Rácz András azután ajánlotta fel, hogy elviszi az ukrajnai városba Pilhál Tamást, miután a Magyar Nemzet munkatársa egyik cikkében azt írta: “hamis zászlós bucsai színjáték” volt a 2022. márciusi mészárlás.
Az Oroszország-szakértő ezzel kapcsolatban Faceboook-posztjában kiemelte: a mészárlást nem az ukrán, hanem az orosz hadsereg csinálta.
“Mostanra lényegében mindent tudunk arról, hogy mi és hogyan történt. Megvan a kronológia, megvannak az érintett alakulatok, megvannak a parancsnokok nevei, megvan a parancsnoki lánc, és megvan majdnem minden áldozat holtteste is. Több száz órányi térfigyelő kamera és drónfelvétel van, vannak tanúk, vannak lehallgatott orosz rádióforgalmazások, vannak hadifogoly-vallomások, éjt nappallá téve dolgoztak az ukrán és nemzetközi törvényszéki orvostani szakértők, stb. Mostanra térképre rakva, percnyi pontossággal lehet tudni, hogy mi történt”, állítja Rácz András.
Fotó: Privátbankár/Izsó Márton Artúr
Hozzátette: nem ez volt ennek a háborúnak a legnagyobb mészárlása, de ez volt az első olyan, ami nyilvánosságra került, és szimbólummá vált.
“Bucsa olyan szimbólum, mint Auschwitz. Végig lehet járni a helyszíneket, minden egyes utcát, ahol civileket öltek. El lehet menni a Szent András templomba is, ennek a kertjében volt a tömegsír, és lehet beszélni Andrij Halavin atyával, aki először eltemette az áldozatokat“, fogalmazott.
Rácz András végül többek között azt írta: „Ha elég bátor vagy hozzá, Tamás, akkor szívesen elviszlek Bucsába, és haza is hozlak. Nemcsak Bucsába tudnánk elmenni, hanem a többi, környékbeli helyszínre is, ahol hasonló rettenetek történek, Irpinybe, Borogyankába, talán Jahidnébe is. (…) .Szóval, ha a saját szemeddel is akarod látni, amiről írtál, akkor most itt a lehetőség. Innentől rajtad múlik.“
A Human Rights Watch emberi jogvédő szervezet már 2022 áprilisában azt állapította meg vizsgálatában, hogy az orosz hadsereg „nyilvánvaló háborús bűnök sorozatát“ követte el Bucsában. A Kreml hazugságnak tartja a vádakat.
Szabadultak a kereskedők a legtöbb papíról Amerikában. 
