A pekingi katonai felvonuláson tartott beszédében Hszi elnök megerősítette régóta fennálló narratíváját Kína elkerülhetetlen felemelkedéséről. Kiemelte, hogy „a kínai nemzet megújulása megállíthatatlan”, és hogy „az emberiség ismét a béke vagy a háború, a párbeszéd vagy a konfrontáció, a kölcsönösen előnyös eredmények vagy a zéró összegű játékok közötti választással szembesül”. Hszi megpróbálta ezt a beszédet arra használni, hogy Kínát ne sértett, felemelkedő hatalomként, hanem olyan felemelkedő hatalomként fesse be, amely hajlandó és képes a világot egy másik irányba vezetni.
Beszéde szervesen kapcsolódott az előtte két nappal, a Sanghaji Együttműködési Fórumon (SCO) tartott előadásához. A folyamatban lévő globális konfliktusok és kereskedelmi viták fényében – Hszi a jelenlegi globális helyzetet „kaotikusnak” nevezte – Peking erős embere nagyobb egységre szólított fel az SCO tagállamaihoz intézett beszédében. „Közös nevezőket kell keresnünk, miközben félretesszük a nézeteltéréseinket” – mondta. Felszólított a hidegháborús mentalitás, a blokkos konfrontációk és a zaklatás elutasítására is. A szervezetnek fel kell nőnie a régió békéjéért, stabilitásáért, fejlődéséért és jólétéért vállalt felelősségéhez.
Fotó: MTI/EPA
A gazdaság, mint amerikai fegyver
Míg Hszi elnök mindent megtesz szövetségesei bővítése és megerősítése érdekében, Trump pont az ellenkezőjét teszi, annak ellenére, hogy Kína a 21. században az Egyesült Államok deklarált ősellenségévé vált.
Ráadásul az Egyesült Államok gazdasági erejét fegyverként használja, és ami különösen abszurd, hogy ezt a fegyvert elsősorban saját szövetségesei ellen fordítja.
A csúcstalálkozóra utazott vendégekkel, diplomáciai finomkodással és PR-taktikák segítségével a kínai rezsim több üzenetet is kívánt közvetíteni. Először is azt, hogy a Nyugat által évtizedekig uralt világrend kihívóit stabil egyetértés egyesíti, bizalmon és párbeszéden alapuló kapcsolattal – szemben a Nyugat agresszív és egyoldalú dominanciájával a „kisebb” és „gyengébb” országok felett. Másodszor, Putyin és Kim Dzsongun jelenléte a szerdai pekingi katonai parádén Kína, Oroszország és Észak-Korea közötti mély politikai és katonai kohéziót szimbolizálta: egy olyan védelmi blokkot, amelynek közös erői fenntartások nélkül ellenzik a NATO dominanciáját. Harmadszor pedig, Hszi egy erős Kínát akar bemutatni a széttöredezett és turbulens világ vezető stabilizáló erőjeként.
Az SCO-találkozó bizonyítja, hogy egy multilaterális világrend Trump USA-ja nélkül is létezhet, írja a portugál Correio da Manhã:
„A találkozó a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható intenzív turbulencia hátterében zajlik, és Donald Trumpra, a multilateralizmus fő destabilizáló erejére adott válaszként fogják tekinteni. Kína elszigetelésére irányuló félrevezető politikája pontosan az ellenkezőjét éri el. ... Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdogan és Maszud Pezeskian összehozásával Peking egyértelmű üzenetet küld Trumpnak, de Európának is: létezik egy nem nyugati multilateralizmus, amely Washington ostobaságaira válaszul erősödik.”
###cikkajanlo,223529##
Stratégiai partnerek
A tiencsini SCO csúcstalálkozó újabb lehetőséget kínált Putyin elnöknek arra, hogy elismert államférfiként mutassa be magát. A platformot arra használta fel, hogy terjessze az orosz nézőpontot az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatban. A válság – ahogy Putyin nevezte a háborút – nem Oroszország Ukrajna elleni támadásából eredt. Ismét a Nyugatot és a NATO-t hibáztatta a konfliktusért, és felszólalt az Európa és az Egyesült Államok által uralt világrend ellen.
Oroszország és Kína stratégiai partnereknek tekintik egymást: Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát és költséges háborút vív ott, Moszkva és Peking kapcsolatai elmélyültek, és a kereskedelem bővült.
Bár a kínai kormány hivatalosan semlegességet vállal az ukrajnai háborúban, Kínát Oroszország legfontosabb gazdasági és politikai támogatójának tekintik; az orosz olaj legfontosabb importőrévé vált, és nagy mennyiségű kettős felhasználású árut szállít, amelyek nélkül Putyin aligha folytathatná a háborúját.
Peking sikeresen fordítja a maga előnyére Trump kiszámíthatatlan politikáját. Kínának fokozatosan sikerül megváltoztatnia a globális erőviszonyokat, és demonstrálnia növekvő nemzetközi gazdasági és politikai befolyását. Trump zsarnoki taktikájával más országokat is Kína karjaiba kerget. A legutóbbi példa erre a nehézsúlyú India, amelynek elnöke biztosan nem Kína nagy csodálója. Az elemzők egyetértenek abban, hogy Modi, az Amerika által régóta a Kína megfékezésére irányuló stratégiájának középpontjában álló kulcsfontosságú stratégiai partner elidegenítése súlyos hiba volt Trump részéről.
Az 1990-es években Bill Clinton, az Egyesült Államok akkori elnöke lefektette az Indiával való partnerség alapjait. Kína gyors felemelkedését tekintve ésszerű stratégia volt egy demokratikus ellensúly kiépítése az ázsiai kommunista hatalommal szemben. Clinton utódai, legyen szó George W. Bushról, Barack Obamáról vagy Joe Bidenről, mind folytatták ezt a stratégiát. Donald Trump most egyetlen nyár alatt lerombolta ezt.
Alex Stubb finn elnök az elmúlt órákban figyelmeztette Trumpot: „Ha Európa és Amerika nem fogad el együttműködőbb külpolitikát a Globális Dél és India felé, akkor veszíteni fogunk. Az SCO kínai találkozója emlékeztetőül szolgál arra, hogy a Nyugat veszíthet, ha nem épít ki érdemi kapcsolatokat az olyan feltörekvő hatalmakkal, mint például India” – emelte ki.
Három tényező is óvatosságra int. 
