A 2008-as globális pénzügyi válság és a tavaly kirobbant COVID-19 járvány történelmi léptékben is veszélyes szintű társadalmi nyugtalanságot, politikai töredezettséget és geopolitikai feszültséget okozott a világban.
Ha úgy tetszik, ez Washington számára nem volt meglepetés, hiszen a hatályos, 2017-ben elfogadott amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia egy anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg, ahol minden szuverén állam a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében. Az elmúlt években Trump volt elnök konzekvensen haladt, sorra léptetve ki hazáját a nemzetközi kereskedelmi-, környezetvédelmi- és hadászati együttműködésekből, ezzel igazoltan vezető szerepet játszva az amúgy is törékeny nemzetközi rend fejreállításában (global disorder).
Mi motiválta Washingtont?
A globális nukleáris egyensúly architektúrája napjainkra alapjaiban rendült meg. A Fehér Ház ura még 2018 őszén jelentette be, hogy az USA felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodást (INF), mivel Oroszország megsérti az 1987-ben aláírt egyezményt, de további részleteket nem mondott. Tavaly májusban aztán sürgősséggel összeült a NATO nagyköveti tanácsa amiatt, mert az amerikai kormányzat bejelentette szándékát az 1992-ben életbe lépett Nyitott Égbolt Szerződés felmondására. Németország a döntés felülvizsgálatára kérte Washingtont - mindhiába.
De mi volt motiváció e mögött az amerikai lépés mögött, ami olyannyira felháborított több, mint 30 országot (beleértve a NATO szövetségeseket, kelet-európai országokat és Oroszországot), hogy kijelentették, ők bizony a Szerződés részei maradnak. Nos, Trump leszerelési tárgyalója, Marshall Billingslea
nyíltan be is vallotta, hogy az új nukleáris fegyverkezési versenyben az USA hajlandó annyit költeni, hogy Oroszország és Kína "a jelentéktelenségbe" süllyedjen.
Billinglea tavaly többször is találkozott orosz kollégájával, és megvitatták az idén februárban lejáró Új SALT megállapodás megújítását, amely magában foglalná az amerikai, az orosz és a kínai (!) nukleáris robbanófejeket. A háromoldalú leszerelési javaslat iránt azonban Moszkva és Peking részéről nem mutatkozik érdeklődés.
A Pentagon tavaly februárban korlátozott nukleáris háborút szimulált Oroszországgal, egyben első alkalommal kis hatóerejű ("low-yield") nukleáris robbanófejet telepített egyes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétáira (SLBM). Ez utóbbi az amerikai értelmezés szerint elmossa a különbséget a konvencionális és a nukleáris fegyverek között. Moszkva azonban nem így látta és Maria Zaharova külügyi szóvivő leszögezte, hogy bármilyen specifikációjú SLBM-es támadásra orosz nukleáris válaszcsapás érkezik.
Blinken meghallgatása
Nem véletlen tehát, hogy Anthony Blinken külügyminiszter-jelölt keddi, szenátusi meghallgatásán annyi időt szentelt a nukleáris fegyverek kérdéskörének. Egyrészt kijelentette, hogy az új amerikai kormányzat a szövetségeseivel azon akar dolgozni, hogy egy hosszútávú és „erősebb” nukleáris megállapodást kössön Iránnal. Trump elnök 2018-ban szállt ki egyoldalúan a 2015-ben az USA, Kína, Oroszország, Egyesült Királyság Franciaország és Németország által megkötött egyezményből. Az egyezmény az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231-es határozatával a nemzetközi jogrendszer része lett, így Trump elnök azt egyoldalúan fel sem rúghatta volna.
Blinken a meghallgatásán kiállt az Oroszországgal február 5-én lejáró "Új START" megállapodás meghosszabbítása mellett. A még Obama elnöksége alatt elfogadott megállapodás értelmében mindkét ország egyenként legfeljebb 800 hordozórendszerrel, és 1550 atomtöltettel rendelkezhet. A két hét múlva lejáró egyezményt egyetlen alkalommal lehet meghosszabbítani, akkor is maximum 5 évre.
Mivel Biden kormányzatának érintett tagjait nem biztos, hogy megerősíti a szenátus a tárgyalások megkezdéséig, a feladat Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadóra maradhat, akinek pozíciója nem igényel szenátusi jóváhagyást.
John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó szerint az Új START megállapodásnak három komoly hiányossága van: nem foglalkozik a taktikai nukleáris fegyverekkel, technológiailag idejétmúlt (nem fed le olyan új műszaki áttörést, mint a hiperszonikus fegyverek) és végül: Kína nem aláírója az egyezménynek.
Bolton amellett kardoskodik, hogy az új kormányzatnak figyelmen kívül kellene hagynia a Trump adminisztráció 264 milliárd dolláros tervét az új generációs interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésére. Bolton leszögezi: az USA az elkövetkező 30 évben 2 ezermilliárd dollárt akar költeni a hidegháború korszakából származó összes tengeralattjáró, bombázó és rakéta lecserélésére. Ezen csillagászati költségeket azonban nem támasztja alá semmilyen katonai szükségszerűség, vagy átfogó terv, viszont annál nagyobb támogatást élvez több száz katonaipari lobbista részéről.
A várt növekedés helyett visszaesés januárban az ipari termelésben, gyorsulva csökkennek a termelői árak. 
