Keresik a titkos fegyvert: ki segíthet eltiporni Donald Trumpot?

Hivatalosan csak augusztus 11-12-én, a Demokrata Párti Nemzeti Konvención válhatna majd Kamala Harris a demokraták új elnökjelöltjévé, így egyelőre még nyitott az út azon spekulációk előtt, miszerint feltűnhet egy alternatív kihívó. Ha azonban minden a jelenleg legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyv szerint alakul majd, akkor novemberben a jelenlegi alelnök lesz a republikánus Donald Trump ellenfele. 

Kamala Harris keresi a párját

Na, persze nem a társkeresős értelemben, hiszen Harris férjnél van; itt sokkal inkább arról van szó, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ki lesz az, aki várható elnökjelöltsége esetén a társaként indul, és majdani alelnöke lenne. Az amerikai politika fénykorában az alelnökökre kevesebb fény jutott, azonban úgy, hogy a republikánusoknak csak Trump jutott, míg a demokraták közel 10 éve nem tudnak egy igazán emlékezetes és karizmatikus elnökjelöltet kitermelni, a pozíció fontossága – különösen a kék oldalon – jelentősen megnőtt.

Az alelnökétől a népszerűnek csak a legnagyobb jóindulattal titulálható Kamala Harris több területen is segítséget várhat majd, hiszen egy jól megválasztott társ segíthet például elérni azokat a választókat, akik számára Harris túlságosan liberális – vagy ne szépítsük, túlságosan nő. Megnéztünk néhány lehetséges alternatívát.

A rokonszenves kormányzók

Elsőként kezdjük két kormányzóval, akik pontosan ahhoz a réteghez juthatnának el, amelyeket Harris minden bizonnyal nehezebben tud megszólítani, ugyanis saját államaikban az alelnökénél valamennyivel centristább módon politizáltak, igaz, így is kiállva a demokraták által alapvetőként elkönyvelt elvek mellett – ilyen például az abortuszjog.

Az ebbe a kategóriába eső potenciális jelöltek közül legesélyesebb John Shapiro, Pennsylvania állam 2023-ban kinevezett kormányzója, aki egyes források szerint már egy telefonhívást is kapott azóta Kamala Harristől a témában. A korábban ügyészként dolgozó Shapiro a sajátjához hasonló pályafutása miatt is szimpatikus lehet Harrisnek, ráadásul államában is rendkívül népszerű. Egy áprilisi felmérés szerint a megkérdezettek 54 százaléka – pártállástól függetlenül – úgy gondolta, hogy kiváló munkát végez. Ez pedig akár azt is jelenthetné, hogy indulása esetlegesen a bizonytalanabb Trump-szavazók egy részét is elédesgetné.

Mindezek mellett a fiatalos, energikus, a demokratáktól mostanában egyáltalán nem megszokott módon mindössze 51 éves kormányzó a hagyományosan csatatér államnak számító Pennsylvaniából érkezve nem mellesleg abban is segíthetne a pártnak, hogy értékes helyeket őrizzenek meg a képviselőházban. Shapiro Joe Biden visszalépése után egyébként szinte azonnal támogatásáról biztosította Kamala Harrist, és arra szólította a demokratákat, hogy sorakozzanak fel a jelenlegi alelnök mögött.

A másik potenciális alelnökjelöltet is meg kell említeni, ugyanis Andy Beshear Kentucky állam kormányzójaként komoly fegyvertényt tudhat magáénak, hiszen a félidős választásokon újraválasztották egy mélyen republikánus állam vezetőjének. Beshear azóta nyíltan kiállt Kamala Harris elnökjelöltsége mellett, és az is árulkodó, hogy mikor arról kérdezték, vállalná-e az alelnökséget, nem adott egyértelmű választ. Ha rá esne a választás, az Donald Trump számára is üzenetértékű lenne, hiszen a republikánus alelnökjelölt, J.D. Vance azóta elhíresült memoárjában összevissza beszélt saját Kentucky származásáról. Beshear ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

Azt akarom, hogy az amerikai emberek tudják, milyen Kentucky, és hogy milyenek az itteni emberek. Hadd mondjam el ismét, Vance nem idevalósi.

A szenátor

Mark Kelly neve esetlegesen az amerikai politikát aktívan nem követő olvasóink számára is ismerős lehet, hiszen a NASA egyik volt űrhajósáról van szó, aki négy évvel ezelőtt közel 50 év után szerezte vissza a demokratáknak Arizona állam szenátori székét. A rendkívül népszerű szenátort a New York Times úgy jellemezte, hogy egy klasszikus demokrata politikusról van szó, nézetei teljesen egyeznek a pártéval, ráadásul személyes története is vonzza a szavazókat, hiszen ki nem szereti az űrhajósokat?

Ha rá esne Harris választása, még egy tényező mellette szól: egy határmenti állam szenátoraként lényegesen hihetőbben tudna megszólalni a bevándorlás ügyében, mint a kérdéssel évekig eredménytelenül próbálkozó jelenlegi alelnök, ez pedig besegíthet a pont ezen ügy miatt kételkedő szavazók visszacsábításában is.

A vonakodó meglepetésember

Joe Biden visszalépése után felettébb árulkodó az, hogy Barack Obama csupán az eddigi elnök tevékenységét dicsérte, de nem állt ki nyíltan a Biden által megnevezett Kamala Harris jelöltsége mellett – igaz, ezt egyébként nem tették meg olyan más, vezető demokrata politikusok sem, mint a szenátusi többséget irányító Chuck Schumer, vagy a volt házelnök Nancy Pelosi sem.

Obama hallgatása azonnal elindította a találgatásokat arról, hogy esély lehet arra, felesége, Michelle Obama harcba száll az elnöki székért. Az egykori first lady a jelenkor egyik legnépszerűbb politikai szereplője az Egyesült Államokban, ráadásul az Ipsos kutatása szerint ő az egyetlen demokrata, akit már most Donald Trump elé mérnek, viszont többször is hangsúlyozta, hogy nem vágyik arra, hogy elnök legyen. Arról, hogy mindezek ellenére lehet-e mégis Michelle Obamából az Egyesült Államok első embere, főszerkesztőnk, Csabai Károly részletesebben is beszélt a Trend FM műsorában:

Michelle esetében azonban az alelnökség kérdése is felmerül, hiszen ebben a pozícióban kevésbé direkten tudna részt venni a politikában, és sokkal inkább olyan támogató szerepet vehetne fel, amelyhez first ladyként is hozzászokott. Mindezek ellenére nem valószínű, hogy Michelle Obama politikai szerepet vállal majd, bár az kétségkívül vitathatatlan, hogyha neve bármilyen formában is feltűnik a szavazólapon, az sok, inkább a republikánusok felé húzó szavazó kezét is megingathatja majd.

Nehéz hetek

Egy biztos, az augusztus 11-12-én esedékes demokrata dzsembori előtt rendkívül kemény időszak vár Kamala Harrisre, hiszen elsőként be kell biztosítania, hogy biztosan ő kapja a hivatalos titulust is a párton belülről.

A java még azonban csak ezután jön, hiszen Biden visszalépése sokszoros fordulatra kapcsolta a kampányt, és a következő három hónapban a Demokrata Pártnak egyöntetűen fel kell sorakoznia egy alapvetően népszerűtlen új jelölt mögött – akinek egyik reményét majd egy ügyesen megválasztott alelnök adhatja.