2025. december 14. a modernkori Ausztrália egyik legsötétebb napjaként vonul be a szigetország történelmébe, miután minden idők második legtöbb halálos áldozattal járó lövöldözését hajtotta végre egy apa és fia Sydney városának ikonikus strandnegyedében, a Bondi Beach-en. Az 1996-os, a tasmániai Port Arthur városában történt tömegmészárlás óta, ahol egy magányos merénylő gyilkolt meg nagyjából 24 óra lefolyása alatt 35 embert, ez volt a legsúlyosabb hasonló incidens. Összeségében azonban az elmúlt évtizedekben kevesebb mint harminc esetben kellett halálos áldozattal járó lövöldözést feljegyeznie az ausztrál hatóságoknak.
A Csendes-óceán másik felén lényegesen más kép rajzolódik ki, hogyha az ilyen típusú incidenseket nézzük, ugyanis az Egyesült Államokban 2025-ben cikkünk írásáig 398 tömegbe lövés történt, mindez pedig 390 halálos áldozattal járt. A különbség a gyakoriságban óriási, ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a fegyverek szigorúbb kontrollja igenis működik. Vajon követi-e valaha az Egyesült Államok az ausztrál példát?
Tömeggyilkosság után fegyverszigor
Bár Martin Bryant, a tasmániai mészárlás elkövetője 1652 éves, tényleges életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, tettének következményei alapvetően határozták meg az ausztrál törvényalkotást, hiszen a szövetségi kormány a lövöldözés után brutálisan megszigorította a fegyvertartási szabályokat.
Ennek alapján egyebek mellett:
- minden félautomata puska és félautomata sörétes fegyver polgári használatát betiltották;
- a pumpás sörétes fegyverekre (pontos magyar kifejezéssel: előágyszán-ismétlő sörétes puskákra) szigorú korlátozásokat vezettek be;
- kötelezővé vált az országos fegyvernyilvántartás;
- a fegyvertartáshoz „valós indokot” kell igazolni; az önvédelem kifejezetten nem számít elfogadható indoknak;
- háttérellenőrzés, személyazonosság-ellenőrzés és folyamatos jogszabályi megfelelés vált kötelezővé.
Mindezek mellett minden fegyvervásárlás esetén kötelező 28 napos várakozási időt írtak elő, még a már engedéllyel rendelkező tulajdonosok számára is, és törvényileg meghatározták azt is, hogy a lőfegyvereket zárva, töltetlen állapotban, a lőszertől elkülönítve kellett tárolni.
Az ausztrál vezetés emellett a már meglévő, tiltottá váló fegyverek sorsáról is gondoskodott, így kötelező országos visszavásárlási program indult, amelynek keretében a szabálytalan fegyvereket beszolgáltatták és megsemmisítették, összesen mintegy 650 ezer lőfegyvert adtak le. Az államok emellett megállapodtak az egységes, minimális fegyvertartási szabályokról, lezárva a joghatóságok közötti kiskapukat.
Engedélyezett fegyverekkel öltek
Szajid Akram, a Bondi Beach-en történt lövöldözés idősebb elkövetője, akit a rendőrök a helyszínen agyonlőttek, rendelkezett fegyvertartási engedéllyel, az AB-típusú licensz „rekreációs és vadászati célokra” engedélyezte a birtoklást, az 50 éves férfi hat fegyver tulajdonosa volt – fiával ezeket használták a támadás során. Ez elsőre soknak hangzik, azonban ahogy az ausztrál ABC cikkéből kiderült, ez a szigetországban nem szokatlan arány, 2024-ben 934 ezer ember közt oszlott meg a valamivel több mint 4 millió regisztrált lőfegyver; egy főre átlagosan 4,3 darab jutott.
Gerard Dutton fegyverszakértő, igazságügyi szakértő a portálnak a Bondi Beach-en készült videófelvételekről elmondta, hogy a támadás során használt lövésenkénti, kézi újratöltés módja alapján az egyik fegyver egy egyenes húzású zárszerkezettel működő tolózáras puska egyik változata volt. (Egyes források Beretta BRX1-esként azonosították a fegyvert.) Úgy fogalmazott:
fegyver nem képes öntöltésre, mint egy félautomata, viszont az egyenes húzású kialakítás gyorsabb tüzelést tesz lehetővé, mint a hagyományos forgó-tolózáras mechanizmus.
A szakértő hozzátette, a lövöldözés során használt puska részben az ausztrál fegyvertörvények 1996-os szigorítása miatt vált népszerűvé – az újratöltési mechanizmust már a XIX. század végén kifejlesztették, azonban korábban nem volt elterjedt, hiszen a hatékonyabb félautomata fegyverek széles körben hozzáférhetők voltak. Mint mondta:
az 1996-os port arthur-i lövöldözést követően bevezetett új jogszabályok, amelyek megtiltották a félautomata fegyvereket, azt eredményezték, hogy az ezt követő években olyan, kézi működtetésű fegyverváltozatok jelentek meg a piacon, amelyek áthidalják a hagyományos ismétlőfegyverek és a félautomata fegyverek közötti különbséget.
Fotó: MTI/AP/Mark Baker
A szabályozás így is életeket mentett
A fél-, vagy teljesen automata fegyverek tiltása a szabályozás körül kiépült kiskapuk ellenére is szinte bizonyosan életeket mentett a Bondi Beach-en, mivel a két Akram nagy tűzerejű, gyorsan újratölthető fegyvere nem volt ténylegesen automata, a töltési idő, valamint az alacsonyabb tüzelési ráta miatt több esélye volt a megtámadottaknak elmenekülni és elbújni; és a rendőrségi alakulatok megérkezéséig aránylag kevesebb lövést adtak le. A fegyverek típusa közrejátszhatott abban is, hogy az azóta a világot bejárt videóban látható módon az idősebb elkövetőt egy fegyvertelen boltos le tudta teperni – a hősies akció során elkövetett hibákról ebben a cikkünkben írtunk:
Az életben maradt fiatalabb elkövetőt, Navid Akramot a napokban egyebek mellett 15 rendbeli gyilkossággal vádolták meg, és minden bizonnyal Bryanthez hasonlóan szintén tényleges életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtják majd, az ausztrál közvélemény szigorítást követel a fegyvertartásra vonatkozó szabályokban. Azt már most tudni lehet, hogy ez valóban meg is történhet majd, a tartományi vezetők és Anthony Albanese miniszterelnök tárgyalnak ezek pontos mibenlétéről, de az NPR cikke szerint egyebek mellett a következők kerülhetnek be a szabályozásba:
- újratárgyalnák az 1996-ban elfogadott szövetségi szintű megállapodást, amely megalapozta Ausztrália egységesített fegyvertörvényeit;
- erősítenék a hírszerzési információk felhasználását a fegyvertartási engedélyek megítélésekor;
- korlátoznák az egy személy által birtokolható fegyverek számát;
- szűkítenék a legálisan tartható fegyvertípusok és fegyvermódosítások körét;
- valamint a jövőben kizárólag ausztrál állampolgárok kaphatnának fegyvertartási engedélyt.
Made in USA
Miközben Ausztráliában törvényi folyományai lesznek az év során történt egyetlen súlyos lövöldözésnek is, a Csendes-óceán másik oldalán nagyon máshogy fest a kép, és egyre több amerikaiban fogalmazódik meg a kérdés:
miért nem szigorítanak a fegyvertartási szabályokon? Miért férhet hozzá félautomata fegyverekhez egy átlagos amerikai?
Az Egyesült Államokat az elmúlt években több, rendkívül súlyos tömegmészárlás rázta meg, a Trace cikkében kiemelte, hogy a legtöbb halálos áldozattal járókat félautomata gépkarabélyokkal követték el, ilyet használtak a 2017-es las vegasi, a 2016-os orlandói, a 2017-es sutherland springsi, a 2012-es sandy hooki és a 2022-es uvaldei támadásban is. 2022 májusában pedig a Buffalo városában egy szupermarketben rasszista indíttatásból gyilkoló Payton Gendron az internetre feltöltött manifesztójában úgy fogalmazott, hogy azért döntött a félautomata fegyver mellett, mert az „rendkívül halálos”.
Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, az AR-15 típusú, az amerikai hadsereg által használt fegyverek után mintázott, de sorozatlövésre nem képes gépkarabélyokat a Colt hozta be először a köztudatba, de az 1970-es évek végétől, a szabadalmi védelem lejárta után más fegyvergyártók is elkészítették az olcsón és egyszerűen gyártható fegyverből a saját verzióikat.
Az AR-15-ös jellegű fegyvereket 1994-ben az elharapózó bandaháborúk hatására betiltotta az akkor demokrata többségű kongresszus; ennek hatására megnőtt azok aránya, akik „tiltott gyümölcsként” rohantak megvenni a puskát – és ezt meg is tehették, mert a törvény néhány kisebb módosítással könnyen kijátszható volt.
Végül a fegyvertípus népszerűségét a 2001-es terrortámadások, illetve a betiltásának 2004-es megszűnése hozta el. Mivel a vadászat népszerűsége csökkent, a bűnözés pedig visszaszorulóban volt, a fegyvergyártók megmentőt láttak az AR-15-ben, és hatalmas erőkkel kezdték reklámozni, elsősorban a fehér, vidéki, a hagyományos amerikai életstílust és értékeket féltő férfiakat belőve célközönségnek. Emellett sokat segített a fegyvergyártóknak az a szintén ekkoriban elfogadott törvény is, amely minden, az általuk gyártott fegyverekkel elkövetett bűncselekményhez kapcsolódó felelősség alól felmentette őket.
Az amerikai életérzés és a fegyverek?
A gépkarabélyok mostanra beépültek az amerikai kultúrába, a tartásukhoz való jogot pedig még az 1791-es, alkotmányként funkcionáló Bill of Rights második kiegészítése rögzíti. Donald Trump 2016-os választási győzelme után a fegyvertartás életérzése pedig minden eddiginél jobban bekerült a Republikánus Párt táborába, a „God-fearing, gun-toting, flag-waving conservative” (magyarul: istenfélő, fegyverlengető, zászlólobogtató konzervatív) a trumpisták egyik jelmondatává vált. Ennek fényében pedig a fegyverkorlátozásra irányuló törekvések egyik legfőbb ellenérve az lett, hogy az valójában az „amerikaiságot” támadja alapjaiban.
A választói ellenérzések mellett a fegyvertartási szabályozás szigorításának legjelentősebb kerékkötőjének a „fegyverlobbi” tagjai számítanak. A National Rifle Association (NRA), azaz az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb fegyvertartási lobbiszervezete következetesen tiltakozik minden ilyen irányú törekvés ellen, és súlyos pénzeket is hajlandó áldozni erre a célra. A 2020-as elnökválasztási kampány során az NRA 4,2 millió dollárral támogatta Trumpot, míg a fegyvertartás ellen jellemzően szigorúbban fellépő demokrata jelölt Joe Biden ellen több mint 12,2 millió dollárt költött el.
Fotó: DepositPhotos.com
A fegyvertartási kérdések tehát politikai ügyet is jelentenek az országban, az NRA pedig nincsen egyedül azon szervezetek közt, amelyek hajlandóak is áldozni erre a célra – a The Reload független fegyveripari portál idén májusi összesítése szerint a National Shooting Sports Foundation (NSSF), azaz az amerikai sportcélú lövészettel foglalkozó szövetség 1,85 millió dollárt költött szövetségi lobbitevékenységre az év eleje és március 31. között. Más fegyverjogi szervezetek, köztük a Gun Owners of America (GOA), a Firearms Policy Coalition (FPC) és a Citizens Committee for the Right to Keep and Bear Arms (CCRKBA) további 1,27 millió dollárt fordítottak lobbizásra ugyanebben az időszakban, ennek több mint felét a GOA költötte el – derült ki a cikkből. A portál hozzátette, látványos a különbség az erősebb törvényekért küzdő szervezetek költéseihez képest, a fegyverszabályozást támogató Everytown, Giffords és Brady szervezetek együtt mindössze 400 ezer dollárt költöttek hasonló célokra az első negyedévben.
Ez így nem fog menni
2025 végén gyakorlatilag teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy az amerikai fegyverviselési szabályok a közeljövőben nem fognak változni, több okból sem. A Trump-adminisztráció részéről teljes egészében hiányzik minden ilyen irányú hajlandóság, ráadásul a 2026 novemberében esedékes félidős választások előtt a Republikánus Párt nem engedhet meg magának egy olyan változtatást, amely ellene fordítaná a fegyvertartáshoz jelenlegi formájában ragaszkodó választókat – s persze a fegyverlobbi által biztosított kampánypénzek is jól csengenek a pártkasszában.
Hiába mutatja az ausztrál lövöldözések gyakorisága, hogy a szigorúbb fegyvertartási törvények ténylegesen csökkentik nemcsak az ilyen esetek előfordulását, hanem azok halálosságát is, az Egyesült Államok nem fog lépni, mert nem ezt diktálja a politikai érdek.
Az érv, miszerint egy „jó fiú fegyverrel”, azaz egy jogkövető, a lőfegyverét legálisan tartó állampolgár képes lenne megállítani egy tömeggyilkosságot, mielőtt megtörténik, pedig egészen egyszerűen nem működik: a texasi egyetem 2013-as kutatása szerint 160 lövöldözésből mindössze hármat állítottak meg ilyen módon.
