Trump és Putyin összekacsint – Norvégia aggódik egy szigetcsoportja miatt

Miközben Vlagyimir Putyin aktívan próbálja megvalósítani véres terjeszkedési fantáziáit Ukrajnában, Donald Trump nyíltan kacérkodik Grönland és Kanada annektálásával, és ahhoz, hogy azt higgyük, hogy Hszi Csin-ping hosszú távon távol fogja tartani magát Tajvantól, jó adag optimizmusra (vagy naivitásra?) van szükség. A lista a végtelenségig bővíthető lenne. Az olyan országok, mint Azerbajdzsán, szintén egyre szemtelenebb terjeszkedési tervekre utaltak az elmúlt napokban.

Az imperializmus a 21. században állítólag a múlté volt, de 2025-ben úgy tűnik, újra divatba jön. Nem meglepő, hogy más, kisebb országok is aggódnak a világhatalmak viselkedése miatt. Például Norvégia.

Oslo összerezzen

Jonas Gahr Store norvég miniszterelnök a múlt héten kénytelen volt elővigyázatossági nyilatkozatot kiadni a különleges jogállású Spitzbergák-szigetcsoportról (norvégul Svalbard) Trump Grönlanddal kapcsolatos kijelentései nyomán: „Svalbard Norvégia, és Svalbard biztonságban van”.

Meglepő, hogy Gahr Store ilyen közvetlenül foglalkozik a kérdéssel, hiszen maga Trump semmit sem mondott a Svalbard-szigetekről. A norvégoknak azonban minden okuk megvan arra, hogy aggódjanak a leendő amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései miatt. Bár a Svalbard-szigetcsoport jóval kisebb, mint Grönland, hasonló „tulajdonságokkal” rendelkezik. Nyersanyag-lelőhelyekkel bír, és mind katonai szempontból, mind pedig az Északi-sarkvidék kutatási helyszíneként stratégiailag értékes terület.

És nem csak az amerikaiaknak vannak ambícióik ezen a területen, amint azt legutóbbi nyilatkozataikkal is nyíltan hangsúlyozták. Mike Waltz, akit Trump a nemzetbiztonsági tanácsadói posztra jelölt, nyíltan nyilatkozott a Fox Newson: „Nem csak Grönlandról van szó. Hanem az egész Északi-sarkvidékről. Oroszország megpróbál királlyá válni ... az olajról és a gázról van szó. A nemzetbiztonságunkról van szó. A kritikus ásványi anyagokról van szó”.

A Kreml is érdeklődik

Hszi Csin-ping és különösen Vlagyimir Putyin hasonlóan vélekedik az Északi-sarkvidékről. Míg Kína elsősorban gazdasági okokból érdeklődik az Északi-sark környéke iránt, addig az oroszok a Nyugattal fennálló feszültségek miatt annak katonai jelentőségét helyezik előtérbe. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a múlt héten Trump grönlandi megjegyzéseivel kapcsolatban így nyilatkozott: „Az Északi-sarkvidék is nemzeti érdekeink, stratégiai érdekeink övezetét képezi. Érdeklődéssel figyeljük a fejleményeket, de a sarkvidéki övezetben a béke és a stabilitás légkörének megőrzésére törekszünk”.

Nos, éppen ezek a kijelentések riasztják a skandinávokat és a finneket. Mert mi van akkor, ha a szuperhatalmak, az USA és Oroszország közös ügyet csinálnak, és fel akarják osztani egymás között az Északi-sarkvidéket és annak erőforrásait? Az orosz állami televízióban elhangzott nyilatkozatok azt mutatják, hogy ez az elmélet egyáltalán nem erőltetett.

Vlagyimir Szolovjov televíziós propagandista műsorában a vendégek nemrég nyíltan beszéltek arról az elképzelésről, hogy Trump esetleg hajlandó lenne felosztani Grönlandot Oroszországgal.

Andrej Guruljov, a Duma képviselője és az orosz hadsereg volt parancsnoka kifejtette, hogy Oroszországnak ugyanolyan erőfeszítéseket kellene tennie Grönland megszerzésére, mint az amerikaiaknak – adta hírül a „The Daily Beast”. Ha Trump kísérete felbukkanhat ott és tárgyalhat a vásárlásról vagy befolyásról, akkor Oroszországnak egyszerűen ugyanezt kellene tennie. Az, hogy a terület valójában Dániához tartozik, nyilvánvalóan csak mellékes szempont Guruljov megfontolásaiban: „Ha minden más kudarcot vall, megegyezhetünk Trumppal, és kettéoszthatjuk Grönlandot. Természetesen Dánia soha többé nem teszi oda a lábát”.

A skandináv politológusok aggódnak

Pontosan ez a nemtörődömség, ez a pimaszság mindkét oldalon, ami Norvégiában is aggodalomra ad okot. Tore Wig, az Oslói Egyetem norvég politológusa a Politico című amerikai magazinnak nyilatkozott a Spitzbergákkal kapcsolatban: „Aggódnunk kell amiatt, hogy a Svalbard az Északi-sarkvidékről folytatott tárgyalások során alku tárgya lehet”.

Trump nyilatkozatainak van egy másik veszélyes dimenziója is az Északi-sarkvidékkel kapcsolatban, de általában véve is: ha nem is legitimálják, de csökkentik a gátlási küszöböt a kisebb, gyengébb szereplők rovására az imperialista gondolatok előtt. Andreas Osthagen, az oslói Fridtjof Nansen Intézet politikai kutatója a Politicónak nyilatkozva kifejtette: „Pontosan ez az, ami ellen az USA és a nyugati vezetésű rend a 70-es évek vége vagy a 80-as évek óta érvel”.

Lehet, hogy Trump kijelentései közismertek és nem igazán komoly dicsekvések a saját stílusában, de a többi nagyhatalomra gyakorolt jelzésszerű hatása mindenképpen nagy, mert masszívan aláássa az USA és a Nyugat régóta fennálló pozícióját. Wig politológus elmagyarázza, hogy szerinte miért lehet hatástalan az összes nemzetközi szerződés, a nemzetközi jog és a nyugati államok sokéves együttműködése – ha Trump és társai mégis komolyan gondolják.

„Ha az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben a nemzetközi szerződéseket – ahogy Trump a Grönlanddal kapcsolatos megjegyzéseiben is megmutatta –, akkor minden kockán forog.”

Még ha az elmúlt napokban ismét elcsendesedett is a kérdés, Trump retorikája elindíthatott valamit, ami messzemenő következményekkel járhat Skandináviára és egész Európára nézve. Valóban, a történelem már megmutatta a lehető legrosszabb módon, hogy mi történik, ha a nagyhatalmak közös ügyet kreálnak, és látszólagos egységben osztják fel a területeket.