Egy hete az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nevű agytröszt közzétett egy jelentést, amely szerint a műholdképek és nyílt forrásból származó információk alapján Kína valószínűleg több kémlétesítményt üzemeltet Kubában. A CSIS megjegyzi, hogy ezek a létesítmények stratégiai szempontból úgy vannak elhelyezve, hogy megfigyeljék az érzékeny kommunikációt és tevékenységeket az USA délkeleti partvidékén, ahol számos katonai bázis és űrkilövő központ található.
A jelentés négy aktív kubai helyszínt emel ki, amelyek alkalmasak elektronikus megfigyelési műveletek végrehajtására: Bejucal, El Salao, Wajay és Calabazar. A legnagyobb a hidegháborús múltjáról ismert Bejucal közelében található.
Fotó: Depositphotos
A jelentés megjegyzi, hogy a Santiago de Cuba közelében található El Salao telephely építés alatt áll, és nyilvánvalóan egy nagyméretű, kör alakú antennarendszert (CDAA) fog elhelyezni a légi és tengeri területek fokozott észlelése érdekében. A CSIS jelentése megjegyzi, hogy e létesítmények jelenléte aláhúzza Kína azon törekvését, hogy kiterjessze globális hírszerzési képességeit, és Peking számára jelentős hírszerzési ablakot biztosítson a régióra.
Rávilágít a kínai kubai jelenlét politikai és stratégiai motivációira is, beleértve a világ egyik kevés megmaradt kommunista párt vezette kormányának támogatását és a katonai létesítményekhez való hozzáférés lehetőségét. A CSIS-jelentés szerint még az ezekhez a rádióelektronikai hírszerzési (SIGINT) képességekhez való korlátozott hozzáférés is jelentősen növelné Kína képességét arra, hogy megfigyelje és kommunikáljon az űreszközökkel, és elfogja az amerikai műholdak adatait.
A jelentés kiemeli, hogy Kína kubai kémlétesítményei aggodalommal töltik el az amerikai politikai döntéshozókat és a regionális partnereket, mivel Kína kubai fokozatos terjeszkedése hosszú távú stratégiai következményekkel járhat az USA számára. Kína felismeri Kuba stratégiai jelentőségét a karibi térségben való elhelyezkedése miatt, amely lehetővé teszi számára, hogy ellenőrizze az USA tengeri megközelítéseit, és ezzel gyakorlatilag blokkolja az USA-t anélkül, hogy ténylegesen blokádot kényszerítene ki.
Kína megnövekedett kubai jelenléte a Tajvant elismerő karibi országokat is befolyásolhatja, hogy mondjanak le álláspontjukról. Ezek az előnyök Kubát értékes ütőkártyává teszik Kína kezében, ha egy Tajvan körüli amerikai-kínai konfliktus kirobbanna.
Ellis tanulmánya
Katonai szempontból Robert Ellis amerikai politológus a Perui Hadsereg Stratégiai Tanulmányok Központjának írt tavalyi elemzésében leszögezi, hogy Kína valószínűleg még az ellenségeskedések előtt katonai személyzetet telepítene Latin-Amerikába a hírszerzés és a különleges műveletek támogatására. Ellis hozzáteszi, hogy ezek a tisztek felkészülhetnek az USA létfontosságú létesítményeinek vagy útvonalainak - például a Panama-csatornának - a megzavarására, megfigyelhetik az USA katonai műveleteit a Karib-tengerről, vagy akár támadásokat is tervezhetnek az USA ellen.
Ellis megjegyzi, hogy Kína a hírszerzést vagy a különleges műveleti személyzetet arra is felhasználhatja, hogy elterelő válsághelyzeteket teremtsen a térségben, amelyek hatással vannak az Egyesült Államokra, például az ellátási láncok megzavarására vagy élelmiszerválság kialakítására. Megemlíti, hogy ezek az erők gazdasági vagy politikai destabilizációt szíthatnak az USA partnerországaiban, kihasználva a gazdaságilag függő, USA-ellenes partnereket, hogy támogassák erőfeszítéseit.
Ellis azt is kiemeli, hogy Kína támogatást kérhet olyan, a féltekén kívüli, USA-ellenes partnerektől, mint Oroszország és Irán, valamint olyan, a térségen belüli partnerektől, mint Venezuela és Nicaragua. Ellis hozzáteszi, hogy Kína gazdasági vagy egyéb szabotázsakciókat hajthat végre, hogy elterelje a figyelmet vagy közvetett módon befolyásolja az USA-t, amit a kínai vállalatok jelentős jelenléte is elősegít a régióban. Kubán túlmenően Kína több lábon álló stratégiát vetett be befolyásának növelésére Latin-Amerikában, amely gazdasági, politikai, információs és kibernetikai elemeket tartalmaz.
A Brookings-jelentés
A Brookings Institution tavaly nyári kommentárjában Jessica Brandt azt írja, hogy Kína az Új Selyemút (BRI) stratégia révén több mint 20 latin-amerikai országgal bővítette elkötelezettségét, hogy olyan befolyásra tegyen szert, amelyet a jövőben geopolitikai célokra használhat fel. Brandt azonban megjegyzi, hogy Kína kényszerítő gazdasági tevékenysége, amely olyan taktikákat alkalmaz, mint a bojkott, az importkorlátozások és az exportkvóták, elősegítheti a függőséget a latin-amerikai országokban, és alááshatja a jó kormányzást, esetleg hozzájárulhat az illegális migrációhoz.
Brandt szerint Kína úgy mutatja be magát, mintha segítené a latin-amerikai társadalmakat az USA által vezetett álszent, túlzó demokráciák elleni harcban. Hozzáteszi, hogy Kína latin-amerikai információs műveletei olyan narratívát népszerűsítenek, amely a demokráciát erőtlennek és képmutatónak állítja be, miközben az autokratikus kormányzati rendszer előnyeit hirdeti. Rámutat például arra, hogy Kína szívesen hangsúlyozza az Egyesült Államok képmutatását az emberi jogok előmozdításában, miközben rosszul bánik a migránsokkal.
Brandt azt is elmondja, hogy Kína legalább kilenc latin-amerikai országnak biztosított megfigyelőrendszereket, és ez a technológia valószínűleg aláássa az emberi jogokat és hozzájárul az illegális migrációhoz. Ezek a fejlemények megkérdőjelezhetik az USA Latin-Amerika feletti, a Monroe-doktrína által meghatározott, hosszú ideje fennálló dominanciáját. Ez a doktrína azt állítja, hogy az amerikai kontinens politikai ügyeibe való bármilyen külföldi beavatkozás potenciálisan ellenséges cselekedetnek minősül az USA-val szemben.
Véget érhet a dominancia
Az Irregular Warfare Initiative nevű agytröszt tavaly júniusi cikkében Daniel Vrablic megjegyzi, hogy az Egyesült Államok hosszú ideje fennálló elsőbbsége Latin-Amerikában véget érhet. Vrablic megjegyzi, hogy Kína felgyorsította a régióval folytatott kereskedelmét, amely 2035-re várhatóan több mint 700 milliárd dollárt tesz ki, ami kaput nyit a jelentősebb politikai és katonai befolyáshoz.
Vrablic szerint Oroszország egyre inkább arra törekszik, hogy meggyengítse az USA partnerségét a latin-amerikai országokkal, és vezető fegyverszállítóként játssza szerepét, Irán pedig szintén megpróbálja csökkenteni az USA katonai lábnyomát a régióban. Szerinte az USA-nak olyan stratégiát kellene kidolgoznia, amely elrettenti Kínát és Oroszországot, a közeli ellenfeleit attól, hogy további terjeszkedést folytassanak Latin-Amerikában.
Rámutat, hogy ezek a revizionista hatalmak olyan befolyási szférákat hoznak létre, amelyek aláássák az USA által vezetett, szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Vrablic szerint ez súlyosbította az Egyesült Államok biztonsági kihívásait, például az illegális kábítószer-áramlást az USA és Mexikó határán keresztül, a szervezett bűnözői csoportokat, amelyek a politikusok és a bűnüldöző szervek megvesztegetésével aláássák a jogállamiságot, valamint a Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban tapasztalható markáns demokratikus hanyatlást.
Vrablic szerint Latin-Amerika egy olyan régió, ahol az USA nem rendelkezik a földrajzi távolságtartás előnyével a közeli ellenfelekkel szemben, ami szükségessé teszi, hogy az USA új diplomáciai és biztonsági ajánlatokkal újragondolja megközelítését.
A "Monroe-doktrína Plusz"
Ezzel összhangban Anthony Constantini katonai szakértő a The National Interest tavaly februári cikkében megemlíti, hogy egy új "Monroe-doktrína Plusz" az amerikai érdekekre irányítaná át a figyelmet, amely inkább a pragmatizmust támogatná, mint az ideológiai megközelítésre összpontosítana. Továbbá Constantini szerint a Monroe-doktrína Plusznak a régi és meglévő szövetségeket kellene felhasználnia, és el kell kerülnie az amerikai nemzeti érdekek eltorzítását a régi szövetségek kiszolgálása érdekében.
Hangsúlyozza, hogy amennyiben az USA megszegi európai és kelet-ázsiai kötelezettségvállalásait, Európa semleges álláspontot választhat egy tajvani konfliktusban, Eurázsia kínai-orosz hegemónia alá kerülhet, és az USA-nak nehézséget okozhat a kínai befolyás megfékezése Latin-Amerikában.
