállítórendszert mutatott be 2018-ban az orosz szövetségi közgyűlés előtti beszédében. Az orosz elnök továbbra is kifogásolta a NATO Európába telepített amerikai rakétavédelmi rendszereket, mint potenciális fenyegetéseket Oroszország nukleáris elrettentő erejére.
Amikor a Biden-kormány hivatalba lépett, az utolsó még érvényben lévő nukleáris fegyverzet-ellenőrzési megállapodás az „Új Start volt, amely a tervek szerint 2021 februárjában járt volna le. Szerencsére a Trump-kormányzattal ellentétben Biden gyorsan beleegyezett az ötéves meghosszabbításba, és Oroszország egyetértett. Értéke kevésbé a szimbolikájában vagy történelmi státuszában rejlik, mint inkább az orosz-amerikai nukleáris fegyverzet-ellenőrzési folyamat újjáélesztésének lehetőségében.
Az Egyesült Államok és Oroszország együttesen birtokolja a világ nukleáris fegyvereinek több mint 90 százalékát. A vertikális proliferáció (nagyobb arzenál a meglévő nukleáris fegyverekkel rendelkező államok között) vagy a horizontális terjedés (az atomfegyverek további állami vagy nem állami szereplők számára történő elterjedése) visszaszorításának reménye Washington és Moszkva közös vezetésén múlik.
Hosszú árnyak
Oroszország Ukrajna elleni inváziója mára mélyrehatóan alakította a nukleáris fegyverekről szóló globális diskurzust. Valóban, miután már súlyos károkat szenvedett az illegális invázió miatt, Oroszország hírneve teljesen összeomlana, ha bevetné az atombombát. Oroszország sem tudná megvédeni saját csapatait, Ukrajna oroszul beszélő enklávéit, sőt Oroszország egyes részeit sem a radioaktív csapadéktól.
Való igaz, hogy Putyin többször is emlékeztette a NATO-t félelmetes nukleáris arzenáljára, nyilvánosan „különleges készenlétbe” helyezte őket, és figyelmeztetett „kiszámíthatatlan következményekre”, ha kívülállók merészelnek beavatkozni. De ezek egyike sem akadályozta meg a NATO-t abban, hogy egyre halálosabb és minden tekintetben nagyon hatékony fegyvereket biztosítson Ukrajnának, amelyek halálos áldozatokat követeltek az orosz hadseregben.
Az ukrajnai válság azonban tönkreteszi a nukleáris fegyverzet-ellenőrzés és leszerelés előmozdítására irányuló, amúgy is meggyengült erőfeszítéseket. Oroszország egyértelműen megszegte az 1994-es Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségét, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását és határait, cserébe Ukrajna lemond az atomfegyverekről.
Ez nem fogja megnyugtatni a 184 atomfegyverrel nem rendelkező államot biztonsági aggályairól. Épp ellenkezőleg, megerősítheti Észak-Koreát abban a stratégiai előrelátásban, hogy a nukleáris útra lépett, és Iránt is ugyanerre ösztönözheti.
A Magyar Telekom viszont visszaesett. 
